Annus Adrián Fotó: MTI
Bár az érintettek egyelőre tagadják, hogy tiltott szereket használtak volna, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság öt magyar sportolóról állítja, hogy doppingvétséget követtek el az athéni olimpiai játékokon. Tesztet közülük mindössze két súlyemelőnél, a versenye előtt megbukott Kecskés Zoltánnál, illetve az ezüstöt szerző Gyurkovics Ferencnél végeztek, a többi sportoló esetében erre nem került sor. A szintén súlyemelő Kovács Zoltán, valamint a diszkoszvető Fazekas Róbert ugyanis nem tudott elegendő – vagyis 75 milliliter – vizeletet adni.
A kalapácsvető Annus Adrián pedig nem állt a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) szakembereinek rendelkezésére, akik – bár a verseny előtt többször, majd közvetlenül a verseny után is megvizsgálták – újból tesztelni akarták a magyar atlétát.
Az ügy egyik érdekes kérdése éppen a vizeletminta alapján elvégzett teszt kapcsán merül fel. Elképzelhető-e, hogy egy felnőtt ember nem képes háromnegyed deciliter vizeletet "produkálni" több órán keresztül. Fazekas Róbert azt állítja, vele ez történt, miután órákon keresztül atrocitásoknak tették ki, és emberi jogait sértő módon "fogdosták". Egy sportorvos, illetve egy hozzá hasonlóan anonimitást kérő olimpikon lapunknak nyilatkozva egyaránt úgy vélte, a történet nem életszerű. Először is, az ellenőrök egy ujjal sem érhetnek a versenyzőhöz, másodszor, ha nem megy a "mintaadás", órákon keresztül innia kell a sportolónak, és "ez az egyszer? módszer előbb-utóbb sikerre vezet". Szerintük elképzelhető, hogy Fazekas éppen azért hagyta ott sietve a vizsgálatot, mert már nagyon kellett vizelnie. De akkor hogy került a kémcsőbe a 25 milliliternyi minta?
Egy Szombathelyről tavaly ilyenkor több nemzetközi fórum címére feladott, kitűnő angolsággal írt levél szerzője szerint egy olyan trükkel, amit a magyar atléták, kivált Fazekas, előszeretettel használnak. A feljelentő egy ábrával illusztrálta a módszert, és ettől fogva a WADA rendszeresen vizsgálta Fazekast, valamint edzőtársát és barátját, Annust. A levél tartalmáról, illetve a rajzról bővebb információ nem látott napvilágot, ám az nem lehet véletlen, hogy a WADA tájékoztatása szerint az ominózus vizeletvétel alkalmával Fazekassal szemben az a gyanú merült fel, hogy egy testébe rejtett gyűjtőzacskóból akart vizeletet juttatni a kémcsőbe. A hivatalos jegyzőkönyvben viszont csak
annyi szerepel: "jóllehet ezeket a gyanúkat és állításokat nem sikerült bizonyítani, az atléta magatartása számos kérdést felvet, melyeket eleddig nem sikerült megválaszolni". Fazekas "gyanús viselkedése" lehet az oka annak, hogy Annus Adriánt is újból megkeresték az ellenőrök, holott előző tesztjei – amelyek között egy jóval megbízhatóbbnak mondott vérvizsgálat is szerepelt – negatív eredményt mutattak. Itt merül fel az újabb kérdés: vajon a kalapácsvető miért nem vetette alá magát a mintavételnek, ha lelkiismerete és szervezete egyaránt tiszta volt. Miért utazott haza sietve, annak ellenére, hogy – információink szerint – az olimpiai faluban aznap este a magyar szurkolók várták, hogy együtt ünnepeljék vele győzelmét? Ő maga ezt azzal magyarázza, hogy attól tartott, a "rá utazó" WADA meghamisítja a vizsgálat eredményét. Az ügynökség szerint viszont a csalás gyanúja éppen Annusnál merül fel: vizsgálataik szerint két különböző embertől származó vizeletmintát adott le. Hogy ez valóban így történt-e, jelenleg egy bécsi laboratóriumban vizsgálják, miután a Magyar Atlétikai Szövetség szakembereinek Annus – és Fazekas is – mintát adott. Mindkét atléta kijelentette: továbbra is olimpiai bajnoknak tekintik magukat, és igazukat akár jogi úton is bizonyítják, ha kell, de sportpályafutásukkal felhagynak.
