Le a dervisekkel és a bürokratákkal

Tomi Lapid. "Én is zsidó életet akarok élni, de nem mások számlájára." Fotók: Somorjai L.

– Az önök pártja, a Sinuj azt ígérte a legutóbbi választási kampányban, hogy koalícióra lép a baloldali Munkapárttal, és nem vesz részt olyan kormányban, amelynek vallási pártok is a tagjai. Ehhez képest a Munkapárt ellenzékben van, önök pedig együtt kormányoznak két vallási párttal is. A választóik nem csalódottak, hogy a látványos választási sikert – a néhány éve alapított Sinuj ma a harmadik legerősebb párt Izraelben – ennyi kompromisszum követte?

– Ellenkezőleg, nagyon elégedettek amiatt, hogy évtizedek óta először nincsenek uralmon ultraortodox pártok az izraeli kormányban. Helyettük ott vagyunk mi, egy világi, polgári párt. Ami történt, alapvető világnézeti változás az izraeli politikai életben, mondhatnám forradalmi változás. A pártunk neve Sinuj is ezt jelenti: változás.

Ami a Munkapártot illeti, mindig kettőn áll a vásár. Mi szerettünk volna összefogni velük, de ők ezt elutasították. Szerintem súlyos hibát követtek el ezzel. Úgy látom azonban, hogy nem tudnak mit kezdeni az ellenzéki szerepben, ezért fél éven belül mégis kopogtatni fognak a kormány ajtaján. Időközben, ha sikerül haladást elérni a békefolyamatban, a vallásos nacionalista pártok alighanem kilépnek a koalícióból, és akkor megvalósulhat az ígért erős, Likud– Munkapárt–Sinuj-kormány, amelyet a százhúsz tagú knesszetből hetvennégy képviselő támogatna. A mostani partnereink amúgy nem szélsőséges vallási pártok, hanem nacionalisták, sajnos túlságosan is azok. Nekünk ez a kifogásunk velük kapcsolatban.

– Önt politikai ellenfelei azzal szokták vádolni, hogy kettészakítja az izraeli társadalmat. Miért mondják ezt?

– Ez egy nevetséges vád. A másik fél erőszakos, szélsőséges és kihasználja a többséget, mi pedig ha ezt szóvá tesszük, azzal vádolnak meg bennünket, hogy kettészakítjuk a társadalmat. Pedig nem mi szakítottuk ketté az izraeli társadalmat, hanem az ultraortodox pártok, akik vallási uralmat akartak bevezetni az országban. A férfiak nem vonulnak be katonának, 80 százalékuk nem is dolgozik. Olyan, mint ez a két ultraortodox párt, nincs sehol a liberális, modern világban, csak a harmadik világ egyes országaiban, mint Irán. Ott ajatollák vannak, ezek pedig itt a zsidó ajatollák, akiknek mi nem kívánunk gazsulálni. Vissza akarjuk vezetni az izraeli társadalmat a normális, európai, amerikai, nyugati liberális útra.

– Pont ez a másik gyakori kifogás önökkel szemben, hogy elszakítják az embereket a vallástól, a hagyományoktól

– Liberális pártként azt valljuk, hogy az emberek úgy gyakorolják a vallásukat, ahogy a hitük erre vezeti őket. Nem próbálunk meg gátat vetni a vallásosságnak, csak nem megyünk bele abba, hogy a

Jóisten nevében kihasználják a nem vallásos embereket. A Jóisten nem egy pénztárnok.

– Hogy érti ezt?

– Nekünk kell fizetni azért, hogy ők imádkozzanak. Azt mondják, hogy miután ők hívők, az egyetlen kötelességük a társadalommal, sőt, nem is a társadalommal, hanem a Jóistennel szemben az, hogy reggeltől estig tanuljanak és imádkozzanak. Nem csak nyolcéves kortól huszonnégy éves korig, hanem egész életükben. Valakinek el kell tartania őket, de kinek? Persze azoknak, akik nem imádkoznak. Szerintünk ez jogtalan helyzet, amit nem szabadna a vallás nevében ráerőltetni az emberekre. Nem vagyunk azonban a zsidó értékek ellen. Én is zsidó életet akarok élni, de nem mások számlájára.

