Ki tudunk-e törni a balkán pereméről?

Veress József, a parlament Európai Ügyek Bizottságának tagja

A választások egyik tétje volt, hogy ki osztja el az unióból ígért
huszonkét milliárd eurós fejlesztési támogatást. Megvan, meglesz ez az irdatlan
mennyiségű pénz?

– Tavaly december óta biztosak lehetünk abban, hogy megkapjuk ezt az
összeget. Ma már az uniós pénzek minőségi felhasználását megalapozó, széles körű
kompromisszum, egy valós politikai-közéleti konszenzus elfogadása és
érvényesítése a kérdés. Ennek hiányában maradhat a kijáró politizálás, ahol a
közéleti népszerűséget és a választási szavazatokat keresők egyedi projektek
finanszírozása felé „terelhetik” a pénzeket. Ebben az esetben a fejlesztéseknek
nem lesz egységes szerkezetet is változtató hatása, marad
Magyarország egyensúlyozása a Balkán peremén. Másik lehetőség a „gazdasági
lobbik” forgatókönyvei, a versenyképesség egyoldalú értelmezése alapján osztani
el a pénzeket. Ez nem jelent mást, mint hogy erős gazdasági csoportok „döntően
befolyásolják” a források felhasználását. Így az eredmény robusztus gazdasági
növekedés, óriási nyereségek – legalábbis az erős gazdasági szereplőknél,
beleértve a „jó állásban” levő munkavállalókat is. Ebben az esetben azonban az
ország sakktáblaszerűen szétszakadhat: nemcsak nyugat-keleti irányban, hanem
akár Budapest közvetlen közelségében is települések, térségek szakadhatnak le.
Még a főváros sem marad ettől érintetlen: a belső kerületekben is felerősödhet a
gettósodás. És mivel a magyarországi munkaerőpiacon már nem lesz megfelelő
képzettségű utánpótlás, a gazdaság dinamizmusának megőrzése érdekében tömegével
kell majd alkalmazni vendégmunkásokat.

Az optimális, ám legnehezebben kialakítható magyar fejlődési irány Európa
élbolyát célozza meg. Olyan döntéseket feltételez, melyek alapján a kistérségek,
a kis- és középvállalkozások hatékonyabban hasznosíthatják az uniós forrásokat,
sőt megsokszorozzák erőforrásaikat, és jelentősen javítják szolgáltatásaikat,
termékeiket, növelik bevételeiket, profitjukat. Csak ez a forgatókönyv teszi
lehetővé, hogy az ország lakóinak többsége az átalakulás nyertesévé váljon, hogy
az elmaradó térségek felzárkózzanak, hogy hosszabb távon kiegyensúlyozott és
gyors fejlődés jellemezze az ország egészét.

Az „Új egyensúly” csomag erősen rontott a szocialista párt népszerűségén.
Ettől fog majd újra dübörögni a magyar gazdaság?

– Olyan, tovább nem halasztható feladatokat támaszt a közszféra és
szolgáltatásainak átalakítása, melyeket Nyugat-Európa a nyolcvanas években már
végigvitt. Meg is lett az eredménye: ezekben az országokban jelentősen nőttek a
költségvetési bevételek, jut pénz a magas szintű közszolgáltatásokra, a
progresszív vállalkozások segítésére. Nekünk is meg kell találnunk a magyar kis-
és középvállalkozások versenyképességét hatékonyan segítő megoldásokat. Senki
sem gondolhatja komolyan, hogy mind a hét-nyolcszázezer magyar vállalkozást
közpénzből fel lehet tőkésíteni. Sokkal inkább azt kell tennünk, amit Izrael
vagy Dél-Korea, akik csak az igazán innovatív cégeknek adtak tőkejuttatást,
aminek köszönhetően a befektetések bőségesen megtérültek, és rengeteg új
munkahely jött létre.

Mondja ezt egy politikus. Ahhoz azonban, hogy a fiatalok ne vándoroljanak el,
hanem helyben találjanak munkát, az ígéret kevés. Azonnali gyógyír kell. Van
erre európai modell?

– Nemcsak az a cél, hogy ne menjenek el, hanem sokkal inkább az, hogy
visszajöjjenek. Minél inkább sikerül újabb befektetéseket generálni a
kistérségekben, a megyékben, annál inkább van esély arra, hogy a fiatal
szakemberek visszamennek egy adott régióba, illetve a fiatal kutatók hazajönnek
Magyarországra. Ez utóbbihoz nekünk is tudomásul kell vennünk azt, amit például
a finnek már nagy nehezen elfogadtak. Ők készek nemcsak a finn kutatókat
„hazacsábítani”, de a világ legjobb szakemberei közül is néhányat Finnországba
vinni, s erre adott esetben évi százmillió eurót „áldozni”. Persze arra is
figyelnek, hogy e támogatott kutatási eredmények minél nagyobb arányban
„hasznosuljanak” otthon. Magyarországon a kutatási források felosztásánál azokra
a kutatóműhelyekre, azokra a kiemelkedően sikeres (magyar és külföldi) kutatókra
kell koncentrálnunk, akiknél legalább ekkora esély van arra, hogy kutatási
eredményeik hasznosulásában Magyarországnak is része lesz.