Az őslakosok, más néven az „ab origine”-ek köszöntő ceremóniáját a múlt héten
első ízben fogadták az ausztrál parlament történetében a honatyák, élükön Kevin
Rudd miniszterelnökkel, akinek munkáspártja a tavaly novemberi választásokon
került hatalomra. Az előző, konzervatív kabinet folyamatosan elhatárolódott
bármiféle közeledéstől az őslakosok felé, és elutasította a bocsánatkérésre
vonatkozó követeléseket, mondván: a jogsértésekért az adott korszak kormányai
felelősek, továbbá a bocsánatkérés megnyitná az utat a kártérítési perek hulláma
előtt.
A mostani miniszterelnök új korszakot nyitott azzal, hogy a szövetségi
parlamentben megkövette az őslakosokat. „Bocsánatot kérünk az ellopott
nemzedékeknek a szenvedéséért – olvasta fel Kevin Rudd a kormányjavaslat
szövegét. – Bocsánatot kérünk az anyáktól, az apáktól és a testvérektől a
családok és a közösségek szétszakításáért, illetve azért a megaláztatásért,
amelyet korábbi kormányok és parlamentek politikája és az általuk bevezetett
törvények okoztak nekik.” Az indítványt a kormányzó munkáspárt, az ellenzéki
konzervatívok és a brit korona most egyaránt támogatja.
Egy 1997-ben készült átfogó jelentés szerint 1910 és 1970 között mintegy 100
ezer, többségében „félvér” gyermeket szakítottak el családjától, szövetségi
törvényekre és a helyi államok jogszabályaira hivatkozva, amelyek úgy érveltek,
hogy az őslakos közösség pusztulásra van ítélve, ezért jobb, ha a gyerekeket
integrálják a társadalomba. Az erőszakkal elhurcolt kisgyerekeket az esetek
döntő többségében katolikus apácákhoz, intézetekbe vagy fehér családokhoz adták,
gyakorta szolgaságra kényszerítve, megalázva és kitéve őket szexuális
zaklatásoknak is. A kormány asszimilációs politikája szerint az őslakosok akkor
kaphattak csak állampolgárságot, ha teljesen szakítottak azzal az életmóddal és
közösséggel, amelyből származtak.
Az ausztrál törvények értelmében a bennszülöttek sokáig az állat- és
növényvédelmi törvény hatálya alá tartoztak, és az ausztrál parlamentnek máig
nincs őslakos képviselője. A 460 ezer főnyi őslakosság az össznépességnek alig
több mint 2 százalékát alkotja. Várható életkoruk 17 évvel rövidebb az országos
átlagnál. Ők adják Ausztrália legszegényebb és leginkább hátrányos helyzetű
kisebbségét: teljes kirekesztettség, iskolázatlanság, munkanélküliség,
alkoholizmus sújtja őket, gyökeresen eltérő kultúrájuk miatt nehéz a
beilleszkedésük a többségi társadalomba.
Az ausztrál miniszterelnök beszédében szégyenletesnek nevezte a
történelemoktatást is, amely kihagyta a tananyagból az őslakosok történetét: „A
tematika rendszertelen és összefüggéstelen. Nem liberális vagy munkáspárti
történelmet akarok, hanem pontos történelmet. Azt akarom, hogy tisztában legyünk
sikereinkkel, de hibáinkkal és bűneinkkel is.”
Fegyencek és bennszülöttek
Az ausztrál őslakosok idillikus nomád életmódjának az angolok 1788-as
partraszállása vetett véget. Az első ausztráliai telepesek európai rabok és
kényszermunkára ítélt emberek voltak, akik egyes források szerint szinte sportot
űztek abból, hogy bennszülötteket mészároltak le, aztán a testeket mint faji
különlegességeket a világ különböző múzeumaiba szállították. A bennszülöttek
semmilyen fegyveres ellenállást nem tanúsítottak a telepesekkel szemben, és az
1930-as évekre az egymilliós őslakosság létszáma a telepesek által behozott
betegségek és a népirtás miatt a felére csappant.
2008. 02. 22. (XII/8)
