„Inkább öljék le a mi kacsáinkat is, akkor járnánk a legjobban” – legyint
keserűen egy középkorú férfi a bodoglári tanyavilág egyik baromfitelepén. A
környéken két órája kezdődött meg az irtás. A panaszkodó gazdához és fiához két
szomszéd család is csatlakozott, hogy értelmezzék a kialakult helyzetet. A három
tanyán összesen 100 ezer kacsát nevelnek, egyikük a napokban adott volna le 32
ezret 20 millió forint értékben. Ha ők is beleesnek az egy kilométeres körzetbe,
és leölik az állataikat, akkor nagyobb esélyük van, hogy kapnak kártérítést. Ha
nem, akkor tovább kell etetniük az állatokat, aminek naponta százezres költségei
is lehetnek, de mivel nem tudják leadni az állományt, a munkájuknak nem sok
értelme van, sőt, végül a baromfitetemeket is nekik kell elszállíttatni,
kilónként csaknem negyven forintért.
„Fogalmam sincs, mihez fogok kezdeni, húsz éve baromfitenyésztéssel foglalkozom”
– panaszolja egy másik gazda. Az ötvenes éveiben járó Kiss Sándor annak a
tanyának a szomszédságában lakik és gazdálkodik, ahol felütötte a fejét a kór,
így az ő állományát is likvidálni fogják. Tízezer öthetes és tízezer
naposkacsája van, közvetlen kára hatmillió forint lesz.
„Ez a térség katasztrófa sújtotta terület, lényegében csak szerencse kérdése,
hogy melyik baromfitelepet kerüli el a madárinfluenza” – jelentette ki Molnár
Zoltán, Bács-Kiskun megye főállatorvosa az eset kirobbanásának másnapján,
szombaton tartott lakossági fórumon Kiskunmajsán. Mint mondta, nem tudni, hogy a
bodoglári tanyára hogyan jutott el a fertőzés. A legvalószínűbb verzió, hogy egy
vadmadár fertőzte meg a szabadban tartott baromfikat. Tavaly ősszel ugyan az
állategészségügyi hatóság – uniós előírás alapján – elrendelte a zárt helyen
történő itatást és etetést, ám a gazdák többségének nem volt pénze az új
beruházásra. Igaz – mondják most a helybeliek – , a hatóság is szemet hunyt
afölött, hogy az előírást nem tartották be. Ezért is vágta mellbe őket Süth
Miklós országos főállatorvos nyilatkozata, mely hangsúlyozza: a kártérítés
mértékében döntő tényező lesz, hogy a károsult fedett helyen nevelte-e a
baromfikat.
Az említett fórum másnapján, vasárnap beigazolódtak a megyei főállatorvos
szavai: a Bodoglártól néhány kilométerre lévő Szankon is találtak fertőzött
szárnyasokat. Ott először csak az érintett tanyán és közvetlen környékén
végezték el az irtást, a hét közepén azonban az egész településen elpusztítottak
minden baromfit. Szintén teljes körű irtást rendeltek el Móricgáton. A három
településen csaknem félmillió baromfit irtottak ki, hogy megakadályozzák a kór
továbbterjedését.
Kiskunmajsa és térsége egyébként a hazai víziszárnyas-tenyésztés szíve. 20
kilométeres körzetben mintegy 2 millió kacsát és libát nevelnek a gazdák, ami a
4,5 milliós hazai víziszárnyas-állomány csaknem fele. Egyelőre beláthatatlanok a
madárinfluenza gazdasági következményei. A gazdák kárát 11-12 milliárdra
becsülik, de nehéz helyzetbe juthatnak a feldolgozóüzemek is. Bács-Kiskun és
Csongrád megyéből származó szárnyasokat ugyanis a vágóhidak nem vehetnek át, sőt
a helyzet rendeződését követően még 60 napig innen származó baromfi nem kerülhet
exportra az Európai Unióban. Mint Molnár Zoltán lapunknak elmondta, azt
szeretnék elérni, hogy Kiskunmajsa térségét kivéve a szállítási tilalom kerüljön
feloldásra olyan módon, hogy megfelelő szabályok betartása mellett legalább
belföldi feldolgozásra leadhatók legyenek a szárnyasok. Kérdéses azonban, hogy
ez menynyiben segíti a kacsa- és libatenyésztőket, hiszen ezek a szárnyasok
jórészt külföldön kerülnek értékesítésre.
Túlnyomórészt exportra termel a Kiskunhalasi Baromfifeldolgozó Rt. is, ahol a
hét eleje óta szünetel a munka. Forgács Péter vezérigazgató az ügyben nem kívánt
nyilatkozni, de a dolgozóktól úgy tudni, hétfőn azzal küldték őket haza, hogy
majd telefonon értesítik őket, ha kell jönni dolgozni. Az üzem mintegy 800 főt
foglalkoztat.
2006. 06. 16. (X/24)
