A tizenöt évvel ezelőtti Ellenzéki Kerekasztal résztvevői. A szereplők változtak, de a rendszer jól vizsgázott Fotó: MTI
A közjogi értelemben mindenképpen rendkívüli helyzet éppen egybeesik az 1989-es Nemzeti Kerekasztal tárgyalások lezárásának évfordulójával. A Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) és a vele szövetséges szervezetek – mint a Kommunista Ifjúsági Szövetség, a Hazafias Népfront vagy az akkor monopolhelyzetben lévő szakszervezet – egyfelől, másfelől az Ellenzéki Kerekasztal néven szövetségre lépő ellenzéki szervezetek között 1989 nyarán indultak meg a tárgyalások a békés rendszerváltás érdekében. A tárgyalások az MSZMP szándéka szerint gazdasági és politikai kérdésekről is folytak volna, végül azonban csak a politikai tárgyalások indultak meg. Ezek az egyeztetések hat témakörben folytak: az alkotmány módosításáról, a választási rendszerről, a párttörvényről, a büntetőjogról, a médiáról és az erőszak elkerüléséről.
Az első négy témakörben megszülettek azok a törvények, amelyek a mai napig meghatározzák a Magyar Köztársaság közjogi rendszerét, így az Alkotmány átfogó reformja, a választási törvény, a párttörvény, továbbá a tárgyalásokkal párhuzamosan, már az új ellenzéki mozgalmakkal egyeztetve, a máig hatályban lévő gyülekezési törvény, az egyesülési jogról szóló törvény, az egyházakról és a vallásszabadságról szóló törvény.
Ezek a törvények teremtették meg Magyarország történelmében először a szabadság intézményi és jogi feltételeit. Tizenöt esztendő távlatából mindenképpen érdemes megemlékezni arról, hogy a magyar történelemben soha nem érvényesültek azok a szabadságjogok, amelyeket a tizenöt esztendővel ezelőtti tárgyalások eredményeként törvényekbe iktattak. Ez annak ellenére így van, hogy a jobboldalon sokan úgy próbálják beállítani a történelmet, mintha az elnyomás időszaka csak a kommunista hatalom időszakához kötődne, de ez nyilvánvalóan nem igaz. Magyarországon ugyan a kommunista uralom előtt működött többpártrendszer, de valódi politikai szabadság nem létezett, mint ahogyan nem létezett vallásszabadság, szólásszabadság, gyülekezési szabadság, és még sorolhatnánk.
2004. 09. 17. (VIII/38)
