Ennyi maradt a Paradise Hotelből a robbanás után. A Paradicsom elvesztése Fotó: Reuters
Az al-Kaida nyilatkozatban vállalta magára a felelősséget a kenyai akciókért. Terroristái egy 200 kg-os bombával megrakott terepjáróval rontottak be az izraeli tulajdonban álló, az Indiai-óceán partján fekvő mombassai szálloda halljába. Az egyik merénylő a testére aggatott bombákkal kiszállt a dzsipből, és a szálloda halljában robbantotta fel magát, míg társa a bejárat előtt. A tömeggyilkosságnak tizenhat halálos és több mint nyolcvan sebesült áldozata volt, köztük egy izraeli testvérpár és a turistákat köszöntő kenyai táncegyüttes több tagja. Az al-Kaida egy másik halálosztaga két, vállról indítható, Strella típusú rakétát lőtt ki az Arkia izraeli légitársaság repülőgépére. Szerencsére (az elöregedett indítószerkezetnek vagy a fedélzeten lévő titkos rakétavédelmi rendszernek köszönhetően) a lövedékek célt tévesztettek, és a repülőgép 260 utassal és a tíz főnyi személyzettel sértetlenül landolt a Tel Aviv-i Ben Gurion repülőtéren. Az utasok egy lökéshullám formájában érzékelték a gépet súroló rakétákat, azonban a kapitány már csak az izraeli légtérbe érve mondta el az incidens valódi okát. A gép utasai közül többen úgy nyilatkoztak, hogy szinte a halálból születtek újjá.
Még ugyanazon a napon Arafat emberei hat izraelit öltek meg az izraeli Bét Seán városában. A lopott autóval izraeli uniformisban a helyszínre érkező terroristák kézigránátokat hajítottak a Likud szavazóhelyisége előtt várakozókra, és géppisztolyokból nyitottak tüzet rájuk. Ha nem lettek volna a helyszínen szolgálaton kívüli rendőrök, akik gyorsan lelőtték a terroristákat, a halottak száma minden bizonnyal itt is két számjegy? lett volna.
A szakértők egyetértettek abban, hogy e hármas terrorakció taktikai és stratégiai értelemben is új szakaszt képvisel a radikális iszlám terror történetében. A módszerek ugyan nem újak, hiszen polgári repülőgépekre 1986-ban Szudánban, a kilencvenes években pedig Szomáliában, Pakisztánban és Dél-Amerikában is irányítottak már vállról indítható rakétákat. Figyelmeztető jel, hogy legutóbb egy éve Prágában a kifutópálya mellett találtak egy hasonló típusú rakétakilövő szerkezetet, amellyel a merénylők azt a repülőgépet vették volna célba, amelyen Simon Peresz izraeli külügyminiszter elutazott a városból. A tény azonban, hogy az al-Kaida ügynökei intéztek támadást egy izraeli polgári utasszállító repülőgép ellen, a szeptember 11-ei New York-i támadást kapcsolatba hozza az Izraelben két éve dúló palesztin terrorháborúval.
A CNN-nek nyilatkozó izraeli források szerint a támadásokat Szomáliából szervezték. Kenya északi szomszédja anarchikus közállapotaival kiváló terepet nyújt az al-Kaida egységek számára akcióik szervezéséhez. A CIA szerint itt rejtőzik Fazul Abdullah Mohammed, akit az Egyesült Államok az 1998-ban Kenyában és Tanzániában végrehajtott nagykövetség-robbantások miatt köröz.
Az al-Kaida úgynevezett "Politikai Hivatala" által közzétett internetes közlemény szerint a támadást az ENSZ 1947-es 181. számú rendkívüli közgyűlési határozatának 55. évfordulójára időzítették. E határozat adott nemzetközi legitimációt az új zsidó állam megalakításához. A támadás alapvető mondanivalója, hogy az iszlám Izrael puszta létét is elutasítja, és mindenki, aki Izraelhez tartozik, megsemmisítendő célpontnak tekintendő.
2001. szeptember 11-e óta a radikális fundamentalista iszlám – Oszama bin Laden nyilatkozatai szerint is – harcban áll a "zsidókkal és a keresztesekkel" (értsd: keresztény civilizációként azonosított nyugati kultúrákkal). A New York-i ikertornyok elleni merényletek célja az volt, hogy a Nyugat sebezhetőségét és az iszlám felsőbbrendűségét bizonyítsa. A háború szabályait is a radikális iszlám diktálja, amely szerint mindenki, aki "hitetlen", jogos célpont lehet. Az al-Kaidához kötődő online magazin, az al-Ansar egyik írása a Korán 9:14 versét magyarázva ("Harcolj velük, és Allah a kezeiddel kínozza meg majd őket") hangsúlyozza, hogy "a hitetlenek megsemmisítése isteni parancsolat, és a remény új ablakát nyitja a muszlimok számára".
A dzsihádot a lap nem "a prédikálással és igehirdetéssel", hanem a hitetlenekkel vívott valóságos háborúval, kínzásokkal és a gyilkosságokkal azonosítja. Ezért a terrorizmus elleni háborúban a Nyugat nem elégedhet meg átmeneti eredményekkel, és nem törekedhet politikai kompromiszszumokra. A radikális fundamentalista iszlámmal a Nyugatnak nincsenek közös érdekei és értékei sem. Helyesen látta ezt George W. Bush, amikor nem bocsátkozott tárgyalásokba bin Ladennel, és nem próbált meg "békefolyamatot kezdeni" az al-Kaidával.
