Tíz évvel ezelőtt a Közellenség című filmben a Gene Hackman által alakított
kém mondta el, hogy miközben a világűrt csak néhány műhold figyeli, addig a
Földre műholdak tömegei irányulnak. A film által bemutatott technológia akkor
még kissé futurisztikusnak hatott, az idő múlásával azonban a valóság kezdi
beérni a készítők fantáziáját. A Földtől 700 kilométernyire keringő GeoEye-1 a
világ legjobb felbontású kereskedelmi műholdjaként közel 6 kilométert tesz meg
másodpercenként, és naponta mintegy 12-13-szor kerüli meg a Földet. A műhold
naponta 700 ezer négyzetkilométernyi területet képes feltérképezni, méghozzá
mintegy negyven centiméteres felbontással – igaz, ez a minőség egyelőre nem
hozzáférhető a nem állami megrendelők számára, a törvény ugyanis maximum 50
centiméteres képek közlését teszi lehetővé.
Már ez a képminőség is jelentős lazítás a korábbi törvényekhez képest, amely a
műholdak ilyen irányú szolgáltatásait csak a kormányzat számára – hadügy,
nemzetbiztonság, titkosszolgálatok – tette lehetővé. 1994-ben jelentős változás
következett be ezen a területen: Bill Clinton ugyanis aláírta azt a törvényt,
amely lehetővé tette, hogy a magántőke is beléphessen ebbe a szférába. Ezt
követően az amerikai hadügyi és titkosszolgálati szervek egyre jobban
támaszkodtak a piacon található cégek szolgáltatásaira: a fejlesztési feladatok
egy részét végül magáncégekre bízták, arra hivatkozva, hogy a versenyhelyzetnek
köszönhetően a cégek olyan megoldásokkal állnak majd elő, amelyek egyszerre
lesznek technológiailag magas szintűek, illetve költségtakarékosak.
Az új műholdak gyártására már csak azért is szükség volt, mert az iraki és
afganisztáni háború egyre jobban lekötötte a már meglévő műhold-kapacitást.
Ennek megfelelően a NextView program keretein belül az állam 2003-ban 500 millió
dollárral támogatta a DigitalGlobe nevű céget, 2004-ben pedig újabb 500 millió
dollárral a GeoEye elődjét, az Orbimage-ot, hogy új típusú, nagy felbontású
képek készítésére alkalmas műholdakat fejlesszenek ki. Mindkét cég bizonyított
már korábban is: a DigitalGlobe 2001-ben fellőtt QuickBird nevű műholdja 60
centiméteres, az Orbimage által 1999-ben fellőtt Ikonos pedig 82 centiméteres
felbontású képek készítésére alkalmas. A NextView program sikerrel járt, először
a Digital Globe lőtte fel a WorldView-1-et, amely 50 centiméteres felbontásra
képes, majd a GeoEye készült el GeoEye-1 nevű műholdjával.
A GeoEye-t többszöri halasztás után végül szeptember 8-án lőtték fel, egy
hagyományosnak számító Delta-II hordozórakéta segítségével. A fellövés előtt a
műholdat hosszasan tesztelték, amelynek során szó szerint kapott hideget és
meleget egyaránt. Az űrbeli körülményeket szimulálva akarták ugyanis a műszerek
megbízhatóságát tesztelni. Ennek érdekében egy vákuumkamrában először magas,
majd alacsony hőmérsékletnek vetették alá a műholdat, ezek váltakozásának lesz
ugyanis kitéve az alatt a hét év alatt, amíg az előzetes tervek szerint működni
fog. A GeoEye-1 nem marad egyedül az űrben, a cég ugyanis 2011-ben szeretné
fellőni a GeoEye-2-t, amely már 25 centiméteres felbontású képek készítésére is
alkalmas lesz. Ez lehet az első kereskedelmi műhold, amely megközelíti a Mars
megfigyeléséhez alkalmazott csúcstechnológiát. A Mars Reconnaissance Orbiter
nevű szonda ugyanis már most 25 centiméteres felbontású képeket készít a vörös
bolygó felszínéről.
A GeoEye képeinek kereskedelmi forgalmazásába beszállt a Google informatikai
óriáscég is, amely a képek egy részét ingyenesen is elérhetővé teszi (hasonlóan
a Google Earth nevű programhoz), a nagyobb részét pedig majd értékesíti. Ehhez
persze a képeknek előbb át kell esniük a törvény által előírt „butításon” –
amelyet a műhold földi kiszolgáló bázisán végeznek el a cég technikusai –, az
élesebb minőséget meghagyva a nemzetbiztonsági szervek privilégiumának.
Kézenfekvő kérdés, hogy mindez mire elég. A Digital Globe és a GeoEye korábbi
rosszabb felbontású képei például arra elegendőek voltak, hogy a jogvédők
bizonyítsák: a tavalyi burmai zavargások során a katonaság erőszakot alkalmazott
a szerzetesekkel szemben. A jelenlegi felbontás ennél már kétszer élesebb képet
ad, a fejlesztések tempóját tekintve a későbbi generációs műholdakkal minden
bizonnyal már nemcsak vásárlói szokásokat és a klíma változását lehet nyomon
követni, hanem egyes személyek cselekvéseit is.
2008. 10. 03. (XII/40)