Egy újabb kérdés: ha a versenyzők valóban doppingoltak, akkor ez az itthoni vizsgálatok, illetve a felkészülés során, majd az Athénban végzett korábbi tesztek során miért nem derült ki?
"Elméletileg minden doppingvizsgálatot lehet manipulálni. Nem véletlenül szól úgy az erre vonatkozó szabályzat, hogy a tiltólistán szereplő szerek mellett a csalás is büntetést von maga után" – mondta el lapunknak Kamuti Jenő, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság orvosi bizottságának tagja. Magyarországon évente átlagosan ezer doppingtesztet végeznek el, amelyeknek elenyésző része zárul pozitív eredménnyel. Kamuti Jenő egyetértett azzal a felvetésünkkel, hogy a túlságosan is kedvező arány kapcsán felmerülhet a manipuláció gyanúja. Ezt megerősíteni látszik az az eset, amikor egy magyar súlyemelőt ugyanabban az időszakban vizsgált a MOB, illetve a WADA, és amíg az előbbi teszt eredménye negatív lett, addig az utóbbié pozitív.
Ennél is súlyosabb véleménye van a doppingvizsgálatokról egy neve és sportága elhallgatását kérő neves edzőnek. Szerinte sportvezetői körökben köztudott tény, hogy Magyarországon kívánság szerint lehet manipulálni az egyébként itthon nagyon is barátságosan zajló vizsgálatokat – csak legyen hozzá elég pénze az illetőnek. Az edzőnek ugyanakkor a WADA tevékenységével kapcsolatban is vannak kétségei. "Nem mondom, hogy a sportban nincs dopping, de amíg egy olyan, mindenek felett álló csúcsszerv végzi az ellenőrzéseket, amely anyagilag nagyon is érdekelt abban, hogy saját létjogosultságát bizonyítsa, addig szkeptikus vagyok" – fogalmazott.
Hasonlóan vélekedik Komáromi Lajos, a Gyurkovics Ferencet nevelő Tatai Honvéd Atlétikai Club elnöke is. Úgy látja, szerencsés lenne, ha Gyurkovics "B" mintáját egy független szervezettel is megvizsgáltatnák, és így minden kétséget kizáróan kiderülne az igazság. "Szövetségünk vezetői ezt kérték is a NOB-tól, ám a bizottság és a WADA között az olimpia előtt egy hónappal olyan megállapodás született, hogy a "B" teszteket is csak a doppingellenes ügynökség végezheti" – magyarázta az elnök. Komáromi nem tagadja, hogy a súlyemelésben jelen van a dopping, azt viszont elképzelhetetlennek tartja, hogy az ezüstöt szerző Gyurkovics is élt volna tiltott szerekkel. "Ő mindig is arról volt híres, hogy soha nem kokszolt, és ezt nekem most is eskü alatt vallotta. Korábban még egy tanulmány is készült a közreműködésével, ami arról szólt, hogy dopping nélkül miként tud teljesíteni egy élsportoló. Azt sem szabad elfelejteni, hogy ellentétben másokkal ő nem tagadott meg egyetlen vizsgálatot sem, és mindig adott vizeletet" – mondta az elnök. Szerinte több mint érdekes, hogy a két nappal a verseny előtt végzett vizsgálat során sportolójuk tisztának bizonyult, a verseny utáni teszt viszont már pozitív eredményt hozott. Ráadásul a szer, amit a szervezetében találtak, egy olyan izomrostlazító, amely fél év múltán fejti csak ki hatását, viszont a vizeletben azonnal oldódik, vagyis manipulálásra kiválóan alkalmas.
Az egyik atlétikaedző állítása szerint ma már inkább üzletről szól a sport, mintsem egészséges életmódról. A versenysport érdekeit minden áron ki akarják szolgálni a kémiai laboratóriumok, ahol évről évre új, eddig még ismeretlen anyagokkal, doppingszerekkel próbálják az emberi teljesítőképesség határán túlra kitolni a versenyzők, az élsportolók eredményességét. Sajnos a sikerre éhes sportolók a vélt győzelem reményében mindenféle kontroll nélkül partnerek ebben a tevékenységben.
