A tagállamok vezetői egyre kevésbé hajlandók meghallani az európai polgárok
véleményét
Fotó: AP
Kialvatlan és fáradt vezetők jelentették be Brüsszelben múlt szombaton
hajnalban, hogy – többnapos vita után – kínkeservvel ugyan, de megszületett a
megállapodás az intézményi reformokról. Az unió tagországainak állam-, illetve
kormányfői fellélegezhettek: az eredetileg jóval kevesebb országra tervezett
közösségi intézményrendszer nem lesz működésképtelen a jelenlegi 27 tagországgal
sem, sőt akár újabb bővítések előtt is nyitva áll az út.
Pedig – elsősorban a lengyel kifogások miatt – „kemény tárgyalások folytak”,
ahogyan a német kancellár fogalmazott. A csúcson elnöklő Angela Merkel valóságos
ultimátumot adott a lengyel államfőnek: kormányközi konferenciát hív össze, és
Varsó nélkül folytatják a munkát, ha Lech Kaczynski nem áll kötélnek. A tét
óriási volt, hiszen az a veszély fenyegetett, hogy ha nem születik megállapodás,
és kudarcba fullad az uniós csúcs, akkor Európa még nagyobb megosztottságba
süllyed, és a nagyobb sebességre kapcsoló országok összefoghatnak a szorosabb
integráció reményében.
Lengyelországnak főként az új szavazati rendszerrel volt gondja. Varsó azt
akarta elérni, hogy a tagországok népességének négyzetgyöke legyen a meghatározó
egy-egy ország szavazati súlyának megállapításakor – ez ugyanis a jelenleginél
nagyobb súlyt adott volna Lengyelországnak. Merkel ezzel szemben a kettős
többség elvét akarta keresztülvinni, azaz akkor fogadnak el egy uniós döntést,
ha azt a tagállamok 55 százaléka támogatja, és amennyiben ezeknek az országoknak
a lakossága eléri az unió összlakosságának 65 százalékát – ez a megoldás a volt
európai „nagyok”, azaz Németország és Franciaország súlyát erősíti. A lengyelek
végül beadták a derekukat, igaz, ők is elkönyvelhettek némi engedményt a többiek
részéről. Az új rendszert ugyanis – egy hároméves átmeneti időszak után – csak
2017-től léptetik életbe, addig marad a nizzai szavazási rendszer, amelyben
Lengyelország még lakossági arányát jóval meghaladó súllyal vehet részt. A
kompromisszumos megoldást kisebb diplomáciai vihar előzte meg, a csúcs
előestéjén ugyanis több uniós vezetőnél – köztük Gyurcsány Ferenc kormányfőnél –
is „kiverte a biztosítékot” a lengyel elnök. Lech Kaczynski ugyanis azt találta
mondani, hogy ha a második világháborúban a német nácik nem rohanják le
Lengyelországot, akkor ma több lakosa lenne a kelet-európai országnak, ezért
nagyobb súlyt követel magának
A másik „problémás” ország, Nagy-Britannia nem akarta, hogy beemeljék az új
szerződésbe a sztrájkokról rendelkező Alapjogok Chartáját. London attól tartott
ugyanis, hogy ez visszavetné a vállalkozások fejlődését. A britek emellett
kevesebb hatalmat engedtek volna a közös európai külügyminiszternek, lazább
igazságügyi együttműködést sürgettek, és továbbra is saját kézben igyekeztek
tartani belügyeiket. A posztjáról most távozó Tony Blair kormányfő elégedetten
nyugtázhatta, Nagy-Britannia – az alkudozások fő nyertese – több területen
mentesül a kötelezettségek alól.
A várhatóan két év múlva életbe lépő új szerződés alapján azonban jelentős
mértékben megnyirbálják a többi tagállam jogait. A hatalom jelentős mértékben
Brüsszelre száll át.
Mintegy negyven területen elveszítik a tagországok a vétójogot, ezért egyre
nehezebb lesz megakadályozni egy-egy döntést. Így például a jövőben egy tagállam
rendőrei értesítés nélkül beléphetnek egy másik tagország területére, ha éppen
üldöznek valakit. Elemzők szerint ráadásul az európai vezetőknek könnyebb lesz
megakadályozniuk, hogy népszavazáson utasítsák el a polgárok az uniós
döntéseket. Emellett az európai szerződéseket a jövőben akár elemenként is
módosíthatják a lakosság megkérdezése nélkül, így egyre átláthatatlanabb lehet
az uniós döntéshozatal.
A tagállamok kormány- és államfői megteremtették az állandó európai elnöki
posztot is. Az elnök két és fél évig tölti be a pozíciót, amit egy alkalommal öt
évre meghosszabbítható. Az EU elnöke gyakorlatilag a tagországok kormányait
képviselő Európai Tanács elnöke lesz. (Jelenleg a tagországok félévenként
váltják egymást az unió elnöki posztján. Németország most adja át az elnökséget
Portugáliának.)
Emellett külön külügyminisztere is lesz az EU-nak, igaz „főképviselőnek”
nevezik, de saját diplomáciai testülete lesz. Az új pozíció révén az EU
várhatóan még intenzívebb részt követel majd magának a Közel-Keleten.
2014-től megszűnik ugyanakkor az „egy ország, egy biztos” elv, azaz az Európai
Bizottság tagjait a tagországok rotációs rendszerben adják majd.
A dokumentum kötelezővé teszi az Alapjogok Chartáját (a britek itt is felmentést
kaptak), amely az emberi méltóságtól kezdve a szabadságon keresztül a sztrájkhoz
és lakáshoz való jogot tartalmazza. Megmaradt továbbá a főleg a magyarok által
erőltetett kisebbségvédelmi kitétel is. Újdonság ugyanakkor, és az előzőekkel
ellenkező tendencia, hogy a nemzeti parlamentek megakadályozhatják uniós
jogszabályok életbe lépését, ha a többségük egyetértésre jut.
A dokumentum érdekessége, hogy meg sem említi az „alkotmány” szót. De nem tesz
említést az önálló államiságra utaló himnuszról, illetve zászlóról sem, bár ezek
a szimbólumok természetesen már léteznek, és meg is maradnak.
A jelenlegi tervezet hamarosan a kormányközi konferencia elé kerül, amely
várhatóan még ebben az évben finomítja a részleteket. Ezután minden tagországnak
ratifikálnia kell. A két éve a referendumon elvérzett alkotmánytervezet
kozmetikázott változata most alighanem simán átmegy majd a tagállamok
törvényhozásain.
Összesen kilenc ország – köztük Magyarország – erőfeszítéseinek lehet főként
köszönni, hogy az eredeti alkotmánytervezet lényeges elemei megmaradtak. Elemzők
szerint ugyanakkor a csúcs legnagyobb győztese Nicolas Sarkozy. A francia elnök
ötlete volt ugyanis, hogy az elutasított alkotmányt változtassák „miniszerződéssé”.
Sarkozy méltán mondta, hogy vége az unió stagnálásának. Jöhet tehát a
szárnyalás.
2007. 06. 29. (XI/26)
