A káromkodás, a szitkozódás nem más, mint az erőszak egyik megnyilvánulási formája, a verbális agresszió része. Szabó Éva pszichológus szerint a megalázó szitkok hatásmechanizmusára jellemző a hatalomgyakorlás: bizonyos esetekben lebénítják, befagyasztják a megcélzott fél kommunikációs képességeit, megtörik akaratát. A legelterjedtebb azonban a teljesen öncélú trágár beszéd, amikor egyszerűen megszokásból vagy mondandójuk nyomatékosítására használják a vulgáris kifejezéseket az emberek.
Balázs Géza nyelvész nem tud olyan összehasonlító kutatásról, amelyek a különböző népek káromkodási szokásait vizsgálná. „Előítéletek, hétköznapi megfigyelések viszont vannak arra nézve, hogy léteznek úgynevezett káromkodósabb népek, s ezek alapján előkelő helyen áll a magyar” – állítja a professzor. Ezek a hétköznapi megfigyelések azt igazolják, hogy az angolhoz vagy a némethez képest a magyar sokkal változatosabb, „képiesebb” káromkodásokat ismer, de elismerik, hogy az olasz és a jiddis is egyaránt kacifántos káromkodásokra képes. Viszonylag egységesen körvonalazódik még, hogy a blaszfémia, azaz az istenkáromlás tekintetében az élen járunk, a lengyelek, az angolok, a franciák, a dánok és a svédek mind tartózkodnak Isten szidalmazásától.
Mindezeken túlmenően Balázs Géza szerint a magyarok káromkodásában van valami, ami máshol nem jellemző, amit egy szóval „hungaropesszimizmus”-nak nevezhetünk. Minden kutató, aki a magyar kultúrával kívülről foglalkozik, észrevette, hogy állandóan panaszkodnak a magyarok. Balázs Géza szerint kétségtelen, hogy a magyarok szitkozódása, káromkodása, illetve pesszimisztikus lelkülete között összefüggés van. „A magas öngyilkossági ráta, az alkoholizmus és ezen belül a magyarokra oly jellemző töményszesz-fogyasztás mellé én az erősebb káromkodási hajlamot is odavenném, mint egyfajta önsorsrontó törekvést” – fogalmaz a nyelvész, aki szerint a nyelvhasználat egyben cselekvés is: a nyelvnek van világot megváltoztató képessége. A nyelvhasználatunkkal egyformán tudunk szeretetet sugározni vagy megalázni és megbélyegezni másokat – például szitokszavak segítségével.
2009. 03. 13. (XIII/11)