A lapunknak nyilatkozó sportolók, edzők mind hangsúlyozták: nem állítják azt, hogy a sportban nincs óriási szerepe a doppingnak – bár hozzáteszik: konkrét bizonyítékokkal nem rendelkeznek. Ezek után vajon mennyiben lehetünk meggyőződve egy-egy világra szóló teljesítmény hitelességéről? A fentebb már idézett Kamuti Jenő szerint nem igaz, hogy az élsportolók többsége tiltott szereket használ, de kétségkívül vannak "doppingigényes" sportágak, mint a súlyemelés vagy az atlétika, azon belül is inkább a nehézatlétika. A NOB orvosi bizottságának tagja azonban hangsúlyozta: ezek esetében sem lehet általánosítani.
A fentebb megszólaltatott Komáromi Lajos viszont úgy véli, mivel a sportban óriási pénzek mozognak, a sportolók rá vannak kényszerítve, hogy tiltott szereket használjanak. "Innentől kezdve vannak szerencsések, akik el tudják kerülni a lebukást, és vannak kevésbé szerencsések, akik nem. A képzett orvosi háttérrel rendelkező sportolók komoly előnyben vannak, ugyanis ők olyan szereket tudnak használni, amelyekről a WADA szakemberei még azt sem tudják, hogy léteznek" – mondta a Tatai HAC elnöke.
A sport anyagi vonatkozásaira több edző is felhívta a figyelmünket. Mint mondták, egy olimpiai bajnoki cím nem az érte járó tízmillió forint miatt válik értékessé, hanem a nemzetközi Grand Prixeken való indulás több százezer dollárra rúgó rajtpénzeiért. Egy olimpiai bajnok indulása ezeken a versenyeken minden pénzt megér a szervezőknek, hiszen nevükkel eladhatóvá válik a sportág. Csak két példa: a hétvégén megrendezésre kerülő szombathelyi dobógála összdíjazása 30 ezer dollár, az őszi berlini Aranygálán pedig az olimpiai bajnokok markát 25 ezer dollár üti az indulásért, a győztesnek pedig 75 ezer dollár jár.
Elterjedt szokás az is – állította több, anonimitást kérő edző –, hogy az amerikai egyetemek ösztöndíjakat adnak a világranglistán feltűnő ifjú tehetségeknek, egyrészt, hogy öregbítsék az adott intézmény sporttörténelmét, másrészt, hogy a doppinglaboratóriumok rajtuk teszteljék legújabb fejlesztéseiket.
A jelenlegi atlétikai teljesítményekkel kapcsolatban is többen kifejezték kétségeiket. "Harminc évvel ezelőtt tizenkét másodperc körüli idő alatt teljesítették a százméteres síkfutók a távot, ma a világ öt legjobb sprinterének ideje 9,9 másodperc. Ez konyhanyelven körülbelül ötven kilométer per óra sebesség? iramot jelent. Fejlődtek ugyan az edzésmódszerek, és egy-egy etnikum ragyogó adottsággal bír – az afroamerikaiak például a sprinterszámokban erősek, míg a közép-afrikaiak, akik magasabb területeken születnek és élnek, a középtáv- és hosszútávfutásban jeleskednek –, de a doppingbotrányok akkor is jelzés értékűek" – vallja egy atlétikaedző. (Az egyik leghíresebb doppinghalál az amerikai Florence Griffith Joyner esete volt: a százméteres síkfutás egykori királynője negyvenévesen szívrohamban halt meg, és a szakmai vélemény szerint ennek oka elsősorban a dopping volt.)
A szombathelyi dobóatléták teljesítménye is drámai növekedést mutatott az elmúlt években. Fazekas Róbert Sydneyben még 61,76 méterrel a 16. helyen végzett, Athénban viszont már 70,93-mal győzött. Annus Adrián az 1996-os atlantai olimpián 72,58 métert dobott, négy évvel később, Sydneyben 75,41 métert, most pedig 83,19 méterre hajította a kalapácsot.
2004. 09. 03. (VIII/36)
