Az első világháború elvesztését követő trianoni béke eredményeként
megcsonkult Magyarországnak nemcsak lakosságának és területének elvesztésével
kellett szembenéznie, hanem a békeszerződés által előírt megszorításokkal is.
Ezek közé tartozott a hadsereg létszámának és fegyverzetének radikális
korlátozása.
Mivel a Tanácsköztársaság bukását követően nem kevés ideig állomásoztak más
nemzetiségű csapatok az ország területén, az 1920-as években a radikális
jobboldalon szükségét érezték egy paramilitáris szervezet létrehozásának, amely
az alacsony létszámú hadsereg utánpótlását biztosítja. Valami hasonlót vizionált
Vona Gábor Jobbik-vezető is, mikor egy romániai hadgyakorlatra hivatkozva
nyilvánosságra hozta a Magyar Gárda tervét.
A 20. század elején fontos, de hivatalosan nem deklarált cél volt a
Levente-mozgalom megalapításával, hogy a győztesek tilalma ellenére érvényben
tartsák az általános hadkötelezettséget. A szerveződés vallásos és nemzeti
szellemű nevelésben kívánta részesíteni a tagokat, amellett hogy nagy hangsúlyt
helyeztek a testnevelésre. Hétvégenként a leventéket leszerelt tényleges vagy
tartalékos tisztek vezetésével nem csupán sportfoglalkozásokon, hanem
menetgyakorlatokon vettek részt, és persze a fegyverhasználatot is gyakorolták.
Leventekötelesnek minősült minden 12–21 év közötti fiú, aki rendszeresen nem
vett részt testnevelést nyújtó iskolai képzésben, vagy nem vonult be katonai
szolgálatra. Ezt a kilenc évet a következőképpen oszthatjuk fel a képzés
szempontjából: az alapfok 12–16 éves kor között a vitéz katona képét kívánta
rögzíteni a fiatalokban. Ennek megfelelően a sport és az erkölcsi, nemzeti
nevelés állt előtérben.
Egy volt levente így emlékezik erre: „Elmúltunk 12 évesek, és az iskolában
minden kedden csak négy órát tanultunk, a másik négy óra leventefoglalkozás
volt. Nevelő célzatú könyvekből hallgattunk részleteket, lelkesítő dolgokat. Meg
a trianoni eseményekről, az elszakított országrészekről tartottak nekünk
előadásokat.” 16 éves kortól kezdődött a katonai képzés, elsősorban az alaki és
az alapfokú harci képzés, majd 19 éves korukban már harcászati gyakorlatokban is
részt vettek. Képezték őket tűzoltásra, mentésre, diverzánsok elfogására,
őrségadásra és menetgyakorlatokra. Ha valaki figyelmesen elolvassa a Magyar
Gárda alapító nyilatkozatát, mindezeket a célokat megtalálja benne.
A húszas évek végén némi változás állt be a Levente-mozgalomban: a szervezet
militarista jellege egyre erősebbé vált. A fiatalok felnőtté válását elősegítő
testi és erkölcsi felkészítés helyett egyre inkább a tényleges katonai
szolgálatot előkészítő koncepció érvényesült. Ez éveken keresztül szinte
észrevétlenül alakult így, majd 1927-ben nyíltan felvállalta az egységes és
tömeges katonai előképzést. Célként azt határozták meg, hogy a leendő katonákat,
a magyar fiatalokat, önálló és küzdőképes, a vezetőinek maximálisan
engedelmeskedő egyénné fejlesszék.
A harmincas évek során a mozgalom vezetése is egyre inkább katonai irányításúvá
vált. 1938 márciusától – miután kihirdetésre került a trianoni béke katonai
kötelezettségeinek revíziója – a leventeképzés a katonai kiképzés alapjainak
megadására szolgált.
Egy nagykanizsai volt levente így emlékezett vissza a kiképzésükre: „Rengeteget
sétáltattak, meneteltettek bennünket. A tanárok általában mind tartalékos
tisztek voltak, akiknek nagy része megjárta az első világháborút. Meg hát közben
voltak bent fegyvergyakorlaton. Úgyhogy azt hiszem, az a 14-15 éves ifjú, aki
volt levente, elsajátította azokat a dolgokat, amit egy katonának, egy újoncnak
tudnia kellett.” A mozgalom felső irányítását fokozatosan a hadügy vette át. A
faji politika radikalizálódásának eredményeként a zsidó fiatalokat kizárták a
mozgalomból, mivel nem tartották őket nemzethűnek.
A leventék katonai mozgósítására (21 éves kor alatt) már a háború első éveiben
születtek tervek, de egyelőre csak a hadiiparban kívánták foglalkoztatni a még
nem katonaköteles korú fiatalokat. A totális mozgósításra Szálasi Ferenc október
végi rendeletétől, a nyilas hatalomátvételt követően került sor. A nemzetvezető
leszállította a hadkötelezettség korhatárát, és a 14–20 év közöttieket
bevonultatta, nagyon gyakran frontszolgálatra. Egy részüket Németországba
küldték, ahol diverzáns akciókra képezték ki őket. Az első önkéntes magyar
SS-alakulatba, a Hunyadi páncélgránátos hadosztályba is várták a
Levente-mozgalomban kiképzetteket, a 17–20 éveseket, sőt még a fiatalabbakat is.
A háború vérzivatarában és húsdarálójában értették meg ezek a gyerekek, hogy a
nemzeti érzelmeiket felkeltő és erősítő gyönyörű szavak mögött micsoda brutális
valóság van. „Akkor a háború vége felé a rend már mindenütt oszlóban volt, sem a
harckészültség, sem a felfegyverzettség, egyáltalán semmi feltétel nem volt meg
ahhoz, hogy az ifjúságot ténylegesen harcba lehessen vetni. Ezt az ifjúságot
egyszerűen feláldozták a háború oltárán” – emlékezik vissza az egyik túlélő
levente.
Önmagában már az is tragédia, hogy ezeket a fiatalokat ágyútöltelékként vetették
oda a frontra, emellett azonban még a rendszer faji politikájának eszközeivé is
váltak. Ebben egy részük készséggel részt is vett, hiszen a testgyakorlás
mellett antiszemita, irredenta és soviniszta ideológiai képzésben is
részesültek. Egy técsői zsidó férfi is találkozott a helyi gettót őrző
leventékkel: „Egy levente panaszt emelt egy öreg bácsi ellen, hogy nem állt neki
vigyázzállásban, ezért nagyon megverték az öreget.” Ugyanott volt gettósítva egy
asszony, akinek szintén hasonló élménye volt: „Mi már a gettóban is nagyon sokat
szenvedtünk, különösen gonoszak voltak a magyar csendőrök és a leventefiúk
velünk. Mindenünket elvették, már olyan tökéletesen végezték a rablás műveletét,
mint a legsötétebb útonállók.”
Leventék őrizték fegyverrel és éles lőszerrel az 1944 végén és 1945 elején
Magyarország nyugati határán erdősítési munkákat végző zsidókat is. Talán nem
csoda, ha az Ideiglenes Kormány 1945-ben az 529. miniszterelnöki rendelettel,
több más fasisztának nevezett szervezettel együtt a Levente-mozgalmat is
feloszlatta.
– „Adjon az Isten! – Szebb jövőt!” – hangzott a Levente-mozgalom tagjainak
szájából egykor, és a minap a Magyar Gárda tagjainak avatásán.
Kapcsolódó cikkeink:
Mit kerestek a Várban a papok?
Játék a tűzzel
2007. 08. 31. (XI/35)
