Fotó: Somorjai László
Szlovákiában tavaly több mint 10 százalékkal nőtt a GDP, sőt az utolsó
negyedévben 14 százalék feletti mértékben, miközben a magyar adat 1,2 százalék
volt. Hogyan csinálták?
– Szlovákiában sikerült kialakítani egy stabil gazdasági, jogi és állami
környezetet. Az adók csökkentése, az adózási rendszer leegyszerűsítése
nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy Szlovákia kedvező hely lett a befektetők
számára: ebből adódik a gazdasági mutatók folyamatos javulása és az
életszínvonal emelkedése.
Emellett Szlovákia nyugati mércével mérve olcsó és viszonylag magasan képzett
munkaerővel rendelkezik, hiszen a rendszerváltás előtt is létezett gépipar.
Igaz, hogy 1989 után a gépiparunk termelése csökkent, a munkaerő viszont
megmaradt.
A nyolcvanas évek végén Szlovákia még nem volt vonzó a befektetők számára,
tavaly viszont több mint 40 milliárd korona értékű befektetés érkezett, ami
1,2-1,3 milliárd euró. Kik a fő befektetőik?
– A GDP egynegyedét az autóipar adja. Három autógyár működik az országban: a
Volkswagen Pozsonyban, a KIA Zsolnán és a Peugeot–Citroën Nagyszombaton. Az
autóipar az elkövetkezendő években körülbelül negyvenezer új munkahelyet hozhat
létre, és most úgy tűnik, az egy főre jutó autógyártás tekintetében idén
Szlovákia lesz az első Európában. Ugyanakkor erősödik az elektrotechnikai ipar
is.
Vannak persze más befektetők is, például az US Steel, a Samsung és a Sony.
Magyarország az ötödik helyen áll a nálunk beruházó országok sorában: a Mol, az
OTP, a Trigránit szép eredményekkel ágyazódtak be a piacba. Becslések szerint a
Szlovákiában bejegyzett magyar érdekeltségű vállalkozások száma körülbelül
6-7000.
Mennyire véli tartósnak a kulcsfontosságú autógyárak megtelepedését? Nem
tartanak attól, hogy ha a szlováknál is olcsóbb munkaerőt találnak, szépen
odébbállnak?
– A Volkswagen már tizenhét éve működik nálunk – vagyis nem új befektetés –,
és folyamatosan fejlesztik, ami azt jelenti, hogy elégedettek a gazdasági-jogi
környezettel. A Peugeot-Citroën gyár anyagilag támogatja a város
szakközépiskoláit, hogy biztosítva legyen a megfelelő munkaerő-utánpótlás. Ez is
arra utal, hogy nem két-három évre akar befektetni, hanem hosszabb távon
gondolkodik.
Magyarországon évek óta vitatkoznak arról, hogy milyen eredményt hozhat az
adómérséklés. Az egyik érv szerint ez nem járható út, mert ha kisebb a kulcs,
kevesebb lesz a bevétel. A másik érv szerint a könnyebb terhelés sok
vállalkozót, céget bevonz a legális gazdaságba, így többen fognak kevesebb adót
fizetni, ami összességében növeli az állam bevételeit.
– Nálunk az előző kormány 2004-ben vezette be az egykulcsos, 19 százalékos
jövedelemadót. Természetesen itt is voltak kérdések, hogy mi lesz a kieső
bevételekkel. De hamar kiderült, hogy az állami bevételek növekedtek, mert az
egyszerűbb rendszerben szívesebben adóznak az emberek, és jobban is járnak.
De Szlovákiában nem csak az adócsökkentés jelent vonzerőt: a cégalapítás sem
hosszú, bürokratikus folyamat, ami elrettentené a vállalkozókat, és például az
autóbehozatal is egyszerűbb, viszonylag alacsony regisztrációs adóval.
Önöknél hogyan zajlottak az úgynevezett reformok?
– Véleményem szerint az a jó reform, amely egyszerre képes figyelembe venni
az állam, a gazdasági szereplők, illetve a lakosság érdekeit. A reformok egy
része gyorsabban zajlott, más része továbbra is folyamatban van, de fontos, hogy
a lakossággal sikerült megértetni, mi miért történik. Ezzel együtt például a
költségvetési deficit csökkentéséhez négy-öt évre volt szükség, ennyi ideig
tehát el kellett tűrni az ehhez szükséges megszorító intézkedéseket. Ez nem volt
könnyű, hiszen minden szlovák állampolgárt érintett, mert csökkentek a kiadások
a szociális és a közigazgatási szférában is.
A két ország gazdasági fejlettségének összahasonlítása