Deutsch Tamás. A politika kiszámíthatatlan Fotó: Vörös Szilárd
– Nem sokat változott az elmúlt tizenöt év alatt. Belül is ugyanez jellemzi?
– Kívülről is van változás, bár jól esik, ha fiatalabbnak néznek a koromnál. Hogy belül van-e változás? Természetesen van. Tizenöt évvel ezelőtt, amikor parlamenti képviselő lettem, akkor huszonnégy éves fiatalember voltam, ma már sok tapasztalattal, élménnyel, tudással a hátam mögött dolgozom. Nyilván sok mindent a mai eszemmel már másképpen csinálnék, mint akkor, de van, amire azt mondom, hogy hála Istennek akkor is jól csináltam. De nem hiszem, hogy az elmúlt tizenöt évéről másként gondolkodna bárki, legyen állatorvos, újságíró, gépkocsivezető, bolti eladó vagy bármi más.
– Vagy politikus. Az elmúlt két évben mintha kényszerpihenőn lett volna. Ennek az időszaknak megvonta már a mérlegét?
– Igen: nagy szerencsém volt, hogy lehetőséget kaptam arra, hogy úgy tudtam egy vagy akár két lépéssel hátrébb lépni a politikai élet frontvonalából, hogy ezzel nem kerültem ki a politikai vérkeringésből, vagy a politikai döntéshozatal centrumából. Kellett ez az időszak ahhoz, hogy azok az élmények, amelyek az elmúlt
tizenöt évben értek, tapasztalatokká erősödjenek.
– Szépen fogalmazott. A kevésbé fennköltek viszont azt mondják, hogy azért emelték újra a párt élvonalába, mert Ön a Fidesz egyik arca, és a választáskor egy réteg biztosan Önnel szimpatizál majd.
– Sokarcú szervezet a Fidesz. Magam léptem kettőt hátra, hogy most, amikor sok munka van, és ehhez a munkához sok dolgos kézre van szükség, újra a frontvonalba lépjek. Ez történt velem.
– Önök azt mondják, nincs kampány, ne gerjesszünk fölös indulatokat. Mégis, egyre keményebb hangnemet használnak. Miért?
– Nem érzékelem a kemény hangnemet, sőt magam sem használom, mert nincs szükség arra, hogy idő előtt kampányhangulatot keltsünk az országban. A hibákra, a tévedésekre, és persze a torzításokra, hazugságokra azonban keményen reagálunk. A politika kiszámíthatatlan, ezt jól bizonyítja az elmúlt tizenöt év. A Fidesz akkor fog nyerni, ha az emberek saját magukat választják, ha saját magukra szavaznak. Ha viszont másoktól várják a saját problémáik megoldását, akkor nem fogunk nyerni.
– Ha jövő májusban nyer a Fidesz, vállalna újabb kormányzati pozíciót?
– 1998-ban, 2002-ben és 2006-ban is az volt, illetve az a célom, hogy nyerjen a Fidesz. Majd meglátjuk, ha nyerünk, akkor a feladatok közül kinek, mit kell ellátnia. Negyven éves leszek jövőre, olyan nagyon idős azért még nem vagyok. A sors megadta, hogy lehettem már miniszter, parlamenti alelnök, frakcióvezető-helyettes, kormánypárti képviselő, ellenzéki képviselő. Tisztséget, pozíciót tekintve semmiféle belső nyomás nincsen bennem.
– Levonta-e a párt, levonta-e Deutsch Tamás a 2002-es vereségnek a tanulságait?
– Mi úgy érezzük, hogy igen, de ami ennél fontosabb, hogy az emberek is így látják-e. Az, hogy az ember a saját maga hibáival szembenézzen, elemi feltétele annak, hogy felelős, eredményes politikus lehessen. Szerintem a Fideszben megvolt ez a képesség 1994 után is és 2002-ben is.
– Szépen fogalmaz, mégis olyan érzésem van, hogy Ön a munkáját végzi, de mintha az igazi énje rejtve lenne.
– Lehet, hogy kiábrándítom, nekem ilyen az igazi énem. Soha nem ment, hogy egy külső elvárásnak megfeleljek. Ugyanakkor nem akarom egy minden létező keretet szétfeszítő, forradalmár hevület? fiatalembernek a szerepébe beállítani magam. Próbálom mindig magamat adni. Ebben vannak erények, vannak hibák. Az persze nem jó, ha az ember hibázik, de annál csak egy rosszabb van, ha őszintétlen a hibáit illetően. Ha már hibázott, akkor legyen benne erő ahhoz, hogy azt őszintén elismerje.
– A legutóbbi választási vereséget a budapesti Fidesz önre hárította. Ma nem Ön az elnök és jobbára csak vidéken szerepel.
– Budapesti elnökként olyan volt a helyzetem, mint az edzőké. A győzelem a csapaté, a vereség az edzőé. A Fidesz azonban mindig egy csapat volt. Ahol nyertünk, ott a csapat nyert, ahol vesztettünk, ott a csapat vesztett.
– Ha tizenöt évvel ezelőttre pörgetnénk az idő kerekét, újra elszegődne politikusnak?
– Abban a pillanatban, amikor börtönbe zártak Prágában, nem gondoltam, hogy tizenöt év múlva a parlament alelnöke leszek, nem készültem politikai pályára. Prága nagy élmény volt és ma is meseszer? számomra, ami azóta történt velem. Szerencsés ember vagyok.
– Ha ma lenne jövő május, milyen eredménnyel lenne elégedett?
– Ha az országos listán több mint 5 százalékkal lenne jobb eredményünk, mint a szocialistáknak. Ezzel teljesen elégedett lennék.
2005. 11. 04. (IX/44)
