Gusztos Péter. Az önfinanszírozó egyházmodell híve Fotó: MTI
– Az egyházfinanszírozási kérdésben tett nyilatkozatával sikerült SZDSZ-ellenes "egységfrontba" tömörítenie a magyar felekezeteket. Ezt akarta?
– Nem, ez kétes dicsőség lenne. Az teremtett lehetőséget az egységfrontba való tömörülésre, hogy félreérthetően és pontatlanul fogalmaztam. A nyilvánosság előtt az jelent meg, hogy megadóztatnám a perselypénzt, illetve az egyházi adományokat. Erről szó sincsen. Nem tartanám ezt helyesnek, a pártom sem. A nyilatkozatom nem erről szólt, és amennyiben bárkit is megsértettem, ezúton is elnézést kérek. Liberális emberként mindenki hitét tiszteletben tartom. Liberális politikusként az állam és az egyház szétválasztása alkotmányos elvének megvalósulásáért, az állam világnézeti semlegességéért küzdök. Eközben messzemenőkig elismerem az egyházak közösségformáló szerepét a társadalomban. Az egyházfinanszírozás tekintetében az önfenntartó egyházmodellben hiszek, amely biztosítja a felekezetek politikai befolyástól való függetlenségét, gazdálkodásának stabilitását. Ezzel teljesen ellentétes gondolat lenne a perselypénz, az adományok megadóztatása. Azt szeretném, és ezt szeretné a liberális párt is, hogy a hitélet finanszírozásából teljesen vonuljon ki az állam, és az egyszázalékos adófelajánlás rendszerét bővítsük: emelkedjen az egyházak számára felajánlott egy százalék két százalékra.
– Az elmúlt tizenöt évben az állam folyamatosan kivonult a hitélet finanszírozásából, a normatív alapú támogatás, az egyszázalékos rendszer elég jól működik. Már talán az egyházak sem emlékeznek arra az Antall-kormány idején jellemző megalázó helyzetre, hogy a parlamenti bizottságokban dőlt el, melyik felekezet mennyi pénzt kap, illetve mely egyházak nem érdemesültek a kormánypárti gondolkozás szerint támogatásra. Az SZDSZ miért vette elő a témát?
– Az Alkotmány 60. §-ának (3) bekezdésében szereplő mondat, miszerint a Magyar Köztárságban az egyház az államtól elválasztva működik, azt jelenti, hogy az alaptörvény egy világnézetileg semleges államot vizionál. Az állam nem tehet különbséget hívő és hívő között. Ha hitéletet finanszíroz, megteszi. Nem teheti meg, hogy eltérő mértékben ad a felekezeteknek hitéleti támogatást. Az állam nem állíthat fel rangsort a felekezetek között. Az adófelajánlások rendszere azért jó, mert ebben az esetben az államnak csak a postás szerepe jut.
– Mekkora összeget költ ma az állam hitéleti támogatásokra?
– Már ennek a számítása is vitakérdés, mivel a költségvetés számtalan tételében szerepelnek az egyházak számára juttatott támogatások. A közelmúltban a legnagyobb napilapban e témával kapcsolatban mintegy harmincmilliárdos összeg jelent meg. Ebben persze sokféle tétel szerepel, bizonnyal beleszámolták az adófelajánlásokat és az ingatlanok utáni járadékokat is.
– Lecsupaszítva?
– Ez is vitakérdés. Egyes vélemények szerint tízmilliárdos tétel. Salgótarján megyei jogú város éves költségvetése. Szerintem ez nem helyes. Az államnak nem szabad jogot adni ahhoz, hogy kénye-kedve szerint osztogathasson hitéletre milliárdokat. A hitéletet a hívők finanszírozzák. Az egyházakat pedig normatív alapon kell finanszírozni minden olyan tevékenységükben – de csak ezekben –, amikor közfeladatot vállalnak magukra.
– Az MSZP–SZDSZ-kormány három és fél éve alatt viszonylagos békét tudott teremteni az egyházpolitikában – az egyházi oktatási és szociális intézmények finanszírozásának kérdését, amely kapcsán a történelmi egyházak megfogalmazzák az aggályaikat, most ne vegyük ide. Az SZDSZ a választási ciklus végén mégis miért vette elő ezt a témát, amivel végül botrányt okozott?
– Azt gondoltuk, még nem vagyunk benne nyakig a kampányban, ezért most ismertetjük az álláspontunkat egy ilyen nagy érzelmeket megmozgató kérdésről. Botrányt nem akartunk okozni. Azt egyébként természetesnek tartom, hogy az egyházak vezetői költségvetési vita idején vagy bármikor elmondják véleményüket. Elutasítom azon vélekedéseket, hogy az egyházak ne politizáljanak. Evidens joguk a közéletben való részvétel. Az egyházi vezetők személyes bölcsességére van bízva, hogy mikor, hogyan vesznek részt a politikai vitákban. Magam azt gondolom például, szélsőjobboldali párt politikai akcióját nem jó dolog ökumenikus igehirdetéssel támogatni, de még ezt is tehetik. Lelkük rajta.
– A sajtóban megjelent tudósítások szerint az SZDSZ egyrészt az Egyesült Államokat tekinti mintának, ahol nincs hitéleti támogatás, másrészt felülvizsgálná az egyházaknak járó adókedvezményeket. Ez azért is ellentmondás, mert az USA-ban kiterjedt az egyházakat megillető adókedvezmények rendszere.
– Én nem beszéltem az Egyesült Államokról. Javaslatunkkal az önfenntartó egyházmodell megerősítése a célunk. A nyugdíjasokat, illetve a még nem adózó fiatalokat is be szeretnénk vonni az egyszázalékos rendszerbe, ami forrásbővülést jelentene az egyházak számára. És eszünk ágában sincs az egyházi adományok megadóztatása. Az adójogszabályok területén sem arra törekednénk, hogy az egyházi kedvezményeket megkurtítsuk, hanem arra, hogy egyforma szabályok vonatkozzanak az egyházi fenntartású és a civil, karitatív egyesületekre.
– Ez utóbbi azt jelentené, hogy például a kugligyártók egyesülete hasonló megítélés alá esne, mint egy több száz éves hagyományokra épülő egyházi egyesület? Egyházi körökben azt sérelmezték, hogy ez így sértő az egyházakra nézve, egyfajta vallásellenes üzenete van annak, hogy mindenkit egy kalap alá vesznek.
– A kiemelkedően közhasznú, országos szervezetekre gondoltam. Fontosnak tartom, hogy amennyiben társadalmi és politikai vita lesz majd a kezdeményezésünkből, akkor ez a kérdés még véletlenül se egyházellenes éllel szerepeljen majd. Árnyaltan és intelligens módon figyelembe kell venni, hogy más a küldetése egy egyháznak, egy vallásnak, és más egy civilszervezetnek.
2005. 12. 09. (IX/49)
