Több tucat iskolabusz New Orleansban. Ray Nagin polgármester elfelejtette, hogy menteni is lehetne velük, miközben trágár jelzőkkel szidta Bush elnököt, amiért nem küld elég járművet a városba Fotó: MTI
"A totális káoszból átléptünk a szervezett káosz állapotába" – jelentette be némi iróniával New Orleans
rendőrfőnök-helyettese, miután úgy tűnt, a mentési és helyreállítási munkálatok kezdenek szervezett mederbe terelődni. A városban a katasztrófa után ugyanis órák leforgása alatt úrrá lett a törvénytelenség: az utcákat ellepték a fosztogatók, akik az élelmiszer-, ruha- és ékszerboltok kirakatait betörve konténerekben kezdték el széthordani a szabad prédává vált javakat. Egyesek az utcán próbálgatták fel a ruhákat, de a helyi rendőrök lövöldözésekről, rablógyilkosságokról és nemi erőszakról is beszámoltak. A Superdome-ban elszállásolt menekültek sem voltak nagyobb biztonságban, hiszen a helyi rendfenntartó egységek – szó szerint – felmondták a szolgálatot: a rendőröknek több mint a fele nem jelentkezett szolgálatra, így nem volt, aki megvédelmezze a kiszolgáltatottá vált polgárokat. Az NBC televízió tudósításában azt is lehetett látni, amint egyenruhás rendőrök pakolják le egy szupermarket polcairól az árukat a bevásárlókosarukba. A kialakult állapotokról az egyik New Orleansban rekedt fiatal brit turista elmondta: "Voltak ott őrültek, kábítószeresek és rablók is. Főként a fehér turistákat szúrták ki maguknak. Egy férfi öngyilkos lett, leugrott az emeletről. De láttunk halottakat is, akiken késszúrások vagy lőtt sebek voltak."
A beszámolók szerint azonban legtöbben saját rossz döntéseik következményétől szenvedtek. A katasztrófa előestéjén ugyanis sokakat cserben hagyott a józan ítélőképességük. "Rengetegen hoztak nagyon rossz döntéseket, és még nem is tudjuk, hányan fizettek ezért az életükkel" – állítja David Mattingly, a CNN helyszíni tudósítója.
Mások a helyi vezetőket okolják azért, hogy a kiürítési parancs ellenére közel százezer ember maradhatott a városban, akiket csak óriási erőfeszítésekkel és részben erőszakkal kellett utólag kitelepíteni. Sok kritika érte Ray Nagint, New Orleans polgármesterét, aki az első napokban azt nyilatkozta, hogy megérti azokat, akik a szükségleteiket onnan elégítik ki, ahonnan tudják. Nagin utólag azzal mentegetőzött, hogy nem gondolta volna: sokan úgy értelmezik szavait, hogy most ingyen vihetnek mindent a szupermarketekből. A demokrata párti polgármester ugyanakkor keresetlen szavakkal vádolta a szövetségi hatóságokat és Bush elnököt is, jóllehet az alkotmány értelmében csak ő kérhette volna a központi beavatkozást.
Az áldozatok száma a becslések szerint meghaladhatja a tízezret. Néhányan azonban még most sem fogják fel a veszélyt: míg a város nagyobb része a bűzös, emberi és állati tetemektől, szennyvíztől és baktériumoktól hemzsegő vízben ázik, és tovább folyik az élők felkutatása, a viszonylag szárazon maradt Francia Negyedben néhány tucat ember megtartotta a szeptember elején szokásos "Déli Dekadencia" elnevezés? melegfelvonulást, amely a korábbi években 100-200 ezer látogatót vonzott a városba. "Végül is ez New Orleans. Itt mindig talál az ember okot a parádézásra" – vallja az egyik felvonuló "Az élet megy tovább" feliratot tartva kezében. A hatóságok azonban most már nem ismernek tréfát: nyomatékosan felhívták a lakosság figyelmét arra, hogy a kiköltözés mindenki számára kötelező.
