Bush elnök a Fehér Házból köszönti a Discovery legénységét. Visszajöttek Fotó: Reuters
Kéthetes űrutazása után sikeresen földet ért a Discovery űrsikló a kaliforniai Edwards katonai légi támaszponton kedden, ottani idő szerint reggel öt óra után tizenegy perccel. A biztonságos földet értés nagy megkönnyebbülést jelent az amerikai űrprogram irányítói számára, hiszen a Discovery útja volt az első azt követően, hogy a Columbia űrsikló 2003 februárjában a Föld légterébe való belépést követően a darabjaira hullott.
"Gratulálunk az igazán látványos tesztrepüléshez" – kommentálta szavait Houstonból a NASA (Amerikai Űrkutatási Központ) Küldetés-ellenőrző csoportja. George W. Bush amerikai elnök crawfordi birtokáról gratulált Collins parancsnoknak és legénységének a küldetés sikeres teljesítéséhez, ami "nagyon fontos volt a NASA-nak, mivel így visszanyerhette az amerikai nép bizalmát, és elkezdheti annak az új küldetésnek a megvalósítását, amelyet a számára kitűztünk" – mondta az elnök.
A Discovery hazatértét nagy izgalom és feszültség vette körül, mivel ez volt az első repülés azt követően, hogy a Columbia űrsikló 2003. február 1-jén a hazatérés során, mindössze tizenhat perccel a landolást megelőzően a rendkívüli hőterhelés következtében porrá égett. A tragédiát akkor az okozta, hogy a külső üzemanyagtartály hőszigetelésének egy több mint fél kilós darabja a fellövés során levált, és megsértette az űrsikló szárnyán a hővédő pajzsot. A sérülés következtében azon olyan rés keletkezett, amin áthatolva a behatoláskor felforrósodott gázok megolvasztották az űrsikló fémszerkezetét, emiatt a Columbia, fedélzetén a hétfős legénységgel, másodpercek alatt elégett.
A Columbia tragédiáját követően a NASA teljes mértékben átalakította az űrsiklóprogramot. Bill Parsons, a NASA űrsiklóprogramjának igazgatója szerint az elmúlt két és fél évben kidolgozott tesztprogram során alaposabban átvizsgálták a gépeket, mint azt az első űrsikló 1983-as kilövése során lehetségesnek gondolták volna. A tesztek során légágyúból kilőtt szigetelőanyag-darabokkal bombázták az űrsikló felszínét, és vadászbombázókból kidobott törmelékanyagok zuhanásának aerodinamikáját vizsgálták. A Columbia szerencsétlenségének körülményeit vizsgáló bizottság ajánlásainak figyelembevételével jelentős technikai és biztonsági változtatásokat hajtottak végre, de átvilágították a szervezeten belüli döntéshozatali mechanizmusokat is, és egy külső cég bevonásával a vállalati kultúra átalakítását is megkezdték. A műszaki módosítások során többek között átalakították a külső üzemanyagtartály szigetelését, olyan eszközökkel és új technológiákkal szerelték fel az űrsiklót, amelyek lehetővé teszik, hogy a szükséges javításokat az űrben végezzék el. Ennek a mintegy harminc hónapos megfeszített munka eredményének a tesztelése és az ehhez kapcsolódó kísértelek elvégzése volt a Discovery elsődleges feladata.
Azonban már az űrsikló kilövése körül jelentkeztek a gondok, az eredetileg július 13-ára tervezett indulást mintegy két héttel el kellett halasztani a külső üzemanyagtartályon tapasztalt hibák miatt. Az űrsikló július 26-ai kilövését aztán több mint száz kamera követte nyomon, úgy a földről, mint nagy magasságban repülő vadászgépekről. Szerencsére. A felvételeken ugyanis látható, amint a védőpajzs több kerámialapocskája is leesett, de a legnagyobb aggodalmat az okozta, hogy a külső üzemanyagtartály hőszigetelésé-nek is mintegy félméteres darabja is levált, bár nem találta el az űrsiklót. A NASA ekkor bejelentette, hogy azonnali hatállyal felfüggeszt minden további repülést mindaddig, amíg meg nem oldják a hőszigetelés problémáját. A kerámialapocskák leválása ugyan nem új jelenség a NASA számára, minden eddigi kilövés során jelentős mennyiség? szigetelőanyag vált le, azonban a Columbia katasztrófája ráirányította a figyelmet a további fejlesztések szükségességére.
