Hiller István: "Az MSZP határozott kampányt visz" Fotó: Vörös Szilárd
– A napokban a következő feliratot láttam egy óriásplakátra festve: "MSZP = Hillerjugend". Hogyan éli meg, amikor ilyen, a személyét érintő visszataszító jelenségekről értesül?
– Gyávaságnak és politikai gyengeségnek tartom az ilyen firkákat. Természetesen nem esik jól, de aki a magyar politikába benevez, tudnia kell, hogy számíthat ilyenre, különösen, ha a baloldalon politizál. Hiszen ilyen "támadások" kizárólag bennünket érnek, legyen az nemzeti ünnepen való koszorúzás vagy egy megemlékezésen elmondott beszéd.
A baloldalon ellenben ilyenre nem tudnak példát mondani, a mieink nem mennek oda az ellenfeleinkhez kiabálni, mi nem szervezünk olyan akciókat,
amellyel a másik fél rendezvényét akarjuk megzavarni. Örülök, hogy egy olyan politikai oldalnak vagyok az egyik vezetője, amely viselkedésében is kulturált értékrendet mutat. Erről az értékrendről, az igazságosságról, a biztonságról és az ezek megteremtéséhez szükséges bátorságról szólt az elmúlt hónapokban az imázskampányunk. Szóval: a sunyi és otromba falfirka nem a mi stílusunk.
– Akkor minek minősíti a "szélkakasozást"? A tengerentúlról importált kommunikációs húzást – amelyet Bushék használtak kampányukban – ugyanolyan ízléstelennek tartják a jobboldali szavazók.
– Az MSZP egy határozott kampányt fog vinni, amely sosem lépi át a durvaság határát. Úgy látom ugyanakkor, hogy a magyar jobboldal zaklatott és ideges állapotában szinte nap mint nap meglepően sok megnyilatkozásában átlépi ezt a határt. A magyar történelem legsötétebb korszakai voltak azok, amikor bizonyos politikusok állandóan a magyar állampolgárok felmenőit, származását, netán felekezeti hovatartozását "firtatták". Demokratákat az ilyen megjegyzés sért.
– Úgy érzem, kicsit erős a Horthy-rendszer bűneit a jelenlegi közéleti viszonyokra vetíteni. De mire gondol pontosan?
– Felháborított például, hogy a minap Áder János azzal támadta a miniszterelnököt, hogy ki volt a felesége nagyapja. Ha már a Fidesz, legalábbis a fizetett hirdetései szerint, "bűnbánati korszakába" lépett, akkor Áder Jánosnak feltétlenül bocsánatot kellene kérnie. Tettekkel kellene igazolniuk, hogy stílust váltottak. A kampány hangulata a Fideszen fog múlni.
– Ha már a történelemnél tartunk: 1956-ban ezrek vesztették el gyermekeiket, számtalan honfitársunk a forradalomban való részvétele miatt egész életében negatív megkülönböztetést volt kénytelen elszenvedni.
– A baloldal megkövette az ötvenhatosokat. Arról, hogy mit jelent nekünk 1956 forradalma, tavaly Gyurcsány Ferenccel közösen – mint két 1956 után született baloldali politikus – írtunk is a Népszabadságban. Közép-Európában a rehabilitációnak, a politikai kárpótlásnak
hosszú és szomorú története van. Magyarországon a forradalomban részt vevők politikai és jogi rehabilitációja megtörtént, de ez sajnos még nem jelenti azt, hogy a társadalmi rehabilitáció végbement volna. Ezt a folyamatot hátráltatja a már szinte követhetetlen számú 56-os szervezet olykor civakodásba forduló vitatkozása, és az ünnep át- és túlpolitizáltsága. Például az, hogy 1956 baloldali jellegét, baloldali áldozatait igyekeznek sokan elfelejteni vagy elfelejtetni. A mi nemzedékünk felelőssége, hogy a rendszerváltás után született generáció, a mostani fiatalok számára 1956 már igazi nemzeti ünneppé váljon, közösségépítő ereje legyen.
– Ezzel szemben a mai fiataloknak az MSZP azt üzeni, hogy "gyere, bulizz velünk!", vagy például a Fiatal Baloldal egyik szlogenje, hogy "fiatalok vagyunk, sokat bulizunk". Ön, aki évekig tanított az egyetemen, nem érzi feleslegesnek ezt középpontba állítani, amikor a fiataloknak egyre inkább teljesítményközpontú társadalomban kell megállniuk a helyüket? Állandó bulizással ez nehezen fog menni!