– Egy olyan gazdag tradícióval rendelkező társadalom, mint az izraeli, nem veszít-e túl sokat az értékeiből, amikor a nyugati mintát akarja követni?

– Izraelben nem lehet asszimilálódni. Izrael a zsidó mivoltnak a lényege. Ha maga a Szentföldön él és héberül beszél, akkor a Bibliát úgy olvassa, hogy abban minden városnév emlékezteti valamire. Ha maga a zsidó hazáért harcol, akkor sokkal zsidóbb, mint bármely rabbi a diaszpórában. A rabbi csak imádkozik, mi pedig teszünk is valamit a zsidó létért. Egyáltalán nem vagyunk asszimilánsak. Számomra például a pészach nem vallásos ünnep, de egy nemzeti ünnep, amelynek van történelmi múltja. Mert mit ünneplünk pészachkor? Azt, hogy a zsidók kiszabadultak az egyiptomi rabságból. Ez épp olyan nemzeti ünnep, mint maguknál az, hogy kiszabadultak a török rabságból vagy az osztrák rabságból. A lehető legzsidóbb tett az, hogy az ember a Szentföldön él és fegyverrel védi Izraelt. Ennél nem lehet jobban teljesíteni az isteni parancsokat.

– Találkoztam olyan ortodox zsidókkal, akik éppen a vallásra, a Messiásra hivatkozva nem fogadják el a modern Izraelt, sőt nem is hajlandók betenni oda a lábukat

– Vannak olyan emberek, akiket a vallási fanatizmus az őrületbe kerget. Velük nem lehet vitatkozni. Ahogy vannak indiai dervisek, akik parázson táncolnak, éppúgy vannak zsidó dervisek is, akik Manhattanben vagy Wilhelmsburgban élnek, és azt hiszik, hogy ők ezzel valami isteni parancsot teljesítenek. Mondok valamit: ha a Jóisten leszállna a földre, és szembeállítanék vele egy ultraortodox rabbit, aki Wilhelmsburgban él, és egy teljesen világi katonát, aki Izraelben él, a Teremtő az izraeli katonát sokkal zsidóbbnak tekintené, mint a rabbit.

– A Sinuj forradalmának, ahogy ön fogalmazott, nem csak a világi állam megteremtése a célja. A gazdasági válság ellenszereként önök nem baloldali receptet, hanem radikális szabadpiaci reformot és az állami kiadások csökkentését sürgetik. Hogyan működhet ez olyan rendkívüli körülmények között, mint a mai Izrael?

– Mi thatcheristák vagyunk. Hiszünk abban, hogy a gazdasági válság megoldása a szabad piacban rejlik. Izraelben egy aránylag kis szabad vállalkozói réteg óriási állami apparátust hord a hátán. Pedig az állam nem tud jól gazdálkodni: a bürokrácia nem a hatékonyságot keresi, hanem azt, hogy növekedjen. Ezt a piramist meg kell fordítani: azok működtetik a gazdaságot, akik dolgoznak, akiknek van vállalkozásuk, van fantáziájuk és energiájuk, nem pedig a tisztviselők, akik papírokat gyártanak. Ez a lényeg. Tudom, hogy nagyon sok ellensége van ennek a nézetnek, mert az emberek biztonságban akarnak élni. De láttuk, mi történt a kommunista rezsimekben, ahol mindenkinek garantált volt egy minimális lét. Csakhogy ez a minimális lét idővel egyre minimálisabb lett, míg végül az egész rendszer öszszeomlott. A mi pártunk a modern kapitalizmus híve. Csak egy szabadon működő gazdaság tud gondoskodni a szegényekről. Ahhoz, hogy működjenek olyan alapvető szociális funkciók, amelyek meggátolják az éhséget és betegséget, az kell, hogy a társadalom elég eszközt teremtsen mindenki számára. Erre csak a kapitalista társadalom képes.