„Nem lényeg, hogy fekete vagy fehér a macska, ha elkapja az egeret.” Ezek a
szavak a nyolcvanas évek Kínájában hangzottak el, mikor az ortodox szocialista
elveket félretéve megnyitották kapuikat a piacgazdaság és ezáltal a gazdasági
virágzás előtt. A 15 hónapja tartó jelzálog- és hitelkrízis miatt kialakult
nehéz helyzetben azonban meglehetősen máshogy cseng egy amerikai bankelnök
szájából ugyanez a metafora.
A BusinessWeek szerint azzal, hogy a Bush-kormányzat egy 250 milliárd dolláros
részvényvásárlást bonyolított le az Egyesült Államok bankrendszerében, és
garanciákat adott a betéteseknek, illetve a pénzügyi szereplőknek, az amerikai
stílusú szabadpiaci kapitalizmus kikezdhetetlen alapelveit erőszakolta meg.
Lehet ezt azzal magyarázni, hogy extrém körülmények között extrém intézkedések
szükségeltetnek, melyeket aztán a rend helyreálltával újragondolunk? – teszi fel
a kérdést az elemzés. Tény, hogy a piacgazdaság háboríthatatlanságának
legelkötelezettebb hívei éppen a republikánusok, így elméletileg legkevésbé egy
ilyen meggyőződésű kormánytól volt várható, hogy az amerikai bankrendszer egy
részének államosítására tesz kísérletet.
Ahogy az amerikai gazdaság megpróbál kilábalni az egyre gyűrűző pénzügyi
válságból, egy teljesen új gazdasági modell körvonalazódik. Nem csupán arról van
szó, hogy a kormány közvetlenül beavatkozik a Wall Street világába, hanem arról
is, hogy akár egész iparágak kormányzati ellenőrzés alá kerülhetnek. Az
autóipar, a nanotechnológia és a megújuló energiák iparága komoly állami
támogatásra számíthat, ami persze egy keményebb állami szabályozással is együtt
jár.
Az új amerikai realitás közvetlenül a választások után először a pénzügyi
terület átstrukturálásában fog megnyilvánulni, függetlenül attól, hogy ki szerzi
meg a többség felhatalmazását. „A pénzügyi tájképet fundamentalista módokon kell
újraértelmezni” – mondja Mohamed el-Erian, a kormány által átvállalt
kereskedelmi papírokat kezelő PIMCO társelnöke. Ez a beavatkozás új alapokra
fogja helyezni az Egyesült Államok termékgyártását is. Hogy a fokozódó állami
beavatkozásnak milyen további eszközei várhatók, arra egy új jelmondat
született: „Mindegy, csak működjön!”
Krausz Tamás történész
A jelenlegi világgazdasági folyamatokból arra következtethetünk, hogy
a kapitalizmus – mint világrendszer – irányításának egy történelmi formája
összeomlott és megbukott. Ez persze még nem a kapitalizmus megdöntése, mert az
csak gazdaságilag sohasem dől meg, politikai folyamatoknak is közre kell
játszaniuk. Viszont mindenképpen paradigmaváltásra van szükség, és eltarthat egy
darabig, mire ezt kiizzadja a világrendszer. Egyelőre ugyanis nem látszanak azok
a politikai és társadalmi erők, amelyek túl akarnának lépni a kapitalizmuson.
Pedig a kapitalizmus mint profitrendszer még semmi optimálisat nem produkált az
emberiség számára. Bizonyos csoportoknak és régióknak hozott nagy felemelkedést,
de a többségnek azért általában szenvedést jelentett. A föld lakóinak nagy része
Marx mellé állna, ha tudnák az emberek, hogy ő a kapitalizmus meghaladását egy
elkerülhetetlen humanista folyamatnak tartotta. A marxizmus reneszánsza nem jövő
idő, a folyamatok egyenesen ide vezetnek. Aki valaha is tanulmányozta Marxot, az
pontosan tudja, hogy ami most történik, az a kapitalizmus elkerülhetetlen
infarktusa, a tőke öndestrukciója. Sajnos még egyetlen olyan nagy válság sem
volt a világon, ami ne került volna sokba az emberiségnek. És itt nem csak
anyagiakra kell gondolni, hanem forradalmi erők vagy szélsőjobboldali fasiszta
erők feltámadására. Aki most a baloldalnak és Marxnak esik neki, az a szélsőjobb
előtt kövezi ki az utat.
2008. 10. 31. (XII/44)
