Francois Mitterrand elnöki búcsúja 1995-ben. Értett a hatalomhoz Fotó: Reuters
Randevú: Francois Mitterrand pszichoanalízise – Mitterrand és pszichiátere, Ali Magoudi tizenegy éven át, 1982 és 1993 között folytatott beszélgetéseinek részletei kerülnek napvilágra egy olyan könyvben, amely minden bizonnyal közönségsikert arat majd Franciaországban, és amely az elnök halálának tizedik évfordulója előtt nem sokkal jelenik meg. A franciákra még mindig nagy hatást gyakorol az egykori elnök, Francois Mitterrand személye és egyénisége. A szocialista politikus, aki tizennégy éven át vezette Franciaországot, olyan misztikus légkört volt képes létrehozni maga körül, hogy nemes egyszerűséggel Szfinxnek nevezték.
Szétesett házasság, szerető, eltitkolt gyerek, félelmek – magántitkok és államtitkok, s mindenek felett Mitterrand őszinte véleménye Margaret Thatcherről, a Vaslady-ről, akinek szerinte olyan szeme volt, mint Caligulának, és olyan szája, mint Marilyn Monroe-nak. Magoudi állítása szerint Mitterrand maga kívánta a könyv megjelenését, bár tudta, hogy azt nem fogja megérni.
Mitterrand 1982-ben lépett kapcsolatba Magoudival, amikor már egy éve az elnöki székben ült. Magoudi eleinte habozott megkezdeni az előkelő páciens "kezelését", hiszen semmi kedve nem volt hozzá, hogy telefonját lehallgassák, és rendelőjét felforgassa a titkosszolgálat. Mitterrand valóban olyan titkokat bízott rá, amelyekről rajta kívül szinte senki vagy egyáltalán senki nem tudhatott. Így lett többek között tudója annak, hogyan is vélekedett a francia elnök Margaret Thatcher brit miniszterelnökről, aki éppen a falklandi válsággal küzdött. 1982 májusában Argentína a francia gyártású Super Etendard repülőgéppel támadott meg egy brit bombázót, húsz brit katona halálát, és további huszonnégy sérülését okozva. A felháborodott Thatcher – Mitterrand elmondása szerint – magát a francia elnököt hibáztatta, és követelte a francia fegyverek hatástalanításához szükséges információ átadását. Mitterrand, aki ekkorra már elkötelezte magát Nagy-Britannia támogatására a falklandi válságban, végül beadta a derekát. "Ha a vásárlóink megtudják, hogy a franciák maguk hatástalanítják eladott fegyvereiket, az nem lesz túl jó hatással a fegyverexportunkra" – panaszkodott Magoudinak.
Kapcsolatuk azt követően kezdődött, hogy Mitterrand tanácsot kért Elizabeth Teissier asztrológustól, aki korábban modellként és pornószínésznőként is dolgozott. Az elnök prosztatarákban szenvedett, amit azonban hivatalban töltött ideje alatt szinte mindvégig a legnagyobb titokban tartott. Teissier azt tanácsolta, forduljon pszichiáterhez, hogy mentálisan meg tudjon küzdeni a rákbetegséggel.
Miután a titkosszolgálat lenyomozta az algériai apától és lengyel anyától 1944-ben, Varsóban született Magoudit, Mitterrand felkereste őt. Bár találkozásaik egyes titkos helyszíneit nem hozza nyilvánosságra, annyit a pszichiáter könyvében elárul, hogy a terápia összesen tizennyolc órát tartott, és többször együtt ebédeltek vagy együtt utaztak az elnökkel. Magoudi leírása szerint már az első alkalommal feltűnt neki Mitterrand arcán, hogy beteg, amit az elnök nem is titkolt előtte.
"Túl sokáig vártam erre az elnökségre, és arra az örömre, amit ez nekem nyújt, ahhoz, hogy most a halál kicselezzen belőle" – mondta egyik találkozásuk alkalmával. "Érti? Negyven évet vártam arra, hogy átvegyem Charles de Gaulle helyét." Az Elysée-palotába érkezve nem is habozott: az ambiciózus új elnök rögtön kiválasztotta magának de Gaulle volt irodáját. Az elnökségre konkrét tervei is voltak: "Egy kicsit játszani; sokat beszélni; rengeteget építeni; és utazni, mindenképpen." Magouditól azt várta, hogy segítsen időt nyerni, hogy felépíthesse azt az imázst, amelyet a történelemre kívánt hagyni.
Néhány találkozás után Mitterrand azt is elárulta pszichiáterének, hogy van egy házasságon kívül született lánya. 1974-ben, amikor Mazarine megszületett, gyakorlatilag már évek óta nem élt együtt a feleségével, Danielle-lel, akitől – bár lánya születésekor tanácsolták neki –, soha nem vált el. Ebben nem vallása vagy erkölcsi megfontolásai akadályozták meg. A titkolózás zavaros helyzetét azért vállalta Mitterrand, mert saját szavai szerint soha nem volt képes elengedni azokat, akiket valaha szeretett: "Nem szakítok senkivel. Gyűjtök."
Mazarine-ről nyilvánosan csak nem sokkal a halála előtt beszélt, addig teljes titokban tartotta a létezését – olyannyira, hogy egész lehallgató apparátust hozott létre mindazoknak a politikusoknak, újságíróknak és közéleti személyiségeknek az ellenőrzésére, akik a titkát elárulhatták volna. Amikor a titokra fény derült, Mazarine már egyetemista volt. A franciák többsége az apja temetésén látta őt először.
Magoudi leírja, hogy Mitterrand időről időre visszatért ugyanahhoz a témához: a hirtelen haláltól való félelemhez. 1993-ban egy Vietnamból hazafelé tartó repülőúton félrevonta Magoudit, és azt mondta: "Itt az idő. Közel a végem. De van egy feladatom a maga számára: írja meg Francois Mitterrand pszichoanalízisét
használjon fel mindent, amit elmondtam
a halálom után tíz évvel." Mitterrand elnöksége 1995-ben véget ért, és a következő évben, 1996. január 8-án meghalt. A róla szóló könyv alig két hónappal halála tizedik évfordulója előtt jelenik meg Franciaországban, a Maren Sell Kiadónál.
2005. 11. 25. (IX/47)
