Az ellenzők táborának érvei
Az egységes európai fizetőeszköz bevezetésekor három akkori uniós tagállam,
Nagy Britannia, Dánia és Svédország jelezte, hogy meg kívánja őrizni monetáris
függetlenségét.
Nagy Britannia: az „Öt gazdasági teszt” próbája. A Gordon Brown brit
pénzügyminiszter által kidolgozott és 2003-ban publikált munka képezi a
szigetország elutasításának alapját. A két első teszt megállapította, hogy az
euróövezet tagországainak gazdaságai, Nagy-Britanniához viszonyítva nem elég
rugalmasak ahhoz, hogy megbirkózzanak az esetleges válságokkal. A harmadik és a
negyedik teszt eredményei kimutatták, hogy az euró bevezetése nem hatna
vonzerőként a befektetésekre nézve, gátolná a tőkebeáramlást, és csökkenne
London üzletiközpont-szerepe. Az ötödik teszt eredményei azt igazolják, hogy az
angol fonttól vett búcsú nem teremtene új munkahelyeket, és nem garantálná a
gazdasági stabilitást. Egy másik fontos érv a stabil brit nyugdíjrendszer,
szemben a csőd szélén álló, több sebből vérző összeurópai intézményrendszerrel.
Dánia: a gazdasági növekedés etalonja. A 2000-ben tartott népszavazás alkalmával
a dánok 53,2 százaléka mondott nemet az euró bevezetésére. Elemzők szerint
jelenleg a dánok rendelkeznek a legmagasabb bruttó keresettel, és ugyanez a bér
rendelkezik a legnagyobb vásárlóerővel is Európában. Így egyértelmű, hogy Dánia
gazdasági mutatói az euró bevezetésével csak zuhanó ágba kerülhetnének.
Svédország: az elvek országa. A skandináv állam már 1997-ben, két évvel az euró
bevezetése előtt jelezte, hogy nem kívánja bevezetni az egységes fizetőeszközt
országában. Ezt a politikai szándékot a 2003-as népszavazáson a lakosság 55,9
százaléka elutasító szavazatával pecsételte meg.
A svédek még csak erőfeszítéseket sem tettek a bevezetés feltételeinek
teljesítésére.
Forrás: MNB Látogatóközpont
2006. 09. 01. (X/35)
