hetilap

Fotó: Archív

Már 1994-ben született országgyűlési határozat arról, hogy szükség lenne egy
minimális számú radarból álló alaprendszer kiépítésére a megfelelő
légtérellenőrzés és légvédelem miatt. Az elgondolás megvalósítása azonban
forráshiány miatt elmaradt. 1997-re a Honvédelmi Minisztérium adatai szerint a
radarok elhasználódási szintje elérte a 99,25 százalékot, értékük nullára
amortizálódott. Magyarország még a szövetséghez való csatlakozás előtt, a
Horn-kormány idején kezdett tárgyalásokat három nagy teljesítményű radar
telepítéséről. A szerződéseknek megfelelően az eszközök költségeinek (24,3
milliárd forint) nagy részét a katonai szövetség átvállalta volna. A magyar
féltől azt várták, hogy készüljenek el a radarokat befogadó objektumok
Békéscsabán, Bánkúton és a Zengőn. A helyszínekről egyébként az Orbán-kormány
idején döntöttek szimulációs vizsgálatok és számítógépes elemzések után.

Az azóta eltelt időben Bánkúton és Békéscsabán már felépült az új állomás. A
Zengőn is elindult a beruházás, azonban a környezetvédők akcióikkal
megakadályozták ennek befejezését. Sólyom László hangsúlyozottan magánemberként,
de már a köztársasági elnöki székben helyet foglalva – magyarán az Alkotmány
szerint a fegyveres erők főparancsnokaként – vett részt az egyik ilyen tiltakozó
megmozduláson.

R. Bakonyi Judit, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium szóvivője lapunknak
elmondta, hogy ők sem támogatták a Zengőn való megvalósítást az ott található
természeti értékek, többek között a bánáti bazsarózsák termőhelye miatt.

2005. november 23-án Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a Sándor-palotában
jelentette be, hogy nem a Zengőre, hanem a Pécs közeli Nagy-Tubes-hegyre
javasolja telepíteni a déli határ közelébe tervezett NATO-radart. Ezt megelőzően
Juhász Ferenc honvédelmi miniszterrel és Persányi Miklós környezetvédelmi
miniszterrel együtt tárgyalt Sólyom László köztársasági elnökkel. A kormányfő
elmondta, hogy körültekintő vizsgálatok alapján – a honvédelmi és a
környezetvédelmi érdekek figyelembevételével – döntöttek a Nagy-Tubes-hegy
mellett, és ezt a köztársasági elnök tudomásul vette, azt az Alkotmány
környezetvédelmi elveivel összhangban lévőnek nevezte.

Tény, hogy máig egy kapavágás sem történt a területen. Taligás Antal ezredesnek,
a Honvédelmi Minisztérium osztályvezetőjének elmondása szerint eddig azért nem
született kormányzati döntés a végleges helyszín kijelöléséről, mert még nem
készültek el a minden szakterületre kiterjedő, részletes vizsgálatok és
hatástanulmányok. A NATO egyébként tudomásul vette, hogy esetleg más helyszínre
kerül a radar, bár levelükből csodálkozás érződik, mivel a Zengő-csúcsot is a
magyar fél javasolta.

Jelen pillanatban úgy tűnik, hogy a Zengő védőinél is szélesebb mozgalom kezd
kibontakozni a Tubes védelmének érdekében, úgyanis a magaslat Pécs közigazgatási
határán belül fekszik. Peták Péter az Istenkúti Közösségért Egyesület elnöke, a
tiltakozások egyik főszervezője a Heteknek elmondta, hogy a Nagy-Tubes-hegy
természetvédelmi terület (a Natura 2000-nek, az EU egységes természetvédelmi
területének a része), a leendő építési terület az egybefüggő lakóterületektől
mindössze 700 (!) méterre helyezkedik el, és a környéke igen kedvelt
kirándulóhely. Itt található a közadakozásból felépült János-kilátó is. Peták
Péter szerint a lokátor jelenléte nem egyeztethető össze a város vállalt
céljaival sem, hiszen Pécs az életminőség pólusa és az ökováros-ökorégió
programban a kulturális főváros címet viseli.

Peták Péter azt is sérelmezi, hogy a lakosság véleményét nem kérdezték meg az
ügyben, pedig erre a kormányzat ígéretet tett. A közmeghallgatást is csak azután
tudták megtartani, hogy összegyűjtöttek 6500 aláírást. Azóta ismét gyűjtenek,
népszavazást szeretnének kezdeményezni. „Nemzetközi szerződés esetén nem lehet
népszavazást kiírni” – reagált a felvetésre lapunknak Dr. Papp Judit, Pécs város
főjegyzője.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek