1960-ban Madridban Fotók: AP
Szepesi György riporter, „az Aranycsapat 12. tagja”:
Az 1920-as 30-as években a fiatalok legnagyobb szenvedélye Budapesten nem a
tanulás vagy a szórakozás volt, hanem a foci. Puskás apukája 1927-ben Kispestre
igazolt, és miután játékosként befejezte pályafutását, edzősködni kezdett a
kispesti utánpótlásnál, ennek köszönhetően a grundok tehetséges ifjai közül
sokan bekerültek a korosztályos csapatokba. Így kezdődött Öcsi karrierje is, sok
más hasonló korú barátjával együtt.
Rainer M. János történész, az 56-os Intézet főigazgatója:
A foci a két világháború között emelkedett a legnépszerűbb sportok közé, és a
háború után, az igen-igen sanyarú viszonyok közepette az egyik kiugrási
lehetőség volt a fiatalok számára. Puskás karrierje közvetlenül a háború után
indult. Az egyik legfiatalabb játékos volt, aki valaha bekerült a nemzeti
válogatottba, még jócskán tizenévesen. Ő egy peremvárosi nagyon egyszerű sorból
származó srác volt, ahogyan egyébként az Aranycsapat legtöbb játékosa. A
társadalmi mozgások viszonylag ritkán jártak egyértelműen nagy
életminőség-változással. Egy kétkezi mezőgazdasági munkásból ipari, fizikai
munkássá válni nem jelentett akkora előrelépést, de a sport, és azon belül is a
foci, azáltal, hogy a kiépülő kommunista rendszer erőteljes legitimációs
szerepet tulajdonított neki, rövid távon óriási előnyöket ígért. Ezért hát
rengetegen akartak jó sportolók lenni, és akik tényleg tehetségesek voltak, azok
állami hátszéllel nagy karriernek néztek elébe.
2006. 11. 24. (X/47)
