A jelszavak erősen emlékeztettek az Oroszországi Föderáció elnökének egyik
elődjét idéző lózungokra. („Köszönet Sztálin elvtársnak boldog jövőnkért!”) A
születésnap ünneplésének módja és az ajándékok nem kevésbé. A gyárakban ugyan
nem tartottak „putyini műszakokat” (mint tették a Szovjetunióban és más
szocialista országokban 1949. december 21-én, a Nagy Sztálin 70.
születésnapján), és az ország első embere most nem kapott egy (később egy egész
múzeumot megtöltő) ajándéktömeget, de a „túllihegők” azért megpróbálkoztak
ilyesmivel. Egy moszkvai divattervező például a – cári hatalom folytonosságát
jelképező – Monomakhosz-süveg 80 ezer dollárba kerülő másolatával lepte meg az
államfőt. Jekatyerinburgban, a város közepén egy négy méter magas „üdvözlőlapot”
helyeztek el, ezzel a felirattal: „Köszöntsd elnöködet!” Ezt írhatták alá a
város lakói, akikkel egyébként Rosszel kormányzó közölte, hogy az elnök
születésnapján és annak tiszteletére adják át a határidő előtt felépült új
terminált a Kolcovo repülőtéren, mi több, magát a légikikötőt Putyinról nevezik
el.
Ugyancsak Jekatyerinburgban a kézimunkát kedvelők számára olyan előnyomott
falvédőt hoztak forgalomba, amelyen az Elnök szót lehet kihímezni. Tyumenyben –
ki tudja, miért? – a Monopoly játék dobozát látták el az elnök arcképével.
Krasznojarszkban Putyin portréját ábrázoló faliszőnyegek kerültek a boltokba.
(Jellemző apróság: a kereskedő Kínából rendelte meg őket.)
Vlagyivosztokban, Omszkban és Moszkvában a színházak bemutatták Igor Koszicin és
Tatyjana Csertova Az elnök szabadságon című színművét, amely arról szól, hogy
Putyin helikoptere balesetet szenved a szibériai tajga mélyén, de a helyi
lakosok segítségével, nem kis hősiességgel sikerül neki a túlélés.
Szentpétervár egyik kerületében a helyi lakosok földijük születésnapja
tiszteletére „voszkresznyiket” tartottak (a szó lefordíthatatlan; régebben
„kommunista vasárnapként” tolmácsolhattuk volna): társadalmi munkában rendbe
hoztak egy játszóteret, újrafestették a mászókákat, a padokat. A lelkes ünneplők
egyben elhatározták, hogy ugyanitt felállítják a Putyin-család kedvenc labrador
ebének, a 19. századi neves jogászról elnevezett Konyinak a szobrát, ezzel a
felirattal: „Az elnök legjobb barátjának, Konyi kutyának”. Igaz, mint az erről
beszámoló Die Welt tudósítója elárulja: ebben lehet némi ravasz önérdek is.
Tudniillik a játszótérre szemet vetett egy irodaházakat építő fejlesztőcég, ám
azt még a telek eladásából származó bevételre éhes hatóságok sem mernék
megkockáztatni, hogy lebontassák az elnöki kutya emlékművét. (Ez a taktika egy
hasonló esetben Sztavropolban már bevált.)
Putyint a Független Államok Közösségének dusanbei csúcstalálkozóján érte utol
55. születésnapja. Itt is méltó módon köszöntötték kollégái. Vladimir Voronin
moldovai elnök például egy ember nagyságú üveg pezsgővel lepte meg. Az ünneplés
aztán családi körben, illetve – immár hagyományosan – katonai vezetők körében
folytatódott. A szűk körű ünnepségre egyébként maga az elnök meghívta telefonon
legfőbb ellenségét, a londoni emigrációban élő Borisz Berezovszkijt, ám mint a
milliárdos azonnal rájött: ugratni próbálták. Putyin nevében az elnököt kiválóan
utánzó színész, Jevgenyij Csancsikov hívta fel.