Az űrutazás harmadik napján dokkolt a Discovery a Nemzetközi Űrállomáson, majd a kilencnapos ott-tartózkodás során az űrhajósok először kamerákkal vizsgálták meg az űrsikló felszínét, majd három űrséta során eddig egyedülálló módon az űrben is felmérték és kijavították a fellövés során az űrsikló felszínén keletkezett sérüléseket, majd az űrállomáson is végrehajtottak fejlesztéseket és javításokat, helyreállították például az egyik giroszkópot is.
Emellett emelőkarok segítségével tizenöt tonna felszerelést, vizet és élelmiszert rakodtak át az űrállomásra, és onnan tizenhárom tonna szemetet hordtak vissza az űrsiklóba, hogy azt a Földre visszahozza.
A NASA a földön is folytatta a felvételek elemzését, ami alapján szélcsatornában végzett kísérleteket, hogy felmérje, milyen veszélyt jelentenek a Discovery visszatérésére a ki nem javított sérülések. Bár a teszt eredménye kedvező volt, a kérdés mégis mindenkiben nyitva maradt: vajon nem jut-e a Discovery is a Columbia sorsára?
A Discovery szombat reggel csatlakozott le a Nemzetközi Űrállomásról, és a tervek szerint hétfőn hajnal előtt kellett volna a floridai Kennedy Űr-központ leszállópályáján leszállnia. A Floridában kialakult kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt azonban hétfőn két ízben is el kellett halasztani az űrsikló leszállását, emiatt Leroy Cain, a NASA földre szállásért felelős igazgatója a keddi visszatérés mellett döntött. Floridában azonban másnapra sem javult az idő, így a kaliforniai sivatagban kialakított pályára irányították a Discoveryt. Elvileg lehetőség lett volna még egy szerdai landolásra is, azonban az már az utolsó lehetőség lett volna a visszatérésre, amikor viszont bármilyenek is az időjárási viszonyok, a gépet mindenképpen le kell hozni, ezt pedig nem akarta a NASA megkockáztatni. A floridai űrközponton kívül a kaliforniai Edwards katonai légi támaszpont, illetve végső esetben az új-mexikói White Sands légikikötő alkalmas űrsikló fogadására, ahol a kedvezőbb időjárási viszonyok teszik lehetővé a visszatérést. Az űrsiklóprogram eddigi száztizenhárom útja közül hatvanegy alkalommal a Kennedy támaszponton, ötvenszer az Edwardson, és mindössze egyszer Új-Mexikóban landoltak a repülők (két űrsikló nem tért vissza: 1986-ban a Challenger a felszállást követően lezuhant, 2003-ban a Columbia útja tragédiába torkollt).