– Szeretek dolgozni. A diákjaimtól is megköveteltem a munkát, mégis, mikor az óráimra feliratkozás volt, a folyosón nem nagyon lehetett elférni. Három-négy nyelven kell olvasniuk. A magyar fiatalok rugalmasak, tehetségesek és terhelhetők. A magyarok sokat tudnak tanulni. De az egyetemista lét nemcsak ebből áll, mindenki tudja, hogy a bulizás is hozzátartozik. Igaz, nagy baj lenne, ha csak erről beszélnénk.
– Nem fél attól, hogy ha sokat foglalkoznak a bulikultúrával, kénytelenek lesznek majd a könny? drogok legalizálását is napirendre venni? Hiszen a tömegszórakoztatáshoz ma már ez is hozzátartozik
– Nem tartjuk sem szükségesnek, sem lehetségesnek Magyarországon a könny? drogok legalizálását. Nem fogjuk támogatni, ha bárhonnan is ilyen indítvány érkezik.
– A közvélemény-kutatások szerint az MSZP ledolgozta a 10-13 százalékos hátrányát, és feljött a Fideszre. Ez a Fidesz hibája, vagy az MSZP érdeme?
– A fordulatot három tényezőre vezetem vissza. Az első egy nagyon világos és határozott munkamegosztás a kormány és a szocialista párt között, amelybe beletartozik a miniszterelnök napirend előtti felszólalássorozataitól kezdődően a szocialista párt médiában megjelenő politikusainak fegyelmezett munkáján át a képviselőink helyi tevékenységéig. Bátrak és kezdeményezőek voltunk. Másrészt a szocialista párt a korábbiakhoz képest fél évvel előbbre hozta az egyéni képviselőjelölt-állítást, és nyár elejére már az összes képviselőnk megvolt. Tavasszal ez komoly terhelést jelentett ugyan, de lehetővé tette, hogy a nyár második felét és az őszt, a "közéleti újévet" már teljes mértékben politikai munkával töltsük.
A harmadik pedig az imázskampányunk, amely mindenki számára világos, egyértelm? értékeket – biztonság, igazságosság, bátorság – mutatott be. Vége a szemlesütős korszaknak a magyar baloldalon! Azt hiszem, ez tetszik a magyar embereknek.
– Miként értékeli, hogy a baloldal vezetőjének Gyurcsány Ferenc tűnik, hiszen a kormányfőtől indulnak a politikai akciók, és Ön, az MSZP elnöke "másodhegedűsnek" látszik?
– Ez tudatosan vállalt munkamegosztás, amelynek kezdetén kijöttem a kormányból, lemondtam a kulturális tárca vezetéséről, hogy teljesen az MSZP szervezésével tudjak foglalkozni. Az lenne a furcsa, ha egy baloldali kormányzás esetén nem a miniszterelnök lenne a baloldal első embere, a döntéshozatal centruma. Tudom, hogy a kétkedők mindenfajta presztízskérdéseket kezdenének el ilyenkor emlegetni, de ezek a fárasztó okoskodások engem nem érdekelnek.
– Mégis rákérdezek: emiatt nincs kettejük között feszültség, netalán rivalizálás?
– Gyurcsány Ferenccel régóta barátok vagyunk, a feladatainkat tisztáztuk egymással, hogy ne legyen közöttünk ellentét, illetve ne tudjon senki se közöttünk ellentétet szítani. Megértettük, hogy egy sikeres, jól szereplő, tehetséges miniszterelnök nagy előny az MSZP-nek, és egy jól teljesítő, aktív, bátor szocialista párt megalapozza a választáson való jó szereplést. Hihetetlenül sok időt töltünk a döntések előkészítésével, belső vitáival. Így a kormány és az MSZP egy vágányon halad. Lépéseink egységesek. Az eredmények minket igazolnak.
– Az országos és területi listák összeállítása azonban még hátravan. Az MSZP-ben ilyenkor ki szokott törni a "belháború", a befutó helyekért elindul a helyezkedés.
– Egy demokratikus párt belső életében természetes, hogy az előkelő helyekért verseny alakul ki. Az is helyes, ha a politikusaink ambiciózus emberek. Biztos vagyok benne, hogy párttársaim az ambíciót és a csapatérdeket össze tudják hangolni, hiszen az MSZP "egy tömbben", összefogással lesz képes jövőre újra jól szerepelni. A területi listáink kétharmada van készen, november végére az összes. Az országos listát majd jövő évben január végéig, a választmány előtt, és február végéig, a kongresszuson fogjuk megvitatni és elfogadni. Önbizalommal, de nem önhitten készülünk a választásokra.
2005. 11. 18. (IX/46)
