Tony Blair a Munkáspárt őszi kongresszusán. Süllyed a hajó? Fotó: Reuters
"Csak egy irányban haladhatok. Nem ismerem a hátramenetet" – jelentette ki az eltökéltségéről híres politikus az összegyűlt pártaktivisták előtt. A nagy érdeklődéssel várt beszéd során Blair semmilyen jelét nem adta annak, hogy meghátrálna a kritikusai előtt, sőt pont azokat a kérdéseket vette sorra, amelyek a legélesebb bírálatot vagy legnagyobb ellenállást váltották ki az utóbbi hetekben személyét vagy politikáját illetően. A kritikusok ugyanakkor örömmel hallhatták, hogy a beszédben érzékelhető volt némi hangnemváltás is, Blair ugyanis amellett, hogy a fő kérdésekben kitartott eddigi meggyőződése mellett, több esetben elismerte az ellentábor véleményét is.
Az egyik legfontosabb kérdés – amely egyben leginkább hozzájárult a miniszterelnök népszerűségi mutatóinak csökkenéséhez – az iraki háború volt. A kongresszuson lekerült a napirendről a háborúval kapcsolatos szavazás, amelyen Blair vélhetően vereséget szenvedett volna, de beszédében a miniszterelnök kihangsúlyozta: a konfliktust illetően ma is ugyanúgy döntene, mint néhány hónappal ezelőtt. A BBC-nek néhány nappal korábban adott interjújában szintén megerősítette: "Helyénvaló volt Szaddám Huszeint elmozdítani a hatalmából. A világ biztonságosabb nélküle."
Ugyanakkor elismerte, hogy az iraki háború kérdése nagy megosztást hozott a társadalomba és magába a pártba is. A Guardian/ICM-felmérés közelmúltban közzétett eredménye szerint például az iraki háborúnak – és egyben Blair politikájának – megítélése drasztikus fordulatot vett a nyár során: míg áprilisban a háború a közvélemény 63 százalékos támogatását élvezte, júliusra ez 51 százalékra zsugorodott, mostanra pedig az arány átfordult, és most már a többség, azaz a megkérdezettek 53 százaléka úgy véli, a háború nem volt jogos. Ennek oka elsősorban az, hogy a tömegpusztító fegyverekre még mindig nem találtak rá Irakban, és a biztonsági helyzet is instabil. Blair törékeny népszerűségének azonban a Kelly-ügy kirobbanása ártott a legtöbbet, amelynek során az a gyanú merült fel, hogy a miniszterelnök hazudott az iraki tömegpusztító fegyverek által támasztott veszéllyel kapcsolatban. (Az Independent által készített egyik felmérés szerint a megkérdezettek közel 60 százaléka véli úgy, hogy Tony Blair hazudott, ám ettől függetlenül 52 százalékuk szeretné, ha továbbra is posztján maradna.)
Blair egyértelművé tette azt is, hogy azokról a sokak által kifogásolt reformtervekről sem tesz le, amelyek az egészségügy és az oktatás területét érintik. Azonban itt is elismerte: az erőteljes vezetési stílus mellett széles kör? konzultációk bevezetésére van szükség a reformok keresztülviteléhez, s a választókkal folytatott újfajta párbeszéd kialakítását helyezte kilátásba. Blair szeretné harmadszorra is győzelemre vinni pártját a következő választásokon, hangsúlyozva, hogy eddig egyetlen munkáspárti kormány sem jutott még ilyen messzire. Ezzel igyekezett eloszlatni azokat a híreszteléseket, hogy lemondását fontolgatná. A Sunday Mirror cím? újság ugyanis nemrégiben felröppentette a hírt, miszerint Blair titokban arra készül, hogy saját pártja megmentése érdekében jövő tavasszal távozzon posztjáról. A Channel 4 tévécsatornán pedig egy olyan tévéjátékot adtak le "Az alku" címmel, amely szerint Tony Blair és Gordon Brown jelenlegi pénzügyminiszter – akiben sokan Blair esélyes utódát látják – közel tíz évvel ezelőtt megállapodást kötött arra vonatkozóan, hogy Blair fokozatosan átadja majd a vezetést Brownnak. A kormányfő a BBC-n határozottan tagadta a megegyezés létrejöttét, Brown azonban kitért az egyenes válasz elől.
2003. 10. 03. (VII/40)
