Fél óra alatt leégett minden. Ilyet még nem láttak a törökbálintiak Fotó: Somorjai L.
A történet egyik lényeges eleme megtalálható a szemtanúk beszámolójában. Először egy nagy robbanást hallottak, majd "érkezett" a légnyomás, ami kitörte az ablakokat, és azt követte a "petárdák" – szaknyelvben a tűzijátékok – "beindulása". Tehát a kulcskérdés: mi robbant fel?
A cégvezetők szerint nem véletlen baleset történhetett, hanem – nyilatkozataik szerint – "külső behatás, szándékosság" feltételezhető. A rendőrség gyanúja szerint a raktárban engedély nélkül tárolhattak olyan anyagot, amely az elementáris erej? robbanást okozta. Rendőrtisztek tájékoztatásaiból úgy tűnik, hogy ők illegálisan tárolt nagy mennyiség? feketelőporra – a filmekből ismert régimódi puskaporra – gyanakszanak. A pirotechnikai cég azonban azt állítja, hogy az ő tudtukkal nem helyeztek oda lőport. Importáltak ugyan ilyen anyagot, de az maradéktalanul megtalálható egyik-másik telephelyükön. A tűzijátékok pedig nem képesek olyan pusztítást végezni, amit a helyszínen tapasztaltak: négy méter átmérőjű, mintegy fél méter mély kráter a betonalapban. Ráadásul a "petárdák" nem döntötték volna
össze a 60 centiméter vastag betonfalú biztonsági raktárt.
A vizsgálatban érintett hatóságok kizártnak tartják, hogy a korábban a hadsereg által használt épületben valamilyen ottmaradt hadianyag robbant volna fel.
R. László feleségével, Ibolyával már hosszú évek óta a törökbálinti Pistályban tölti nyarait. Házuk ott található az immár országos hírűvé vált Pyro-Technik Kft. központi raktárépületével szemben, ahol nem régen még ötven tonnányi pirotechnikai robbanószert tároltak a föld alatt, illetve a föld felett. "Éppen a paradicsomot kötöztem a kertben, amikor váratlanul elszabadult a pokol. Hullott a tégla, a beton, a meleg aszfalt meg a csillagszórók vagy micsodák, de akkorák, mint a görögdinnye. Félelmemben lecsaptam magam a földre
Hirtelen arra gondoltam, mi lesz a feleségemmel, aki nemrég ment át a szomszédba " – emlékszik vissza R. László a borzalmakra, amelyeket már – mint mondja – soha nem lehet kitörölni az agyából. "Átéltem a második világháborút, 1956-ot, de ami akkor történt, az a mostani borzalmakhoz képest kutyafüle. Sűr? füst vett körül, két méterre sem láttam. Azt hittem, nyárson sülök meg
" – egészíti ki a történetet.
Félelmet okozó füst. Nem gyárkéményből jött Fotó: Benke Zsuzsa
2004. 08. 13. (VIII/33)
