Tüntetők tánccal ünneplik a vértelen forradalom győzelmét Tbilisziben. Gorbacsov sorsára jutott Sevardnadze is Fotó: Reuters
Sevardnadze a világpolitika színpadán egykor meghatározó személyiség volt. Mihail Gorbacsov volt szovjet pártfőtitkár külügyminisztereként a Nyugat elismerését vívta ki, mivel javította a keleti tömb nyugati kapcsolatait, valamint segített véget vetni a hidegháborúnak, a szuperhatalmak versengésének.
Szerepe volt abban is, hogy amikor Kelet-Európában összeomlott a kommunizmus, a szovjet vezetés nem avatkozott be. Ráadásul egykori főnökénél okosabbnak bizonyult, amikor megértette: a peresztrojka egyben a kommunizmus végét is jelenti, mivel a Szovjetunió megreformálásával a rendszer lényegét változtatták meg.
Maguk a grúzok már inkább kétkedve fogadták, amikor 1992-ben visszatért az időközben függetlenné vált kaukázusi köztársaságba, hogy szerepet vállaljon a hatalomban. Még emlékeztek az egykori grúz belügyminiszter, majd kommunista pártfőtitkár tevékenységére, aki később az egész Szovjetunió külügyminisztere lett. Bár Sevardnadze kommunista vezetőként is a korrupció elleni harcot tartotta fontos feladatának, a grúzok az ő számlájára írják, hogy a korrupció miatt a világhír? grúz tea minősége jelentősen leromlott.
A rendkívül gazdag kultúrájú és történelmű, vonzó természeti környezettel rendelkező ország (ahol már a 4. században elterjedt a kereszténység) valóságos szubtrópusi paradicsom lehetne a Fekete-tenger mellékén, de egyelőre inkább csak pénznyelőként működik. Az Egyesült Államok az elmúlt tíz évben egymilliárd dollárt adott Grúziának, egy főre számítva csak Izrael kapott többet a világon. A teaültetvények és mandarinligetek állapota mégis leromlott, s a grúzok jobbára a régi dicsőségre kénytelenek hagyatkozni: amikor még három grúz irányította a félelmetes Kremlből a fél világot Sztálin, Berija és Ordzsonikidze személyében. Így megértették azt is a kilencvenes évek elején, hogy a nagy nemzetközi tekintélynek örvendő Sevardnadze hasznára lehet az országnak.
Mára viszont betelt a pohár, mivel az életszínvonal egyre romlik, nagy a munkanélküliség. A választások november elején magas részvételi aránnyal folytak le, de hiába: a legfelsőbb bíróság választási csalás miatt érvénytelenítette az eredményeket. A jelenlegi parlament jövő január 4-ére írta ki a parlamenti és elnökválasztást, miután a csalás hírére tiltakozók tízezrei tüntettek Tbilisziben három héten keresztül, majd múlt szombaton valósággal kikergették az eddigi elnököt a parlamentből. Sevardnadze javára írható, hogy tanácsadói véleménye ellenére nem vállalkozott erőszak alkalmazására, ami beláthatatlan következményekkel járhatott volna a közismerten temperamentumos grúzokat ismerve. Mindkét oldal szerette volna elkerülni az 1991-ben történteket, amikor a hasonló méret? megmozdulások után polgárháború tört ki. Ennek a veszélyére figyelmeztetett Mihail Szaakasvili, az Amerikában jogot végzett ellenzéki vezető is, aki egyébként valószínűleg felváltja posztján a jelenlegi elnököt, mivel egységes támogatást élvez.
2003. 11. 28. (VII/48)