Sokan ugyanis még akkor sem voltak hajlandók távozni otthonukból, miután az ár már mindent elöntött. Volt, aki a tornácán, térdig érő vízben, dühösen, szitkozódva küldte el a mentőket, volt, aki puskát fogott rájuk, és volt, aki háza tetején ülve, rezignáltan utasította el a felajánlott segítséget abban bízva, hogy a víz majdcsak elkezd apadni. A mentők találkoztak olyanokkal is, akik egy ház második emeleti erkélyén, kényelmes fotelekben ücsörögve akarták kivárni a katasztrófa végét, miközben a víz már kis híján a lábukat verdeste. Akadt azonban olyan is, aki belátta: nincs értelme tovább kitartani. Egy 42 éves férfi néhány napig még eláztatott otthonában maradt, ám miután a házában fellelhető utolsó csokoládészeletet is felélte, összeszedte legfontosabb holmiját, és nekivágott a majdnem nyakig érő víznek. Szerencséjére hamarosan önkéntes mentőkbe botlott, és nagy örömmel kapaszkodott fel a csónakba. A helikopteres mentők nagy meglepetésére azonban még olyan is akadt, aki arra hivatkozva akarta elutasítani a segítséget, hogy ő "nagyon szegény, és nem tudja megfizetni a járműre a jegy árát".
A tragédia nyomán a hatóságok egészségügyi válságtól is tartanak. Sokan létfontosságú gyógyszereiket sem tudták megmenteni az ár elől, és a segítség többek számára már későn érkezett. A texasi Houston városban lévő Astrodome sportcsarnokba átszállított 11 ezer New Orleans-i menekült között alig akad olyan, akinek nincs szüksége kisebb vagy nagyobb orvosi beavatkozásra. A kitelepítettek közül legalább öt áldozata van már a kolerának. Az orvosoknak a legtöbb problémát a napokra inzulin nélkül maradt cukorbetegek és a dialízist igénylő vesebetegek jelentik, de akadnak sokan olyanok is, akiket elfertőzött sebekkel, sőt krokodil- vagy kígyómarással kell kezelni, néha pedig váratlanul beindult szüléseknél kell segédkezni.
A cunami túlélőivel kapcsolatos tapasztalataikat megosztó pszichológusok szerint a mentális panaszok is komoly problémát jelentenek. Az első napokban a félelem, pánik, szorongás jelei mutatkoztak az embereken, ekkor még főként azon kellett aggódniuk: lesz-e aznap mit enni és inni, lesz-e fedél a fejük felett, életben van-e a családjuk minden tagja. Amikor ezek a problémák megoldódnak, akkor kezdenek el gondolkodni a távolabbi jövőről, és ilyenkor kezdik el feldolgozni, hogy nincs többé otthonuk, munkájuk – rájuk szakad a bizonytalanság és a jövőtől való félelem. Sokan ilyenkor komoly depresszióba esnek. Amint azonban Raymond Arroyo, a CBN tévécsatorna korábbi riportere is beszámolt róla, van remény a menekültek számára. "Én is elvesztettem mindenem, de érzem a honfitársaink szeretetét, és szerintem sokakat ez fog átsegíteni a nehézségeken."
Washingtonba a napokban több mint kilencven országból és szervezettől érkezett segélyfelajánlás, és a nagylelkűségükről híres amerikai állampolgárok is bebizonyították önzetlen segítőkészségüket. Kentucky állam egyik megyéjéből a lakók négy kamionnyi ruhát, ételt és italt indítottak útnak a katasztrófa sújtotta térségbe, sokan pedig felajánlották, hogy akár hónapokra is szállást tudnak biztosítani szerencsétlenül járt honfitársaik számára. Texas állam már több mint 230 ezer menekültet fogadott be, de Arizonában, Tennesseeben és más államokban is készen állnak a befogadásukra. Felmerült néhány óceánjáró hajó ideiglenes szállásként való felhasználásának a lehetősége is. A menekültek pénzsegélyt is kaptak, hogy meg tudják vásárolni a legszükségesebb holmikat. Bush elnök a térségben tett látogatása során kiemelte: "Ezeknek az embereknek a megsegítése hosszú távú feladat lesz. De országunk mindent megtesz majd azért, hogy újra talpra tudjanak állni." Az elnök lapzártakor bejelentette: a már megszavazott 10,5 milliárd dollár gyorssegély mellé további 40 milliárd dollár kárpótlást szeretne megszavaztatni a kongresszussal. A hurrikán okozta károk elérik a 150 milliárd dollárt, és az elemzők szerint a hatalmas segélyösszeg "elviszi" az elmúlt másfél év gazdasági fellendülésének teljes hozamát, és újra rekordmagasságba hajtja a költségvetés hiányát.
2005. 09. 09. (IX/36)
