„A rendszerváltáskor olyan tizenkét-tizenhárom éves voltam, és nagyon
megmaradt bennem, hogy milyen euforikus öröm uralkodott ebben az országban, hogy
új idők, új szelek jönnek, mostantól itt lesz a Kánaán. Erre eltelik néhány év,
és egyszer csak egymás torkának ugranak az emberek, sokkal kellemetlenebbé
válnak a magánéleti kapcsolatok, mint előtte” – mondja Hajdú Eszter
(kisképünkön), a nemrég bemutatott, A Fideszes zsidó, a nemzeti érzés nélküli
anya és a mediáció című film rendezője, aki filmjében egy fideszes és egy
baloldali zsidó származású férfi barátsága megromlásának okát keresi, illetve
egy politika miatt széthulló család történetét mutatja be. Mindkét sztoriban
2002-ben fordultak rosszra a dolgok: a barátok azóta nem álltak szóba egymással,
illetve a házaspár akkor költözött szét.
Sajnos ilyen történetből legtöbbünk környezetében van bőven, bár nem mindenki
engedi, hogy a kapcsolatait ez végképp tönkretegye. „Az én édesapámat elvitték,
mert zsidó volt, a fiam viszont, aki a háború végén született, ma a jobboldalt
támogatja, ezért a jó kapcsolat megőrzése miatt ez a téma tabu lett közöttünk –
meséli lapunknak az idős Zsuzsi néni. – Amikor a fiam kicsi volt, igyekeztünk
elfelejteni az egész háborút, ma meg azért kerüljük a témát, mert neki
érezhetően kellemetlen, hogy nem csak magyar nemes ősei vannak.”
A hallgatás nem mindig válik be, van, hogy a kimondatlan dolgok csak tovább
generálják a feszültséget: „Nem tudnék soha baloldalra szavazni – mondja a
középkorú Gábor –, mert 47-től a sztálinista hatalom részéről olyan atrocitások
érték a családomat, amelyen nem tudtunk túllépni. Mivel ez nem zsigeri
hozzáállás részemről, hanem egy átgondolt következtetés, épp ezért a baloldali
barátaimmal is kulturáltan tudunk erről beszélgetni, és ilyen tálalásban ezt
megértéssel is fogadják.”
Magyarországon annyira különbözőek a családtörténeti hagyományaik az embereknek,
hogy egészen más az emlékezetük a történelemről. Ezek is kicsapódnak a
politikában, ami az ilyen mélyebb gyökerekből táplálkozik. „A külső igazolást
felhasználva mi azután egyforma ügyesen tudjuk kirekeszteni egymást mindkét
oldalon, ebben nem éreztem eltolódást semelyik irányban politikailag – folytatja
Hajdú Eszter. – Itt még a zsidó–nem zsidó ellentét sem játszik, mert a filmemben
két zsidó van, az egyikük baloldali, a másik meg fideszes, a házaspár pedig két
nem zsidó ember. Mindkét oldalt szembesíteni szerettem volna a saját
korlátaival: az egyik félben a fideszes, a másikban pedig a liberális ember van
kiszorítva. Bár a politikusoknak is nagy a felelőssége, de azért alapvetően azt
szeretném érzékeltetni, hogy az egyes embereknek, tehát nekünk van felelősségünk
abban, hogy hogyan viselkedünk a magánkapcsolatainkban.”
Egy brooklyni játszótéren történt még a választások előtt, hogy az egyik anyuka
obamás, egy másik pedig mccaines pólóban jelent meg, mégsem fagyott meg a levegő
közöttük, simán le tudtak ülni a többiekkel együtt békésen beszélgetni
egymással.
A filmben szereplő házaspár. A politikai miatt váltak
2008. 11. 21. (XII/47)