Szemben a felszállással – amikor az "indulás" parancs percek alatt módosítható az időjárási viszonyok függvényében –, a leszállási engedélyt mintegy kilencven perccel a földet érést megelőzően kapja meg az űrsikló parancsnoka, aki ekkor elkezdi felkészíteni a gépet a leszállásra. (A legénységnek is fel kell készülnie a visszatérésre, például jelentős mennyiség? folyadék fogyasztásával, ugyanis az űrben való tartózkodás során az űrhajósok szervezete jelentősen dehidratálódik.) A leszállás menete minden esetben eltérő az adott repülési program, a keringési pálya paraméterei és sok egyéb körülmény függvényében, ez alkalommal a Discovery óránként 26 500 kilométeres sebességgel haladva hagyta el a Föld körüli pályát nagyjából az Indiai-óceán felett – melyre a leszállást megelőzően hatvan perccel kerül sor –, majd mintegy harminc perc elteltével 120 ezer kilométeres magasságban lépett be a Föld atmoszférájába a Csendes-óceán felett. Tíz perc elteltével kapta a szerkezet a legnagyobb hőterhelést, mikor
24 200 kilométer óránkénti sebességgel haladt a Föld felé. (A Columbia fémszerkezete ezen a szakaszon olvadt meg és hullott darabjaira a következő percekben, mindössze tizenhat perccel a földet érés előtt.) Ezen a szakaszon a hagyományos módon fellőtt űrhajó repülőgépként működött, az atmoszférába való belépés alatt számítógép vette át a gép irányítását. Mintegy 13 ezer kilométeres magasságban James Kelly pilóta átvette az irányítást, és a lassulás érdekében négy nyújtott S alakot írt le az űrsiklóval, amikor a gép szárnya 75 fokos szöget zárt be a földfelszínnel. Ahogy a gép lassult, két hatalmas, emberi fül számára is hallható hangrobbanás jelezte, hogy sebessége a hangsebesség alá csökkent. A leszállópályához közeledve Collins parancsnok vette át a gép irányítását, majd kézi vezérléssel tette le az űrsiklót. A leszállópályát 450 kilométeres sebességgel megközelítő gép futóműveit mindössze 15 másodperccel a földet érést megelőzően engedte ki, majd mintegy 350 kilométeres sebességgel a földre tette a hatalmas szerkezetet.
Mivel az űrsikló vitorlázórepülőként (tehát hajtómotor nélkül), de a kereskedelmi gépeknél hússzor gyorsabban érkezik a földre, a pilóta nem hibázhat. Nincs lehetősége a korrigálásra, se a gép kiemelésére egy esetlegesen nem megfelelő leszállási manőverből. Ezért is játszanak jelentős szerepet az időjárási viszonyok a földre szállás során, mert a viharban elektromossággal feltöltődő felhőkben előforduló villámok megzavarhatják az űrsikló röppályáját (az eső a landoló gépben jelentős károkat tud okozni, bár a repülés biztonságát nem veszélyezteti).
A kaliforniai landolás mintegy egymillió dolláros többletköltséget jelent a NASA számára, mivel az űrsiklót a következő két hét során egy átalakított Boeing 747-es hátára szerelve vissza kell majd szállítani a floridai bázisra, hogy ott újra repülésre alkalmassá tegyék. A NASA-nak azonban nem sok ideje van a felkészülésre és a hibák kijavítására, mivel a következő időablak szeptember 22. és 25. között lesz "nyitva", amikor is az Atlantis űrsiklónak fel kellene szállnia, hogy a Nemzetközi Űrállomásra repülhessen. Azonban a Discoverynek is készenlétben kell ekkorra állnia, hogy egy esetlegesen szükségessé váló mentés esetén az űrbe emelkedhessen. (A mostani küldetés során az Atlantis állt készenlétben.) Nem biztos, hogy a NASA-nak szeptemberre sikerül valamennyi hibát kijavítania és mind a két űrsiklót üzemképes állapotba hoznia, ugyanakkor mindenképpen szeretné még az idén útnak indítani az Atlantist, ugyanis az amerikai űrhivatalt sürgeti az idő a jelenleg kétharmados készültségi állapotban lévő űrállomás építésének befejezésére. "Folytatnunk kell az űrállomás építését, és ehhez az űrsiklókra szükségünk van, de addig semmiképpen nem fognak repülni, amíg nem állunk erre teljesen készen" – nyilatkozta Michael Griffin, a NASA igazgatója. A tervek szerint az űrflotta 2010-ig marad szolgálatban, ameddig az űrállomás építését is be kellene fejezni. 2010-et követően olyan új űrjárm? fejlesztését tervezi a NASA, mely lehetővé tenné a Bush elnök által 2004 januárjában megfogalmazott új célok – a Holdra és esetlegesen a Marsra tervezett utak – megvalósítását.
2005. 08. 12. (IX/32)
