Ingmar Bergman
Michelangelo Antonioni
A sötét művész, akit rajongói minden idők legnagyobb rendezőjeként tiszteltek
– így jellemezte búcsúztatójában a londoni The Times Ingmar Bergmant, aki
élete során több mint hatvan filmet rendezett. A svéd filmrendező számos
pályatársára gyakorolt maradandó hatást, közülük Woody Allen egyenesen „a
filmkamera feltalálása óta a legnagyobb filmművésznek” nevezte őt.
Szülőhazájában szó szerint megállt az élet, amikor Bergman halálhírét
bejelentették. A zászlókat félárbocra engedték, a televíziók megszakították a
műsorukat, így tisztelegve az egyik legismertebb svéd művész emléke előtt. Igaz,
életében nem volt mindig ilyen felhőtlen a viszony Bergman és a svéd állam
között: amikor a hetvenes évek közepén adócsalás vádjával letartóztatták,
kiszabadulása után hátat fordított Svédországnak, és egy évtizeden keresztül
tiltakozásul Münchenben élt annak ellenére, hogy Olof Palme miniszterelnök
személyesen kérte a művészt a visszatérésre. Bergman – aki a vádak hatására
súlyos idegösszeroppanást is kapott – végül megenyhült és hazatért. Utolsó
éveiben azonban gyakorlatilag nem mozdult ki a kicsiny Faaro szigetről, ahol
birtokának bejáratán a „Vigyázz, harapós kutya” felirat állt. Ismerősei szerint
Bergman házánál nem volt kutya, a megkeseredett művész akarta így távol tartani
az embereket magától.
2007. 08. 03. (XI/31)
