Bush elnök támogatásáról biztosította John McCaint. Lépést tartanak
Tavaly ősszel még saját maga vitte a bőröndjét a turistaosztályon, ma pedig a
Republikánus Párt elnökjelöltje – így összegezte egy politológus a CNN
választási műsorában azt a rendkívüli teljesítményt, amelyet John McCain az
elmúlt fél évben ért el. A jelölt, akinek már azelőtt elfogyott a pénze, hogy a
kampány elkezdődött volna, és stábja is otthagyta, március 4-én elsőként
szakította át a célszalagot a reménybeli elnökjelöltek közül. (McCain
legkitartóbb riválisa, Mike Huckabee egyébként szintén a futottak még
kategóriából indult, megelőzve a híresebb és gazdagabb vetélytársakat.)
A politológusok – akiket a választók az idei amerikai kampány során rendszeresen
megtréfáltak – a népszerűtlen iraki katonai beavatkozás melletti kiállása miatt
tartották reménytelen esetnek McCain indulását. A washingtoni nézőpont azonban
csalókának bizonyult: a felmérések szerint csak a szavazók egynegyede gondolja
döntő kérdésnek az iraki háborút.
Sokan aggódnak azonban Amerika biztonsága miatt. McCain győzelmi beszédében azt
ígérte, hogy folytatja a terrorizmus elleni harcot, és semmi szín alatt nem
engedi meg, hogy Irán atomfegyverhez jusson. Ez az üzenet már a demokrata
ellenfélnek, elsősorban Barack Obamának szólt, aki azonnal kivonná az amerikai
csapatokat Irakból, és tárgyalásokat kezdene Teheránnal. Obama önmagával is
ellentmondásba keveredett. Amikor San Antonióban újságírók megkérdezték tőle,
hogy tárgyalna-e elnökként a Hamasz vezetőivel, azt válaszolta, hogy nem, mivel
„senki nem tárgyalhat olyanokkal, akik kétségbe vonják egy állam létezéshez való
jogát”. Az illinoisi szenátor elfelejtette, hogy Irán vezetői sem ismerik el
törvényesnek Izrael létezését.
Hillary Clinton is felvetette, vajon alkalmas-e a csupán négyéves szenátusi
múltra visszatekintő Obama arra, hogy egy globális válsághelyzetben a hadsereg
főparancsnokaként felelős döntést hozzon. Clinton egyik hatásos televíziós
kampányhirdetésében békésen alvó gyerekek tűnnek fel, majd egy akciófilmszerű
bevágás következik arról, hogy váratlanul kitör egy súlyos nemzetközi válság.
Hajnali háromkor megcsörren a telefon a Fehér Ház elnöki lakosztályában. A
narrátor kérdése: „Ilyenkor nincs lehetőség hangzatos beszédekre, sem
gyorstalpaló tanfolyamok elvégzésére. Önök kit szeretnének, hogy felvegye a
telefont? ” A texasi és ohiói eredményekből úgy tűnik, hogy a biztonság
kérdésével Clintonnak sikerült – legalábbis részben – kifognia a szelet Obama
kampányából. Az is bejött a volt first ladynek, hogy az utolsó héten
határozottan „megfeddte” riválisát. „Szégyellje magát, Barack Obama” – mondta
Clinton egyik kampánybeszédében, olyan röplapokat lobogtatva, amelyekben
ellenfele stábja hamis információkat terjesztett róla. Az egyik vitatott téma
épp az észak-amerikai szabadkereskedelmi megállapodás (NAFTA) volt. Amerikában
sokan ezt az egyezményt tarják felelősnek munkahelyek ezreinek a megszűnése
miatt. Obama azt állítja, hogy ő megszüntetné a NAFTÁ-t, ám a héten kiszivárgott
egy kanadai diplomáciai jelentés, amely arra utalt, hogy ezt mégsem gondolja
olyan komolyan. A dokumentum szerint Obama egyik vezető kampányemberét ugyanis
Ottawába küldte azzal a céllal, hogy megnyugtassa a kanadaiakat, nem kell
mindent szó szerint venni, ami a kampányban elhangzik.
Ezek az epizódok – harmadikként hozzávehetjük a volt chicagói tanácsadójának és
támogatójának, Tony Rezkónak az ügyét, aki adócsalás, pénzmosás és zsarolás
vádjával börtönbe került – nem erősítik Obama szavahihetőségét. Pedig a
demokrata jelöltnek novemberben éppen a leghitelesebbnek tartott jelölt, McCain
ellen kell kiállnia.
A texasi és ohiói vereségek megtörték az illinoisi szenátor győzelmi sorozatát,
épp a döntő siker előtt. Kérdés, hogy ez Obama számára – aki továbbra is több
delegálttal rendelkezik, mint ellenfele – átmeneti kisiklás, vagy a közhangulat
megfordulását jelzi-e. A felmérések szerint Obamának a liberális, magas
jövedelmű, városi értelmiségi réteg mellett elsősorban a fekete szavazók között
kimagasló a támogatottsága. Ez utóbbi körben 89 százalék szavazott rá Texasban
és csak 11 százalék Clintonra. Az arányok minden más társadalmi rétegben ennél
jóval kiegyensúlyozottabbak. Az elemzők szerint a fekete szavazók aligha
tántoríthatók el Obama mellől, ami felveti a kérdést, hogy ez mekkora
veszteséget jelentene a demokraták számára, ha mégis Clinton lenne a jelölt.
Ennek a dilemmának a feloldására tett javaslatot Hillary Clinton, aki azt
ajánlotta Obamának, hogy legyen az alelnökjelöltje, ha ő nyeri az
előválasztásokat. Az ajánlat természetesen elméleti, hiszen Obama a megtorpanás
ellenére jobban áll, és bőkezű támogatóinak köszönhetően – akiket többek között
Soros György segített megnyerni – legalább kétszer annyi pénz áll a
rendelkezésére, mint Clintonnak. Ha a demokrata párt a hosszú küzdelemből
megosztva és kölcsönös sebeket ejtve kerül ki, az esélyt adhat a rivális nélkül
maradt McCain számára, hogy 2009. januártól George W. Bush utódja legyen a Fehér
Házban.
2008. 03. 07. (XII/10)