A teljes igazság kedvéért el kell mondani, hogy a hízelgést, személyi kultuszt a
Kreml nem várja el (legfeljebb eltűri) a helyi hatóságoktól, az
állampolgároktól. Mindez egyelőre csak talpnyaló magánkezdeményezés. Jóllehet az
elnök karikatúráit nemigen tanácsos közölni a médiában (büntetőeljárás indult
egy lap ellen, amely a népszerű filmhős, a szovjet hírszerző Stirlitz
SS-egyenruhás alakjához a volt szovjet hírszerző Putyin fejét biggyesztette), a
kis számú független sajtótermék, internetes portál még következmények nélkül
bírálhatja az elnököt.
Putyin túl van azon, hogy a viszonylag kevés emberhez eljutó újságok (a
televízió gyakorlatilag már állami ellenőrzés alatt áll) árthassanak neki. Egy
megbízhatónak tartott felmérés szerint a teljes lakosság kétharmadának körében
népszerű. Támogatottsága tovább erősödött azóta, hogy bejelentette: a decemberi
parlamenti választásokon (pártonkívüliként) ő vezeti majd az Egységes
Oroszország Párt listáját. Ezzel együtt megnőtt magának a pártnak a népszerűsége
is. Számos elemző véli úgy, hogy az állami dumába való hét százalékos bejutási
küszöböt ezen kívül valószínűleg csak egy párt (a kommunista) lépi át, illetve
esetleg még Vlagyimir Zsirinovszkij úgynevezett Liberális Demokrata Pártja.
Minthogy azonban az utóbbi az alapvető kérdésekben rendszerint együtt szavaz a
hatalommal, Putyin hívei a kétharmadosnál is jóval nagyobb többséggel
rendelkeznek majd az alsóházban. Vagyis akár az alkotmányt is módosíthatják, ha
akarják. Például úgy, hogy az elnöki mandátum, amelyet egymás után kétszer lehet
elnyerni, ne négy, hanem hét évre szóljon. És akkor, ha Putyin – várhatóan
hamarosan – visszatér az elnöki pozícióba, még tizennégy esztendeig (illetve
valamilyen más módon bármeddig) hatalmon maradhasson. Hogy hogyan lehet akár egy
hónappal is az elnöki tisztségből való távozása után ismét államfő? Úgy, hogy
utóda (például az általa a minap kinevezett Viktor Zubkov miniszterelnök, akit
márciusban elnökké választanak) egészségi állapotára hivatkozva vagy más
ürüggyel lemond, és új elnökválasztást írnak ki, amelyen a jelenlegi alkotmány
szerint Putyin már indulhat. Arról nem szólva, hogy ha az elnök lemond, helyét –
ugyancsak a hatályos alaptörvény értelmében – ideiglenesen a kormányfő veszi át.
Márpedig ez a személy alighanem a többségi párt vezetője, vagyis megint csak
Vlagyimir Putyin lesz. Vannak olyan találgatások is, hogy a hatalom központja a
Kremlből áthelyeződik a miniszterelnökségre. Sok politológus azt is
lehetségesnek mondja, hogy Vlagyimir Vlagyimirovics nem miniszterelnökként,
hanem egyszerűen az állampárt vezetőjeként akar majd az ország ténylegesen első
számú vezetője maradni. (Erre már volt precedens: a második világháborúig,
csaknem két évtizeden át Sztálinnak sem volt állami funkciója.)
Egyszóval, nagyon sok „hatalomtechnológiai” variáns létezik. Elvben persze még
azt sem lehet kizárni, hogy elnöki mandátuma lejártakor Putyin valóban távozik a
hatalomból. Ennek a valószínűsége azonban a csekélynél is csekélyebb. Nem ezt
támasztják alá az orosz és szovjet hagyományok, és nem ezt mutatják legutóbbi,
évtizedekre szóló kül-, biztonság-, bel- és gazdaságpolitikai elgondolásai,
megnyilvánulásai sem. Vlagyimir Putyin – bárhogyan nevezzék is majd funkcióját –
belátható, sőt, beláthatatlan ideig megmarad „minden oroszok cárjának”.
2007. 10. 18. (XI/42)
