Azóta persze kiderült, hogy a megoldatlan válságok előbb-utóbb újra magukra kényszerítik a figyelmet. A mumbai óriásmerénylet és a Hamasz elleni izraeli támadás azt jelzi, hogy a világnak 2009-ben is fel kell készülnie arra, hogy a terrorizmus, valamint a közel-keleti válság uralja majd a szalagcímeket.
Hol fog legközelebb lecsapni az al-Kaida? – teszi fel a kérdést újévi előretekintésében a brit Observer. A legkívánatosabb célpont természetesen ismét az Egyesült Államok lenne az iszlamista terrorszervezet számára, ám a biztonsági óvintézkedések és a mozgósítható belföldi aktivisták hiánya miatt ez jelenti bin Ladenék számára a legkeményebb diót. Az elemzők szerint sokkal könnyebb támadási helyszínt találni a Közel-Keleten, Ázsiában vagy Afrikában – viszont az itt elkövetett merényleteknek nincs olyan drámai hatása, mint ha közvetlenül a Nyugatra mérnek csapást. Kivéve talán India, ahol egy újabb megatámadás háborúba sodorhatja az országot Pakisztánnal. A legnagyobb veszély azonban Európát fenyegeti, ahol a bevándorlók és az iszlámra áttért nyugatiak között az al-Kaida sikerrel toborzott aktivistákat. A német terrorellenes körözési listát egy huszonegy éves volt skateboard bajnok vezeti, aki áttérése után Afganisztánba ment kiképzésre. A francia hatóságokat az algériai csoportok fenyegetései aggasztják, míg a briteknek szembe kell nézniük azzal, hogy egyre több állampolgáruk közvetlen végrehajtója a külföldi véres merényleteknek, legutóbb az indiai támadásoknak volt a szigetországig nyúló terrorszála. Ráadásul egy decemberi amerikai elemzés szerint az al-Kaida öt éven belül nagy valószínűséggel megpróbál tömegpusztító fegyvert bevetni valahol a világon.
Közben ketyeg az óra Irakban: elő kell készíteni a megígért amerikai csapatkivonást. A folytatódó merényletek a biztonsági helyzet ingatag voltát jelzik, miközben a Bush elnököt cipővel megdobáló újságíró a tömegek hőse lett, ami szintén nem biztató a jövőre nézve. Afganisztánban és a pakisztáni határvidéken folytatódik az eddig váltakozó sikerű hajtóvadászat a tálib erők ellen.
Irán a forradalom harmincadik évfordulóját atomhatalomként szeretné megünnepelni. Oroszország segítőkésznek látszik, ám kérdés, hogy az új amerikai kormányzat mit lép, ha a kilátásba helyezett új diplomáciai kezdeményezések eredménytelenek maradnak.
Európa dilemmája továbbra is, hogy mi legyen az unió jövője: a január elején kezdődő cseh elnökség nem az ideális felállás az integráció nemzetek feletti kiterjesztéséhez, ám Nicolas Sarkozy jelezte: ha szükséges, kész megkerülni az akadékoskodó Vaclav Klaus elnököt.
Nincs könnyű döntés előtt a NATO sem: Albánia és Horvátország felvételéről már megszületett a döntés, és ez várhatóan még a szövetség 60. évfordulós ünnepi közgyűlése előtt megtörténik. Macedónia csatlakozását azonban a görögök továbbra is ellenzik, és feszültséget keltett a Szerbiából kivált Montenegro, valamint Bosznia és Hercegovina meghívása is a NATO-ba. Az igazán érzékeny pont azonban, hogy mi legyen Ukrajna és Grúzia sorsa. Az augusztusi kaukázusi háború óta kevesebbet hallani arról, hogy az atlanti szövetség határait az orosz határokig tolnák ki – nem véletlenül.
És lesznek még választások Izraeltől Indiáig, Németországban, Romániában és (talán) Nagy-Britanniában is, nem is beszélve arról, hogy a klímaváltozás, a természeti erők és a gazdaság is hozhat váratlan szalagcímeket 2009-ben. Ahogy Nicolas Sarkozy figyelmeztette a franciákat a karácsony előtti párizsi terrorriadó kapcsán: bármi megtörténhet. Talán derűsebb események is, mint az elmúlt évben. Egy londoni szakértő szerint például akiket először ért el a pénzügyi válság, elsőként is fognak kikerülni belőle. Ha ez igaz, van ok idehaza is az optimizmusra.
2008. 12. 31. (XIII/1)
