Tomcsányi Gábor. Építeni akarnak Fotó: SCD
Ehhez azzal járulunk hozzá, hogy 15 év alatt közel 100 milliárd forintot fektetünk be a térségben. Már 3-4 év múlva láthatóak lesznek az első fejlesztések eredményei. A profitról szólva, természetesen egy befektető csoportnak a legfontosabb szempontja, hogy nyereségesen fektesse be a pénzét. A cégünk hosszú távra tervez, 10-12 éves megtérülési időre számítunk, ami jelzi, hogy nem "lerabolni" akarjuk a Balatont, hanem valóban fejlesztjük a tó menti érdekeltségeinket.
– Munkatársaik életrajzából, amely a honlapjukon olvasható, úgy tűnik, hogy fiatalemberek kezébe került részben a Balaton sorsa, hiszen harminc év körüli yuppieknak tűnnek. Mit jelent Önöknek ez a fejlesztési program, szakmai kihívást, karrierlehetőséget vagy izgalmas cégépítő játékot?
– Az SCD csoport négy üzletággal rendelkezik, melyből az egyik az Ön által is firtatott turisztikai ág. A csoportnak ez a legnagyobb kihívása. Talán meglepő, amit mondani fogok, de nemcsak tisztán profitorientált befektetésként kezeljük a Balatont, hanem komplex feladatként. Munkatársaink kötődnek a tóhoz, én például szinte minden nyaramat a Balatonon töltöttem. Ha sikerül jelentős fejlesztést produkálnunk a Balatonon, és ezért keményen dolgozunk, akkor már büszkék leszünk, még akkor is, ha a profitelvárásaink nem teljesen úgy alakulnak, ahogy szeretnénk.
– Az egyik rangos gazdasági újságban azt fejtegették, hogy az SCD Holding mögött álló befektetők kilétére talán másfél év múlva kerülhet sor, amikor ők kilépnek a nyilvánosság elé. Miért titkos a cégcsoport mögött álló befektető vagy befektetők személye?
– Nem látok semmi különleges titkot. De két tényezőt hadd említsek. Egyrészt, nem vagyok a vállalat tulajdonosa, alkalmazottként vezetem a céget. Az, hogy a tulajdonosok mikor akarnak megjelenni a nyilvánosság előtt, ez az ő saját döntésük, és azt hiszem, mindenkinek tudomásul kell venni, hogy a jogszabályok lehetővé teszik ezt a megoldást. Az üzleti világban nem kötelező minden kártyát mindig és mindenkor kiteríteni. A tulajdonosok a törvényben kötelező, a gazdasági életben szükséges minden információt közreadták, így például az SCD Group magyar és angol befektető cégei meg vannak jelölve.
A gazdasági lapok nem tesznek mást, mintsem találgatnak, de hát ilyen ez az ország, így lesznek izgalmasak az újságok. Sajnos kevesen tudják elképzelni, hogy valaki öt évvel ezelőtt elkezd dolgozni, és képes megvalósítani az álmait anélkül, hogy nagydobra verné, hogy ő kicsoda.
Talán nem véletlen, hogy a Száz leggazdagabb magyar cím? kiadványba nagyon sokan nem akartak bekerülni. Több szereplő nem is nyilatkozott a kiadványnak, kizárólag újságcikkekből ollózták össze a róluk szóló részt. Számomra úgy tűnik, azért, mert az üzletemberek egy része úgy gondolja, ma még nem tart ott a közélet, hogy elfogadja, hogyha valaki tisztességgel ér el valamit.
– A Balaton környékén szájról szájra terjednek a különféle összesküvés-elméletek, miszerint az elmúlt években valakik mesterségesen alakítottak ki a tó körül válságot, azért, hogy olcsón lehessen felvásárolni az ingatlanokat. Ki azt mondja, hogy az alacsony vízállás érdekében az éj leple alatt ezért engedtek le több millió köbméter vizet a Sió- csatornán, míg mások a sajtót hibáztatják, hogy direkt negatívan írnak a Balatonról, és erőltetik az Adriával való "összevetést" a turisták elriasztása érdekében. Az SCD Holding is mostanában vásárolt be
– Kicsit engem is felháborít a médiának az a tematikája, ahogy engedi a Balatonnal szembeni negatív kampányt. Valószínűleg elégedetlen az a lángossütő vagy halsütő, kis- büfés, aki a tíz-tizenöt évvel ezelőtti állapotot szeretné látni, amikor az NDK-s és NSZK-s turisták egymás lábát taposták, és mindent el lehetett adni. Ha őket kérdezik, akkor nyilvánvalóan csak az összeesküvés verzió "erősödhet". Szerintem a késő kádári színvonalon, vagy helyesebben színvonaltalansággal ma már nem lehet nyereséget termelni a Balatonon. Változtak nemcsak a külföldiek, hanem a magyarok igényei is. Ellenben nem hallottam egy olyan minőségi, színvonalas szállodáról sem, amely panaszkodna. Nekik van vendégük.
– A Siótour és a Balatontourist magánosításával az északi és a déli part kempingjeinek nagy része az SCD Holding birtokába került. Mi a fejlesztési koncepciójuk lényege, filozófiája?
– A legfontosabb, hogy a hazai turizmusra építünk, hiszen a statisztikák szerint egyre nagyobb, és egyre növekszik a magyar fizetőképes kereslet. Aki ma Horvátországba vagy a Garda-tóhoz jár nyaralni, annak volna arra pénze, hogy a Balatonon üdüljön. Számukra kell olyan szolgáltatást nyújtani, amely ma nincs a tónál. A legnagyobb gondja ma a Balatonnak, ha nincs jó idő, akkor semmit nem lehet tenni. Bár az északi part ebből a szempontból kicsit jobb, hiszen ott a bor köré még lehet programokat felfűzni.
Fejlesztéseink alapgondolata, hogy a kínálatot kell megadnunk ahhoz, hogy a kereslet is megjöjjön. Az összes meglévő kempingünk fejlesztés alatt áll, van, ahol már be is fejeződtek a munkálatok, ez azt jelenti, hogy
a kétcsillagos kempingek négy-, illetve ötcsillagosra lesznek – vagy lettek – felfejlesztve. Emellett tervezzük családi hotelek építését, ahol gyermekekkel együtt tudnak majd a családok nyaralni. Nyugat-Európában ugyanis a kinder-hotelek nagyon beváltak, hiszen ha a gyerek jól érzi magát, akkor a szülők is általában jól érzik magukat. A beruházások a szálláshelyek teljes skáláját – kemping, villapark, apartman hotel, családi wellness hotel – érintik. A fejlesztési tervekben fedett vízi parkok és egész évben használható szórakoztatóközpontok is szerepelnek. A beruházásokkal a számításaink szerint kétezer új munkahelyet teremtünk.