1989. november 10., Berlin. A két városrészt elválasztó határ megnyitása után
tömegek indultak el keletről nyugatra
Fotó: Reuters
Nincs ezen mit csodálkozni: alig akad ünnepelnivaló – hűtik le a kedélyeket a
helyiek, akik mindezt arra vezetik vissza, hogy néhány esztendeje igencsak
kifulladt a német gazdaság. (Az egyik divatos berlini kabaré szereplői nem
véletlenül olvadoznak az örömtől: „stabilan állunk a lábunkon, se előre, se
hátra egy tapodtat se billenünk” – éneklik pikírt grimaszok kíséretében a
színpadon.)
Berlinben minden hatodik felnőtt munkanélküli, miközben a város hatvanmilliárd
eurós adósságteher alatt nyög, így fejleszteni, támogatni még a legéletképesebb,
legreménykeltőbb projekteket sem tudja. Sokak szerint most jött el a
megaberuházások (így a főváros gyakorlatilag teljes renoválása) korának böjtje.
Az olyan, hosszabb távon valóban hasznot hozó projektek, mint az új berlini
főpályaudvar, a következő néhány esztendőben ugyanis alaposan megterhelik az
államkasszát.
Korhatár
2007. 10. 04. (XI/40)
