Új őrület hódít Ausztriában: autósok tömegei „telepítettek” nemzeti színű
zászlókat járműveikre. A legnépszerűbb persze az osztrák, de látni olasz,
portugál vagy éppen török lobogókat is. Alapesetben 5 ezer euró büntetést
szabnak ki a zászlóval „villogó” autósokra – ám a szigorú „sógorok” az
Európa-bajnokság egy hónapjára feloldották a tilalmat. De nem csak az eddig
Ausztriában közel egymilliós mennyiségben értékesített zászlók iránt alakult ki
már-már vallási zarándokhelyek kegytárgyaihoz fogható kereslet. Friedrich
Bauernek, az ajándéktárgyakat értékesítő ausztriai Mitraco nevű marketingcég
vezetőjének nyilatkozata szerint nagy keletjük van a nemzeti színű sálaknak, a
trikóknak, a „törzsi jelek” felfestéséhez szükséges arcfestékeknek és a bohókás
kalapoknak is. A cég vezetője szerint a lelkes drukkereknek köszönhetően 3-3,5
millió eurós többletbevételre tehetnek szert idén.
A zarándoklat egyébként sem kevés áldozatot kíván a futballhívők tömegeitől. A
hétvégi Svédország–Spanyolország csoportmérkőzésre a legalacsonyabb kategóriás
belépőjegy is 400 ezer forintba kerül – és akkor az utazásról, szállásról,
esetleg további meccsek megtekintéséről még nem beszéltünk. A döntőre szóló
belépőjegy ára az egymillió forintot is meghaladja. Gera Zoltán, a magyar
válogatott csapatkapitánya a Heteknek elmondta, sajnálja, hogy nagyon sokan már
jobban rajonganak a futballért, mint Istenért: „Ez több, mint szórakozás: vallás
és kultusz tömegek számára.”
A nemzeti jelképek hódítása egyébként azt is jelzi, hogy a határok feloldásán
fáradozó Európában a futballt tömegek használják ki nemzeti önazonosságuk
kifejezésére, erősítésére. Érdekes jelenség, hogy ezzel párhuzamosan viszont a
válogatottak etnikai összetétele egyre vegyesebb. A házigazda svájciak keretében
éppúgy szép számmal találunk „külföldi” játékosokat, mint a franciáknál vagy
akár a németeknél, ahol a támadók között olyan neveket olvasunk, mint Gómez,
Klose, Podolski, Kuranyi vagy Odonkor. (Érdekes jelenet volt, amikor a
lengyeleket két góljával kiütő Podolski a mérkőzés után tiszteletét tette a
lengyel szurkolótábornál is. „Soha nem titkoltam, hogy ereimben lengyel vér
folyik, miközben labdarúgóként Németországnak köszönhetek mindent” – jelentette
ki a balszélső, akit a német sajtó ezért is az egekig magasztalt.) Nekünk
magyaroknak ugyancsak vigasz lehet – még ha sovány is –, hogy az osztrákoknál
Garics György, a román válogatottban pedig további három magyar nemzetiségű
játékos szerepel, igaz, nevük elsőre nem felismerhető: Rat (Rácz), Cocis
(Kocsis), Tamas (Tamás).
2008. 06. 13. (XII/24)
