„A függő beszorul önmagába, és képtelenné válik az egészséges kapcsolatokra.
Elkezd monomániásan működni, egy szer, mint a drog vagy adott viselkedés,
például a szex körül kezd forogni az élete. A pénze, az ideje, az érdeklődése
ennek lesz a rabja. Egy viselkedéstől való függés ugyanolyan kőkemény tud lenni,
mint a narkotikumtól való függőség” – definiálta a függőség mibenlétét Péter, az
Anonim Szex- és Szerelemfüggők csoportjának tagja.
Az Anonim Alkoholisták mozgalma hetven évvel ezelőtt jött létre az Egyesült
Államokban. Azóta az önsegítő mozgalom kibővült többek között a Névtelen
Drogfüggők, a Névtelen Szerencsejátékosok, az Anonim Szex- és Szerelemfüggők, az
Anonim Munkakényszeresek és a Kényszeres Túlevők vagy éppen a Névtelen Társ- és
Kapcsolati Függők csoportjaival. A mozgalomban mindenki a keresztnevén szólítja
a másikat.
Magyarországon az AA-mozgalom mára az ország minden pontján megtalálható. Míg az
alkoholfüggőséggel legalább hetven csoport foglalkozik, az egyetlen
szexfüggéssel foglalkozó csoport tavaly alakult újjá: itt 8-10 fő keresi a
megoldást a beteges partnercserék, a kényszerű pornónézés ellen, illetve a
kiutat a prostituáltakkal fenntartott kapcsolataikból.
A csoport létszáma megdöbbentően alacsony, ha figyelembe veszszük, hogy a
Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint csak a szexiparból évente 180
milliárd forint folyik a feketegazdaságba, és egyes becslések szerint mintegy 20
ezer prostituált dolgozik Magyarországon. Jelenleg nincs arról megbízható
tanulmány, hogy a társadalom hány százaléka szenved beteges szex- vagy
szerelemfüggőségben.
Péter, a csoport szervezője sem kívánt becslésekbe bocsátkozni. Mint mondta: a
kijózanodáshoz vezető út első lépése annak beismerése, hogy tehetetlenek vagyunk
szex- és szerelmi függésünkkel szemben, hogy életünk irányíthatatlanná vált. Míg
az Egyesült Államokban már a közgondolkozás bevett témája ez a betegség, és
külön erre a problémára specializálódott szakemberek foglalkoznak a
gyógyításával, addig Magyarországon most kezdenek gondot fordítani erre a
témakörre.
A társadalmi probléma súlyához képest ugyancsak elenyészőnek tűnik a kapcsolati
függőségben szenvedőkkel foglalkozó csoport száma (1) és létszáma (10-12 fő). A
csoport úgynevezett segítője, Mária, lapunknak elmondta, hogy 32 éven keresztül
szenvedett és gyötrődött alkoholista férje mellett, de csak saját életveszélyes
betegségei döbbentették rá, hogy tarthatatlan tovább a helyzet. „A kapcsolati
függők azok, akiket egy alkoholista, kábítószer-fogyasztó, vagy erőszakos vagy
beteges birtoklási vágytól túlfűtött társuk gyakorlatilag szellemi, lelki
értelemben fogva tart. Vannak, akik belehalnak ebbe” – ecsetelte a részleteket a
segítő.
A csoporttagok beszélgetéseik során a megoldásra igyekeznek rávezetni egymást,
illetve próbálnak mások tapasztalataiból tanulni. „Van, hogy nem oldódik meg a
viselkedési probléma, máskor a függő fél erőt tud meríteni a kapcsolatból való
kilépéshez, de arra is volt példa, hogy mindkét fél megváltozott” – fejtette ki
Mária, akinek személyes tapasztalata az, hogy minden alkoholista emberhez
érdemes hozzáadni legalább egy kapcsolati függő élettársat vagy gyermeket.
Ezzel eljutottunk a magyar társadalmat mélyen érintő problémához. Az
alkoholbetegek számát egyes szakemberek 630-650 ezerre teszik, de van, aki
megkockáztatja, hogy jóval 1 millió fölött van az italtól függők száma. Ha tehát
egy alkoholista mellé csak két miatta szenvedő vétlen családtagot számítunk, ez
azt jelenti, hogy
2-2,5 millió magyar állampolgár érintett közvetlenül az alkoholizmusban. A
magyarok évente 250 milliárd forintot költenek szeszesitalra, és mindent
összevetve 600-700 milliárd forint kárt okoznak az államnak.
Buda Béla, az Országos Addiktológiai Intézet főigazgatója – aki egy
munkacsoportot is vezetett e témában – a közelmúltban így fogalmazott egy
tévéműsorban: „A társadalom és a politika ilyen rejtett öszszekacsintásban van,
a társadalom valahol nem érzi át, hogy ezzel foglalkozni kell, a politikának
pedig van elég baja.”
Hálótársak
2007. 09. 28. (XI/39)
