Fidesz-rendezvény az Arénában. V, mint Viktor Fotó: Vörös Szilárd
Közvélemény-kutatások sorával tesztelik a lakosságot, és megpróbálják lenyúlni egymástól a népszerű témákat. Nem nagyon lehet mással magyarázni például a Fidesz privatizációellenes politikáját. Egy retorikájában piacpárti jobboldali párt miért vállal közös platformot a kommunista Munkáspárttal a privatizáció ellenzésében? Csak azért, mert a felmérések szerint a privatizáció rendkívül népszerűtlen, így mindenki, aki ellene fellép, népszerűségre számíthat. A trükk következő eleme, hogy "hogyan verjük be a köztudatba azt, hogy mi is a párt álláspontja".
Ehhez lehetőleg hosszan elhúzódó kampányra van szükség, ahol naponta történnek "események", ahol sokszor el lehet ismételni a párt egy-két mondatos "üzenetét". Ez azonban még nem elég. A politika alapszabálya: "A tettek mindig hangosabban beszélnek, mint a szavak." A modern politikában nem elég beszélni, tettekre van szükség. Ebből a szempontból a kormány helyzete mindig kedvezőbb, hiszen van lehetősége a tettekre, az ellenzék helyzete jóval nehezebb. Ilyenkor jönnek a trükkök, manapság leginkább az aláírásgyűjtés. Ez nem túl drága, tulajdonképpen kockázatmentes, különösen ha nem népszavazási, hanem csak népi kezdeményezési javaslatról van szó, ami valójában senkit semmire nem kötelez. Az aláírásgyűjtéseken mindig meg tud jelenni a politikus akcióban, a politikus, amint éppen "tesz valamit". Ezt a receptet követte a Fidesz az elmúlt években. Kampányai egyszerre több célt is értek: népszerű ügyeket tudtak maguknak kisajátítani, tettre kész politikai erőként jelentek meg, mozgósították táborukat, aktivisták hadát tartották akcióban, plusz az aláíróktól elkért adatok révén olyan adatbázishoz jutottak a pártot támogatni hajlandó polgárokról, aminek a választási kampányban felbecsülhetetlen értéke lesz. Mindezt az előnyt a Fidesz úgy tudta begyűjteni, hogy közben komoly kockázatot nem is vállalt. A privatizációt ellenző politika összehasonlíthatatlanul olcsóbb, mint a szocialisták 2002-es kampányígéreteinek betartása volt, amitől ma is szenved az ország a rendkívüli költségvetési hiány formájában.
A nyár elejéig úgy tűnt, hogy ezekkel a trükkökkel a Fidesz behozhatatlan előnyt tud szerezni. Nyár elején azonban fordulat állt be. A baloldal, amely a modern politizálás nem túl szimpatikus, de szükségszerű, professzionális trükkjei helyett jobban szerette a "népi bölcsességen alapuló, ösztönszer? politizálást" (aminek legkarakteresebb figurája kétségtelenül Horn Gyula volt), Gyurcsány vezetésével váltott.
Az első sikeres trükkje Gyurcsánynak az Orbán Viktorral lefolytatott tévévitája volt. Az éppen rossz passzban lévő, az elnökválasztást elbukó baloldalon képes volt fordulatot létrehozni, a fél éve offenzívában lévő Orbánt defenzívába tudta kényszeríteni, érvényesíteni tudta akaratát, és a vitában is erős ellenfelének bizonyult a baloldal által legyőzhetetlennek tartott Orbánnak.
A következő trükk a "100 lépés programja", amely a "minden napra egy tojás" taktikáját követve egy cselekvő, az ügyeket intéző, a nemzet sorsán fáradozó kormányt mutatott be. A száz napos program tartalmi elemei a választók számára teljesen átláthatatlanok, de ez nem érdekes, a lényeg, hogy a "megígértük, megtettük" propagandát jól szolgálják, és ne feledjük: "a tettek hangosabban beszélnek, mint a szavak".
A következő trükk az MSZP gigantikus méretű, abszolút modern imázskampánya volt. Ennek keretében pénzt nem kímélve, gyakorlatilag minden létező kommunikációs csatornán, televízióban, rádióban, sajtóban, interneten, óriásplakátokon, sms-ben lerohanták a társadalmat, egy olyan intenzív és költséges kampány keretében, amire még nem volt példa Magyarországon.
A Fidesz ezzel a kampánnyal láthatóan nem tudott lépést tartani. Az ősz elejére nyilvánvaló lett, hogy folyamatosan csökken a két párt közötti különbség. A Fidesz számára helyzetének stabilizálására a tömegeket mozgató rendezvények látszottak kiútnak. Ebben a m?fajban 2002 óta rendszeresen jobbak voltak, mint a baloldal. Október 16-ra több mint harmincezer embert sikerült összegyűjteniük egy tartalmát tekintve céltalan rendezvényre, amelynek valódi politikai célja az erő megmutatása lett volna. A rendezvény biztosan uralta volna a médiát, ha az MSZP, szakítva korábbi félelmeivel, nem szervezett volna ugyanaznap egy telt házas rendezvényt a Papp László Arénában. Az egyes rendezvények a saját tábor számára biztosan sikeresek voltak, és arra a kérdésre, hogy melyik volt a jobb rendezvény, nyilván mindenki politikai elfogultsága alapján adja meg a választ, mindkét párt hívei a saját rendezvényt tartják jobbnak. Ami a "nem-párthíveket", a még meg nem nyert szavazókat illeti, ők a médiából könnyen úgy láthatták, hogy az MSZP-rendezvény volt a dinamikusabb, a nagyobb tömeget megmozgató. Ehhez a látványhoz nem kellett a média torzítása, egyszerűen jobb ötlet volt tízezer emberrel zsúfoltság- és tömegérzetet kelteni, egy zárt, átlátható térben, mint háromszor ennyivel lézengő, szétszórt csoport benyomását kialakítani egy hatalmas, átláthatatlan szabad területen.
A Fidesz, ha nem is vesztett a tömegrendezvények párviadalán, de semmi esetre sem nyert annyit, amennyit nyerni akart, nem tudott fordulatot létrehozni. A politikai trükkök jelentőségét igazán az elmúlt hétvége mutatta meg. A Fidesz teljesen érthetetlenül három héttel a nagy utcai rendezvény után tartott egy kisebbet ugyanott, ahol korábban a szocialisták sikeres rendezvényt tartottak. Ez a lépés ellentétes azzal a logikával, hogy egy nagy rendezvényt csak egy nagyobb követheti, mert így kelthetjük a növekedés és a siker érzését. Ráadásul ezen a hétvégén nem is volt semmilyen érdemi üzenete Orbán Viktornak. Így aztán Gyurcsány a Millenáris Parkban néhány száz fiatal baloldali társaságában el tudta lopni a média figyelmét a szándék szerint sokkal nagyobb szabású Fidesz-gyűléstől. Ebben igénybe vett egy másik trükköt is, bedobta a kispártoknak kedvező választási törvénymódosítás ötletét. Ezzel a valójában komolyan nem vehető ötlettel sikerült "hírt" gyártani, és elérte, hogy a hírek Orbán beszéde helyett Gyurcsány javaslatáról szóltak. A trükk több szempontból is előnyös, hiszen semmibe sem kerül, ha mégis megvalósul, az sem baj, és mellékesen azt is üzeni, hogy el lehet felejteni a kis pártokat. Erre mondják: ügyes.
2005. 11. 11. (IX/45)
