Az MGP-ügy másik figyelemre méltó vonása: a TV2 Napló cím? műsorában véleményt nyilvánító – rekordszámú – 25 ezer telefonáló 90 százaléka támogatná az ügynöklisták nyilvánosságra hozatalát. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltáránál már sorok állnak, hogy élve a törvény adta jogukkal, kikérjék a róluk vagy hozzátartozóikról szóló iratokat. Minden egyes újabb ügy alapjaiban cáfolja azt az állítást, hogy a rendszerváltás után tizenöt évvel már nem érdekli az embereket a múlt megismerése. Sőt, ahogy egyre nagyobb nevekről – világválogatott futballista, imádott zenész vagy géniusznak tartott kritikus – derül ki, hogy besúgó volt, éppen az érdeklődés növekedésének és a tisztánlátás igényének lehetünk a tanúi.
A színházi szakma már régóta beszélt a "rettegett tollú" MGP ügynökmúltjáról, amikor az egyik internetes portál olvasói "Molnár Gál Péter volt Latinovits besúgója" címmel véleményfórumot nyitottak. MGP a szombati Népszabadságban szűkszavúan elismerte, hogy aláírt az egykori politikai rendőrségnek: "1963-ban valóban aláírtam egy beszervezési nyilatkozatot. Elszámolással önmagamnak tartozom a történtekért. Többet erről nem fogok mondani."
A színikritikus – mintegy védekezésként – viszont kitért arra, hogy 1978-ban azért volt kénytelen tíz évre elhagyni a Népszabadság szerkesztőségét, mert lebukott azzal a mikrofilmmel, melyet cigarettatárcájában próbált kicsempészni az országból.
A mikrofilm az ellenzéki Kenedi János történész cikkét tartalmazta, melyet egy párizsi újság számára írt.
Kenedi János, aki az állambiztonsági rendszer egyik legismertebb hazai kutatója lapunknak annyit mondott: megfogadta, hogy a Molnár Gál Péter (MGP) -ügyben senkinek sem nyilatkozik. A demokratikus ellenzék soraiból ugyanakkor úgy értesültünk, hogy "a mikrofilmes lebukásból egyetlen szó sem igaz, legtöbben az állambiztonságiak egyik játszmájának tartották és tartják az ügyet".
A Népszabadság szerkesztőségi cikkben jelentette be, hogy MGP a továbbiakban nem publikálhat a lapban. "Ez az erő mostantól kevés, mert minden szó, minden jelző e beismerés után megkérdőjelezhető. Márpedig egy kritika nem bír el sok kérdőjelet. Egy kritikus még kevésbé" – állt az írásban.
A lap szerkesztőségi ülésén felmerült, hogy a lap munkatársait már csak a lap presztízse érdekében is "szőröstül-bőröstül", azaz mindenkire kiterjedően világítsák át. Vörös T. Károly főszerkesztő lapunknak elmondta, hogy keresik ennek az igénynek a kivitelezési módját. (A témáról lásd keretes írásunkat.)
A botrány hatására az SZDSZ bejelentette, hogy újra benyújtják a parlamentben azt a törvénymódosítást, amely szélesíti az átvilágítandók körét. A 2002 nyarán Medgyessy Péter kémelhárítói múltja miatt kialakult vita során a szabaddemokraták a koalícióban való maradásért cserébe ígéretet kaptak az MSZP-től, hogy jelentősen szélesítik az átvilágítandók körét. Az eredeti ígéret tartalmazta, hogy legyen teljes körűen nyilvános a III/III-as főcsoportfőnökséggel (a belső elhárítással) együttműködők neve és tevékenysége, függetlenül az átvilágítási törvényben eddig meghatározott eljárástól, illetve az érintettek közéleti szerepvállalásától. A javaslat úgy folytatódott, hogy a hírszerzés, a kémelhárítás és a katonai elhárítás területén is legyen nyilvános mindazoknak a neve és tevékenysége, akik 1990 óta közéleti szerepet vállaltak, vállalnak vagy a jövőben fognak vállalni. Az ígéret új típusú, az egykori állampárti titkosszolgálati anyagok tágabb kutatását is lehetővé tevő levéltár létrehozásáról is szólt. (A koalíciós pártok közötti megállapodásból ez az egyetlen pont, amely megvalósult, melynek következtében "ezen a kis résen" egyre több egykori ügynök neve kerül ma folyamatosan nyilvánosságra. Ebből a levéltártból kerültek ki a Novák Dezsőt, Forró Tamást és MGP-t kompromittáló iratok.)
A törvényelőkészítés során folyamatosan érkeztek a hírek a normaszöveg tervezetének folyamatos "puhulásáról". Az első "véglegesen" benyújtott tervezetben az átvilágítás még vonatkozott – többek között – a nagyobb városok polgármesterei és a nagy állami intézmények vezetői mellett a Magyarországon bejegyzett egyházak országos és területi vezetőire, a munkavállalói érdekképviseletek vezetőire és a sajtóra is.
A végszavazás előtt három szocialista képviselő váratlanul módosító javaslatot nyújtott be, amely kivette a törvényből a sajtó, az egyházak, a munkavállalói érdekképviseletek és a pártok vezető tisztségviselőit. Meglepő, hogy a liberálisok ellenkezése ellenére a puccszer? módosítás kizárólag az MDF segítségével "ment át". A SZDSZ erre "bepipult" és a módosított – általuk "kiheréltnek" minősített – törvényt nem szavazták meg. Tehát minden maradt a régiben.
A "puccsisták" azzal érveltek, hogy az általuk védetté tett "szegmensek" nem részei az államnak, ezért nincs hatáskörük erre kiterjeszteni az átvilágítást. Talán közelebb járunk az igazsághoz, ha úgy vesszük: a pártoknak fontos volt, hogy az őket támogató társadalmi csoportokat megvédjék az átvilágítástól. A jobboldalnak értékes lehet az egyházak erkölcsi támogatása, míg a baloldalnak a szakszervezetek és a sajtó segítsége.
Beszédes történet, hogy az Orbán-kormány idején az "A Hét" című, radikálisan jobboldali műsor 2001 augusztus 20-a előtti adásában Paskai László bíboros, esztergom-budapesti érsek "múltbeli ténykedését" az átvilágítás témakörében "ügynökgyanúsan" mutatta be. A hírek szerint még Orbán Viktor akkori miniszterelnököt is megkeresték a klerikálisok, hogy számon kérjék a "legsötétebb sztálini időket idéző egyházellenes kirohanásról". A Paskai elleni támadást a történelmi egyházakon belül abban az időben zajló belső választások és kinevezések magyarázzák: a radikális jobboldal képviselői szerették volna elérni, ha a történelmi egyházak még nyilvánvalóbban a jobboldal mellé állnak. Ebbéli harcukban a baloldallal is szót értőbb, toleránsabb vezetőket a pártállammal való kollaboráció gyanújával igyekeztek kiejteni a versenyből. A Hét cím? műsor főszerkesztőjét – akinek eltávolítását a baloldal kritikusai semmivel sem tudták elérni – az egyházak nyomására már szeptember elején kirúgták.
2004. 11. 26. (VIII/48)
