A rendőrök azért álltak ott, mert a randalírozók két nappal korábban szétverték a fél belvárost. Komolyan gondolja, hogy a miniszterelnök nem engedte, hogy a sortűz áldozataira emlékezzenek?
– Ez nem a hatalom szándéka volt. A baj az volt, hogy a hatalom ezzel az egésszel nem foglalkozott. Pedig 1956. október 25-e, a véres csütörtök híre szinte az egész világon elterjedt, és gondolni kellett volna arra, hogy a hozzátartozók, a barátok és az elhurcoltak ott lesznek, ők mindenképpen koszorúzni akartak. Meg tudták volna oldani, hogy a tömeg távol maradjon, de az, hogy egy vezető sem mehetett oda, ez már gyalázatos.
Mire gondolt, amikor a Hír televízióban 56-os hősként ünnepelték a Szabadság-téri ostromlókat?
– Tény, hogy az 1956-os forradalom nagyon hasonlóképpen tört ki. Az éjszaka megszületett pontokat a Műszaki Egyetem ifjúságának nem engedték a rádióban bemondani. Benke Valéria átvette ugyan a pontokat, de nem közölte. Ebből forradalom lett 1956-ban.