Az ENSZ 1998-ban fogadott el egy tíz évre szóló politikai deklarációt és
akciótervet, melynek fő célját, a drogfogyasztás globális visszaszorítását nem
sikerült megvalósítani. Takács Kinga, a Kábítószerügyi Egyeztető Fórum (KEF)
egyik titkára kérdésünkre elmondta: világméretekben feltartóztathatatlan
jelenségről van szó, már csak azért is, mert a kábítószer egy sajátos,
transzcendentális élményt nyújt, s mint ilyen, a jelenkori szórakoztatóipar
elengedhetetlen kellékévé is előlépett. Tudvalevően óriási pénzek mozognak a
kábítószer-kereskedelemben, amelyhez képest a megelőzésre, a büntetésre vagy a
drogosok ellátására fordított összegek elenyészőek és nagyrészt hatástalanok.
A hazai helyzet feltárását az iskolák presztízsféltő magatartása is nehezíti,
ami független a büntetőjogi szabályzás keménységétől. „Az utóbbi évtizedben
megnövekedett a tanintézeteken belüli drogfogyasztás és -terjesztés veszélye,
mivel az iskolák kifelé eltussolják a problémát, razziák nincsenek, így egyes
intézmények akár biztonságos droglerakatként vagy elosztóhelyként is
működhetnek. A drogfogyasztás szempontjából a középiskolás korosztály a
legveszélyeztetettebb. Bár fertőzöttség tekintetében nagy a szórás az
intézmények között, sok iskolában nem drogmegelőzés, hanem ártalomcsökkentés
zajlik, azaz a kialakult problémahelyzet kezelése” – teszi hozzá a KEF-titkár.
Inkább az alkohol
2008. 02. 01. (XII/5)
