A többi nyolcezer házat valószínűleg nem fogják ledózerolni. Az állam által
elvégzett bontásokat egyébként a tulajdonosok fizetik, amire rámehet a telkük
ára is.
Egyfajta húzóerő érvényesült Vir szigetén: Béla szólt Gyulának, Gyula Jenőnek,
Jenő Gézának, és így tovább: „én is vettem, te is vegyél”. Volt egy kitaposott
út, az elsők voltak a vagányak, a többiek meg mentek utánuk, a magyar
mentalitást követve, miszerint: ami már áll, azt biztosan nem fogják bolygatni.
Az amerikai, német, osztrák vevők sokkal körültekintőbbek, több pénzük is van,
bizonytalanba nem fektetnek. A lebontásra ítélt ötven ház közül huszonhárom
horvát, tizennyolc magyar, hét bosnyák és két szlovén tulajdon volt.
Azt mondják, a tavalyi szezonban tele volt a sziget magyarokkal, hirdetni sem
kellett, az ingatlanok ismeretségi alapon megteltek. Ha valaki hitelből
építkezett, bízhatott benne, hogy a bérbeadásból befektetése hamar megtérül, az
utólagos engedély pedig idővel elintéződik. Pedig ingatlanközvetítői körökben
köztudott – lapunknak több jogász is megerősítette –, hogy Horvátország a
jogilag legingatagabb térségek egyike, ráadásul „rendőrállam”.
A dózerolások sem új keletűek, hét éve például Zágrábban bontottak el egy komoly
villanegyedet, nagy potentátok ingatlanjaival együtt. Dubrovnikban a Hilton
szálloda egész emeletét leromboltatták, mert megépítése jogszerűtlen volt. Csak
idén márciusig ezer ingatlan lett ledózerolva a horvátok szerint, és ősszel
folytatják a bontásokat, végigmennek az egész országon. Ráadásul kaotikusak a
tulajdoni viszonyok, a háború óta nincs megfelelő ingatlan-nyilvántartás,
vásárlásnál emiatt is húzódik a bejegyzés. A rijekai földhivatal anno porrá
égett. Horvátország és Szerbia a mai napig nem számolt el egymással, a
tulajdonjogokat nem rendezték, nagyon sok szerb ingatlan máig gazdátlanul áll.
Az uniós csatlakozás egyik feltétele, hogy államközi megállapodásokkal
átláthatóbbá tegyék a helyzetet.
Vir nem hat az idegenforgalomra
Több szempontból is nagyon sajnálatos, hogy a magyar médiumok többsége
magyarellenes akcióként tálalta a horvátországi bontásokat – fejtette ki
lapunknak Skenderovic Marin, a Horvát Idegenforgalmi Közösségek Magyarországi
Közvetlen Kereskedelmi Képviseleti Irodájának vezetője. A magyarokat a horvátok
kimutathatóan várják és kedvelik. Ráadásul a törvénytelen ingatlanok terén
leginkább saját honfitársaik az érintettek. Azt is tudni kell, hogy a horvátok
szemében a tengerpart egyfajta nemzeti kincs, köztulajdon, hetvenméteres sávban
az állam hatásköre, azon túl a helyi önkormányzatoké. De a törvények nem
ismerete nem ment fel a be nem tartásuk alól – hangsúlyozza a képviselet
vezetője, aki szerint a vevőknek nem kellett volna nagy utánajárás ahhoz, hogy
megtudják, milyen veszélyes ügyletbe bonyolódtak, különösen, hogy az építtető
cégtulajdonosok zöme helyi (vajdasági) magyar volt. Azt nem tudni pontosan, hogy
az események mennyire hatottak a magyarok utazási kedvére, de az iroda a
tavalyihoz képest egyértelmű forgalomnövekedést tapasztalt.
2006. 05. 26. (X/21)
