Gyurcsány Ferenc az MSZP-kongresszuson. Jött, látott, győzött Fotó: MTI
Az események akkor kezdtek kontrollálhatatlanná válni, amikor Medgyessy Péter szabadságáról hazatérve nekilátott kormánya átalakításának. A személyi változásoknak az a része, ami az MSZP-t érintette (a sportminiszter és a munkaügyi miniszter leváltása, államtitkárok menesztése), nem váltott ki különösebb vitát, vagyis az MSZP vezetése támogatta a miniszterelnök elképzeléseit. A kisebbik koalíciós párt azonban elzárkózott attól, hogy az SZDSZ által jelölt gazdasági miniszter, Csillag István leváltásához hozzájáruljon. A miniszterelnök ennek ellenére, alkotmányban biztosított jogaira hivatkozva bejelentette Csillag menesztését is.
Utólag megállapíthatjuk, hogy Medgyessy Péter rosszul mérte fel a helyzetet, amikor ezt a döntését meghozta. Valószínűleg arra számított, hogy az SZDSZ a korábbi koalíciós konfliktusokhoz hasonlóan most is kész lesz a
kompromisszumokra. Medgyessy, aki a kormányválság kirobbanása után azt nyilatkozta, hogy ő "nem politikus alkat", valóban nélkülözte azt a szakértelmet, amit egy kormányfőtől el lehet várni. Nem vette figyelembe azt, hogy a júniusi európai parlamenti választások után az SZDSZ súlyos botrányokba keveredett, a "kakaóbiztos számítógépek", a Demszky-ügy és a Wekler-ügy alapjaiban kérdőjelezték meg a párt antikorrupciós politikájának hitelességét, ez pedig az utóbbi években a párt egyik legfontosabb politikai programja volt. Az SZDSZ megrendült helyzetében nem volt alapja annak a miniszterelnöki várakozásnak, hogy ugyanúgy tudomásul veszik Csillag leváltását, ahogyan korábban szó nélkül elfogadták Kóródi Mária környezetvédelmi miniszter vagy Szalay Gábor államtitkár felmentését. A pártnak ugyanis nem volt hová hátrálnia.
A politikai realitás teljes félreértéséről tanúskodik a miniszterelnök azon lépése is, hogy a Csillag felmentését elutasító SZDSZ-es nyilatkozatra ultimátummal reagált, bejelentette, vagy nyilatkozzon az SZDSZ a bizalom helyreállításáról, vagy gondoskodjanak a kormánypártok az utódjáról. A miniszterelnök nyilvánvalóan arra számított, hogy bírja az MSZP támogatását, és az SZDSZ néhány óra hezitálás után beáll a sorba. Nem ez történt.
A koalíciós egyeztetésen kiderült, hogy Medgyessy nemcsak az SZDSZ várható magatartását mérte fel rosszul, hanem az MSZP hozzá való viszonyát is. Az MSZP, amely egy emberként állt ki Medgyessy mellett a kormányzás első válsága, a D-209-es botrány kitörése után, most látványosan megvonta bizalmát a miniszterelnöktől. Érdekes, hogy míg a televízió- és rádióműsorok betelefonálói és sms-küldői között többen is felvetették, hogy Medgyessynek maradnia kellene, addig az MSZP politikusai között komoly súllyal senki nem állt ki a miniszterelnök mellett. Az a körülmény, hogy egy héttel azután, hogy Medgyessy menesztette Gyurcsány Ferencet, a párt kongresszusa elsöprő többséggel a menesztett minisztert választotta miniszterelnök-jelöltnek, azt mutatja, hogy Medgyessy döntései mögött valójában nem állt az MSZP támogatása.
2004. 08. 27. (VIII/35)
