Az iskolai tananyagnak csupán néhány százaléka marad meg Fotó: Somorjai László
Idézet egy harmadikos általános iskolai olvasókönyvből: "Mikor Minósz feleségének félig bika alakú gyereke született, akkor Daidalosz volt az a híres építész, aki a Minotaurosz számára megépítette a híres Krétai Labirintust, és aki megmutatta Ariadnénak, hogyan találhat ki belőle Thészeusz."
Egy másik gyöngyszem egy negyedik osztályos tankönyvből: "Ha nem vennénk tudomást arról, hogy ezerszer ennyi emberről van szó, akkor egy nem egészen tizenhét kilométer hosszú, nyolc és fél kilométer széles téglalapba zsugorított Magyarország lakóinak számát látjuk."
Az oktatási tárca nemrégiben bejelentette: a jövő év elejétől megszigorítják a tankönyvek elbírálásának rendszerét, mivel sok kötet inkább szakkönyv, semmint gyerekek számára értelmezhető kiadvány. Az elmúlt években elvégzett tankönyvvizsgálatok immár konkrét támpontokat nyújtanak azzal kapcsolatban, hogyan lehet a könyveket minél jobban megírni.
A minőségellenőrzés a piacvezető öt hazai kiadó tankönyveire terjedt ki, közismereti tárgyak – történelem, magyar, matematika stb. – szakiskolai, általános, illetve középiskolai tankönyveit nézték át. "Abba, hogy milyen pedagógiai paradigma szerint készüljön el egy tankönyv, nem szabad beleszólni. De azt, hogy az életkornak megfelelően érthető legyen a szöveg és emészthető a mennyiség, azt számszerűleg is lehet, sőt kell kontrollálni. Velünk ellentétben Nyugaton ennek kialakult normarendszere van, ami garantálja, hogy csak tanítható és tanulható kiadványok kerülhetnek a piacra" – mondta el érdeklődésünkre Kojanitz László, a vizsgálatot elvégző Commitment Kft. kutatásvezetője. Ezt támasztják alá a kutatás eredményei is: a vizsgált tankönyvek kétharmada valamilyen szempontból érthetetlennek vagy elavult metódusúnak bizonyult.
Túl sok hosszú mondat, rengeteg idegen szó, töméntelen adat, "magoltatós" feladat vagy kevés összefüggés volt bennük. Nem volt kirívó az a tankönyv sem, amelyben átlag minden mondatra egy idegen szó jutott. A szakiskolákban különösen riasztóak ezek az adatok, ahová köztudomásúlag nagyon rossz olvasási képességekkel rendelkező gyerekek járnak.
A könyveket megvizsgálták a pedagógiai hatékonyság alapján is. A kutatók az új kerettanterv, illetve az érettségi követelmények tükrében elemezték a tankönyvekben lévő feladatokat a képességfejlesztés szempontjából. Ma az alkalmazható tudást kérik számon mindenhol. Nos, ez köszönő viszonyban sincs a tankönyvekben uralkodó elvárásokkal, amelyek két lábon járó lexikonokat tanítanak. "Nagyon elavult tanítási és tanulási stratégiákat közvetítenek a tankönyvek. Ömlesztett az információ, a könyvek többsége a magolásra ösztönöz. Pedig ma már közismert, hogy ez a lehető legfárasztóbb és leghatékonytalanabb tanulási stratégia" – mondja Kojanitz. A tankönyvek nagy része nem helyez hangsúlyt a mindennapi élethez szükséges ismeretek és a problémamegoldások tanítására. A kérdések, feladatok több mint 70 százaléka csak visszamondatja a szöveget.
A hetvenes évek óta közel kétszeresére nőtt a tankönyvekben lévő ismeretanyag, de úgy tűnik, minél több az információ, annál kevesebbet jegyeznek meg belőle a gyerekek. Hazai felmérések szerint az általános iskolai tananyag 3-5 százaléka marad meg később az ember agyában. Ennek fő oka Kojanitz László szerint az, hogy az iskolák és a tankönyvek még ma is azt a tanítási stratégiát követik, hogy egymás mellé teszik a leckéket, feltételezve, hogy amit a gyerekek egyszer már megtanultak, az tartósan megmarad, és mindebből összeáll majd egy sokrét? tudás. Miközben nincsenek gócpontok, visszatérő és ismétlő elemek, amelyek a legfontosabb ismereteket felélesztenék. Ezzel ellentétben úgy tanul az ember, hogy újra és újra kiegészül valamilyen korábbi tudás – van mihez kapcsolódni. A magyar tankönyvek sokkal kevesebb segítséget adnak ezekhez a kapcsolattalálásokhoz, mint például az összehasonlításban szerepeltetett angol tankönyvek.
Ha van egy jó koncepció és egy határozott szerkesztői irányítás, akkor az a feladatok minőségén és az ismeretanyag mennyiségén is tükröződik. Mindez ma kevés kiadványra érvényes. Jó minőség? tankönyvet írni egy szerzőre építve nagyon nehéz. Ez összetett feladat, amit Nyugaton ma már teamek végeznek: a tankönyveknek ugyanis tudományos-tartalmi oldalról, pedagógiailag és nyelvi szempontból egyaránt meg kell felelniük.
A rendszerváltást követő tantárgyi reformok arra kényszerítették a kiadókat, hogy egyik évről a másikra adjanak ki tankönyveket. Ez magában lehetetlenné teszi azt, hogy egy alapos és koncentrált fejlesztés történjen. Arról meg már 15 éve nem tud a szakma, hogy olyan tankönyv jelenne meg a piacon, amit valaha is kipróbáltak előtte valahol. A piaci viszonyok nem kedveznek annak a kiadónak, amelyik nagyon igényes akar lenni. Ráadásul egy-egy újdonság gyakran nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. Többnyire épp a pedagógusok választása tart még életben ma is olyan tankönyveket, amelyekről a szakma nagyon jól tudja, hogy elavultak, használhatatlanok. A készülő tankönyv-akkreditációs normarendszer ilyenformán a választék színvonal-emelkedését eredményezheti.
2005. 09. 30. (IX/39)