Izraelben is hasonló a helyzet. Az oslói folyamat kudarca egyértelműen azt mutatja, hogy az izraeli–palesztin konfliktus sem oldható meg politikai kompromiszszumokkal. Nincs ugyanis olyan politikai erő a palesztin oldalon, aki e konfliktust politikailag fogná fel. Izrael a tradicionális és fundamentalista iszlámmal néz farkasszemet, amellyel viszont a politikai megegyezés teljességgel lehetetlen. Nincsenek közös érdekek és nincsenek közös értékek. Mindaz, amit Izrael értéknek tekint, a palesztinok számára semmit sem jelent. A palesztinok a konfliktust az iszlám és a judaizmus háborújaként fogják fel. A Korán, valamint az arra épülő hagyomány a medinai zsidó közösséget kiirtó Mohamedet tekinti példaképének. Sem Izraelnek, sem pedig a zsidóknak ebben a tradicionális és fundamentalista iszlám világképben nincs helyük, legfeljebb megtűrt alattvalókként, államalkotó nemzetként azonban semmi esetre sem. Erről szóltak a kenyai terrorakciók, a bali tömeggyilkosság, a moszkvai színház elfoglalása, a dzserbai zsinagóga elleni merénylet és a nigériai keresztények lemészárlása a világszépe verseny ürügyén. Az Európai Unió, Oroszország és az ENSZ a közel-keleti válságot eredménytelenül próbálta politikai úton megoldani. A mombassai merénylet egyértelm? üzenet: nincs és nem is lehet béke a szemben álló világok között. A kérdés azonban, hogy ebből az üzenetből a nyugati világ mennyit ért.
Izraelben, úgy tűnik, mindent értenek. Tudják, hogy az iszlám fundamentalista világa elszánta magát, hogy gyökerestől tépje ki a zsidó államot a Közel-Kelet talajából, és lakóinak tömeges megsemmisítésétől sem riad vissza. A néhány hónappal ezelőtti sikertelen merénylet is erre utal, amelyben egy hatalmas üzemanyagtelepet akartak palesztin terroristák felrobbantani, ami ha sikerül nekik, fél Herzliát lakosságával együtt eltüntette volna a föld felszínéről. Tudják, hogy a palesztin törekvések nem állnak meg az 1967-es fegyverszüneti vonalaknál, a Nyugatnak pedig végre meg kell értenie, hogy az iszlám ambíciói nem fejeződnek be Izrael elpusztításával. Yehuda Bauer, a jeruzsálemi Héber Egyetem tanára szerint a céljuk: "meghódítani a világot, és iszlámmá tenni". "Még ha az amerikai csapatok vissza is vonulnának Szaúd-Arábia területéről, Izrael vereséget szenvedne, zsidó lakosságát pedig kiirtanák – és ezek kinyilvánított iszlám célkitűzések –, a fő cél, a világ meghódítása, még mindig hátra marad"– írja az izraeli professzor.
Izrael tehát tisztában van vele, hogy élet-halál harcot vív, a túlélésért küzd. Efrajim Halévi, az izraeli nemzetbiztonsági tanács elnöke szerint, ha a rakéták eltalálták volna a repülőgépet, ez "olyan folyamatokat indított volna be, ami a nemzetközi közvélemény számára elfogadhatatlan megoldásokat vont volna maga után". Egy esetleges iraki, tömeges áldozatokkal járó vagy nem konvencionális támadásra Izrael is rendkívüli eszközökkel válaszolna. A háború – egyesek szerint a harmadik világháború – már megkezdődött. Ausztrália a bali merényletet követően új frontot nyitott. Európa még nem döntötte el, hogy megfutamodik-e, vagy szembenéz a valósággal, tárgyalásokat és visszavonulást kínál, vagy pedig támadó alakzatot ölt. Az Európai Unió politikája, amely szerint az átfogó béke küszöbön áll, a Palesztin Hatósággal együtt omlott össze. Az európaiak szorosan együttműködtek a Rabin, majd Barak vezette Munkapárttal, és Arafat kettős játékában maguk is közreműködtek, miközben az ezzel ellentétes tényekről tudomást sem vettek. Az európai adófizetők és a palesztin terror áldozatai most azt kérdezik, hova lettek a milliárdok, amelyeket az unió vakon Arafat zsebébe pumpált. Az Európai Parlament tagjai megértették, hogy olyan palesztin iskolai tankönyveket támogattak, amelyek a tanulókat a zsidókkal szembeni gyűlöletre tanították. Persze könnyebb Izraelt vádolni, mint szembenézni a valósággal, az araboknak és a muszlim világnak Izrael megsemmisítésére indított totális háborújával. Európának ehhez új vezetésre lenne szüksége. Olyan új vezetésre, amely elismeri és szembenéz a valóságos helyzettel, mert ez a háború csak akkor vívható meg sikerrel, ha nemzetközi összefogás születik.
2002. 12. 06. (VI/49)
