Merre tovább? Fotó: H. S.
A "Szerb"
Ennek semmi köze az etnikai villongáshoz – legyint az egyik szerb ismerős. Ez gyerekcsíny, nem felnőtthöz való, kár szót vesztegetni rá – int dühösen, majd kifordul a szobából, mintegy jelezve: vége a beszélgetésnek. Ugyanezt állítja a velem szemben ülő férfi is, akivel egy interjút beszéltek meg ismerőseim, de ez az anyagiak miatt most nem jöhetett létre, mert magas az ár, amiért beszélne nekünk. Olcsóbban nem megy, mondja a tolmács, mert drága az élet mostanság, és az interjúalanyom meg a bőrét viszi a vásárra, ha úgy tetszik. Hangosan gesztikulál, majd csendben elmondja: egyik barátja néhány hónapja eltűnt, miután egy nyugati újságnak nyilatkozott a háborúról és azokról, amiket a hírhedt Arkan kapitány szabadcsapatai cselekedtek. A hallgatásnak ára van, de a megszólalásnak még nagyobb. A hallgatás itt a most is erős pozícióban lévő egykori szerb háborús bűnösöknek szól, de itt inkább háborús hősöknek tartják őket. Nos, ők hathatósan segítik egykori katonáikat a boldogulásban.
2004. 08. 13. (VIII/33)
