Minden bizonnyal Szlovákia sem ússza meg a válságot. Annál is inkább,
mivel a főként autóiparra szakosodott országként érzékenyen érintheti a gyárak
időszakos leállása. Milyen hatásokra számítanak?
– Valószínűleg lassul a gazdasági növekedés, de még így is magasabb lesz,
mint a szomszédos országokban. Fontos ebben az időben, hogy támogassuk a
tudásalapú gazdaságot, és még kedvezőbbé tegyük az üzleti környezetet. A válság
hatását tompíthatja az is, hogy – bár fő exportpiacunk, a nyugati piac
recesszióba került, azonban épp emiatt egyre árérzékenyebbé is váltak, és így
inkább – az olcsóbban előállított szlovák vagy akár magyar termékeket keresik
majd jobban a hazai termékeik helyett.
Milyen hosszú távú következménnyel számol? Milyen jövő elé nézünk?
– Az a legfontosabb, hogy ne gondoljuk azt, hogy a piacgazdaság megbukott
volna, és emiatt több szabályozásra lenne szükségünk. Nem több, hanem jobb
szabályokra van szükség. Nem a piaci rendszer bukása történt, bár a piacok
megrendültek. A kapitalizmus követ el hibákat, de ki is javítja.
Véleménye szerint Magyarországon mennyiben lehetne alkalmazni a Szlovákiában
sikeressé vált reformcsomagot?
– Természetesen bármely országban alkalmazható, de az a kihívás, hogy mögé
állítható-e a szükséges politikai hatalom. Ezt pedig csak úgy lehet
„megszerezni” a demokráciában, ha meggyőzzük és magunk mellé állítjuk az
embereket. Ez nem könnyű feladat, hiszen olyan reformlépéseket is meg kell
hozni, amelyek meglehetősen népszerűtlenek.
A sikerünk titka egyértelműen a reform. Méghozzá a komplex, egész gazdaságot
átfogó intézkedéscsomag. Így lehet csak változásokat és valós eredményeket
elérni. Ha nem átfogó a reform, akkor hoz eredményeket, csak drága lesz. A siker
része volt az is, hogy sikerült jól kommunikálni az intézkedéseinket. Az adó
mértékének 19 százalékban való meghatározása például jó marketingfogásnak
bizonyult még a külföldi befektetők előtt is. Az egészségügyi reformot azonban
nem sikerült ilyen jól elmagyaráznunk, nem is lett népszerű. A reform
pozitívumaként tartom számon, hogy elértük, hogy a reformok alatt ne
növekedjenek a jövedelmi különbségek, a reáljövedelme főként a szegény és a
gazdag rétegeknek, illetve a gyerekes családoknak nőtt, miközben a középrétegé
szinten maradt.
Szlovákia, sokak meglepetésére – a visegrádi országok közül elsőként vezeti
be januárban az eurót. Milyen pozitív hatásokra számít?
– Az elemzők szerint plusz 1 százalékos GDP-növekedést hozhat az euró
bevezetése. Ugyanakkor a közös valuta bevezetése esély és egyben veszély forrása
is lehet. Ha a kormány megfelelő szakértelemmel jár el, és folytatja a
reformokat, erősíti a gyenge pontokat, akkor esély az ország számára. Leginkább
a közigazgatás működőképességére, az üzleti környezet javítására, a tudásalapú
gazdaság fejlesztésére, a munkaerőpiac rugalmasságára kell nagy figyelmet
szentelni.
Mindez hogyan hat majd az átlagemberre?
– Igyekszünk felkészíteni a lakosságot a változásokra. Már idén júliusban
bevezettük a kettős árazást, tehát az árakat az euró januári bevezetése után még
egy évig koronában és euróban is fel kell majd tüntetni. Így könnyebben
hozzászokhat a lakosság az új rendszerhez. Tudjuk azt is, hogy az inflációt nem
lehet megúszni. Az is probléma, hogy a lakosság nagy része úgy gondolja, hogy az
új fizetőeszköz bevezetése jelentősebb drágulást hoz majd. A
közvélemény-kutatásokból az derül ki, hogy egy átlagos fogyasztó 25-30
százaléknak tartja az inflációt, miközben a valóságban csupán 3-4 százalékos.
Számolni kell még a pszichológiai sokkhatással is, hiszen a mostaninál
lényegesen kisebb címletű pénzek mozognak majd közkézen. Bizonyára furcsa lesz
majd annak a nyugdíjasnak, aki eddig 10 ezer koronát kapott kézhez, hogy
januártól „csak” 300 eurót hoz a postás.
2008. 10. 17. (XII/42)
