Bush Thaiföld kivételével mindegyik célállomásra huszonnégy óránál rövidebb látogatási időt tervezett. Tizennégy órát töltött Japánban, nyolcat a Fülöp-szigeteken, mindössze hármat tervezett Balira, és alig húsz órát Ausztráliára. Az elnök ezenkívül részt vett a Bangkokban rendezett kétnapos APEC-csúcstalálkozón, beiktatva egy szingapúri villámlátogatást is. Ázsiának ez a térsége kulcsfontosságú Washington számára mind a terrorizmus elleni harc, mind a gazdasági kapcsolatok szempontjából, ezért Bush elnök igyekezett megerősíteni az eddig kialakult szövetségi viszonyokat, illetve megpróbált néhány országra nyomást gyakorolni olyan kérdésekben, amelyekben eddig nem tudtak konszenzusra jutni.
Japán fontos szövetségesnek számít Bush számára, hiszen Tokió mintegy 1,5 milliárd dollárral kíván hozzájárulni Irak újjáépítéséhez, és emellett még lobbizott is az ENSZ-nél az Egyesült Államok által előterjesztett határozat elfogadása ügyében. A Fülöp-szigetek szintén fontos célállomásnak bizonyult, hiszen az ország, úgy tűnik, erőfeszítéseket tesz a térségben működő terrorista szervezetek leleplezésére, és támogatta Amerika Irak elleni háborúját is. Bush, aki Eisenhower 1960-ban elhangzott beszéde óta az első amerikai elnök, aki felszólalhatott a Fülöp-szigeteki kongresszus előtt, beszédében méltatta Manila eddigi erőfeszítéseit.
Az indonéziai látogatás során Bush találkozni kívánt néhány mérsékelt muszlim vezetővel, amivel azt próbálta jelezni: Washingtonnak nem az iszlámmal, hanem a terrorizmussal van problémája. Körútja végére Ausztráliát, térségbeli legfontosabb szövetségesét helyezte. Az elnök már többször is méltatta Canberra erőteljes kiállását Washington politikája mellett, a terrorizmus elleni harcban játszott szerepét, valamint az iraki háborúban tanúsított támogatását is. Bush Ausztráliát egy néhány nappal ezelőtt adott interjújában a térség "seriffjének" nevezte, utalva ezzel a két ország közötti erős együttműködésre.
Thaiföldön az elnök részt vett az APEC kétnapos találkozóján, ahol sürgette a terrorizmus elleni harc kiszélesítését és az Észak-Korea lefegyverzésével kapcsolatos kérdések megvitatását. A találkozó végén a jelen lévő huszonegy ország vezetői közös nyilatkozatot adtak ki, amelyben elkötelezték magukat a határokon átnyúló, az APEC országait is veszélyeztető terrorista szervezetek felszámolására és a tömegpusztító fegyverek által támasztott fokozódó veszély megszüntetésére.
Bár a nyilatkozatban nem szerepel konkrét utalás Észak-Koreára, a csúcstalálkozó elnöke, Thaiföld miniszterelnöke azt nyilatkozta, hogy az APEC elkötelezte magát a Koreai-félsziget békéjének és stabilitásának fenntartása, a hatoldalú tárgyalások folytatása, valamint a félsziget teljes és végleges atomfegyver-mentesítése mellett. Észak-Korea egyébként már hónapok óta azzal zsarolja Washingtont, hogy az kössön vele meg nem támadási szerződést, s akkor cserébe Phenjan is felhagy nukleáris programjával. A Fehér Ház azonban ezt a követelést "nukleáris zsarolásnak" titulálta, és elzárkózott az ilyesfajta megoldás elől. Ugyanakkor Bush kifejtette: nem áll szándékában megtámadni Észak-Koreát, és Washington nyitott arra, hogy valamely más, kevésbé hivatalos írásos dokumentumban biztonsági garanciákat nyújtson Phenjan számára, ha az ellenőrizhető módon számolja fel nukleáris arzenálját. E garanciák kidolgozása azonban még folyamatban van.
A gazdasági kérdéseket illetően körútja során Bush arra próbálta rávenni Kínát, ne tartsa mesterségesen alacsony szinten nemzeti valutáját. Washington reményei szerint ugyanis, ha a jüan megerősödne, Kína több amerikai terméket vásárolna, mivel azok olcsóbbak lennének, a kínai termékek ára viszont megemelkedne az Egyesült Államokban, s ez az amerikai fogyasztókat inkább az amerikai termékek vásárlására ösztönözné. Peking azonban nem mutatott nagy hajlandóságot politikája megváltoztatására, hiszen számára a kereskedelmi bevételek szempontjából a jelenlegi tendencia a kedvező.
Az amerikai elnöknek nemcsak gazdasági szempontból nincs könny? dolga Ázsiában: a régió nehéz terepnek bizonyul a terrorizmus elleni harcban is. A különféle hálózatok gyakran átnyúlnak az egyik országból a másikba, ráadásul a finanszírozásuk is gyakran bonyolult tranzakciókon – vagy sokszor épp a térségben működő jótékonysági szervezeteken – keresztül történik. S bár az Ausztráliától kapott erőteljes támogatás mellett a Fülöp-szigetek és Indonézia is elkötelezte magát a területén működő iszlám szélsőséges csoportok felszámolására, anyagi támogatásra Bush nemigen számíthat a térségből. Bár már több száz terroristát és gyanúsítottat sikerült elfogni – köztük a bali és a dzsakartai robbantások kitervelőit is –, a terrorizmus által támasztott veszély még mindig nagy. Az al-Kaida, a Dzsemaja Iszlamija, a Talibán harcosai és az Abu Szajjaf tagjai például mind e régióban tevékenykednek, vagy épp bujkálnak, és nagy valószínűséggel titkos helyeken lévő kiképzőtáborok is működnek ezekben az országokban. Bár az információk megosztása terén fejlődés tapasztalható, az együttműködést sokszor akadályozza az országok közötti bizalmatlanság vagy ellenségeskedés.
Vudu szertartás Bush ellen
Egy nyilvános, több száz fő részvételével megtartott szertartáson a fekete mágia formuláit olvasták
George W. Bush amerikai elnökre Thaiföldön. Az AFP francia hírügynökség jelentése szerint a szabadtéri szeánszon feldühödött farmerek – tiltakozásul az Egyesült Államok mezőgazdasági politikája ellen – Busht megátkozták, majd az elnök "szellemét elsüllyesztették".
2003. 10. 23. (VII/43)
