Több területen is forradalmi újításokat hozott a zenei kultúrában. Először valósított meg popzenészként ellentmondást nem tűrő fúziót a betyár rockzene és a pop között. Valamennyi komoly gitáros slágerében az akkori világ legvadabb, legelvetemültebb rockzenészei gitároznak, kezdve Eddie Van Halentől egészen Slashig, a Guns n’ Roses gitárosáig.
Másfelől teljesen új popkultúrát teremtett azzal, hogy tíz százalékkal begyorsította a diszkó ritmusát. Ezáltal egy frissebb, ropogósabb, könnyen táncolható diszkóritmust hozott létre, és a világ legnagyobb diszkóslágereinek döntő többsége azóta is ebben az ütemben íródik.
Ő indította be a multifunkcionális popsztárok versenyét. Két lábon járó bizonyítéka volt annak, hogy nem elég csak szépen énekelni, dalokat is kell tudni írni, zenét is kell tudni szerezni, és el is kell tudni táncolni az üzenetet. Aki fel akarta venni vele a versenyt, annak minden szinten multifunkcionálisnak kellett lennie. Ami pedig a színészi teljesítményt illeti, a Thriller című szám zombiklipje volt az első olyan zenei klip, amelynek moziban önállóan is vetíthető, negyedórás kisfilmverziója is született.
Kezdetben az egymáshoz való viszonyainkról szóltak a lemezei, így nagy slágerei többségének fontos üzenete is volt. A Beat it című száma például az eldurvuló New York-i bandaháborúk idején tanácsolja azt a fiataloknak, hogy „kopjanak le”, ha balhét látnak. Ha belegondolunk, mindezt egy fiatal, színes bőrű kölyök fogalmazta meg húsz évvel azután, hogy a feketék már az első ajtónál is felszállhattak a buszra Amerikában. A világ legnagyobb popsztárjaként azonban szükségszerű volt, hogy egy idő után eltávolodik majd a közönségétől és ezzel párhuzamosan a realitásoktól is. És innentől kezdve már Tibetet és a bálnákat akarja megmenteni.
Halálával új időszámítás kezdődik a zenei kozmoszban, ugyanis olyan sztár tűnt el, akihez képest alakultak a dolgok a popzenében. Nevével egész Amerika egyik korszakát lehetett fémjelezni, melynek lezárultával a világ végleg elindult a technológia és a virtuális közösségek irányába. Azért is korszakváltás a halála, mert a szórakoztatóipar soha többé nem fog engedni egy kézbe összpontosulni és önállóan működni egy ekkora globális zenei márkát. És az is igaz, hogy követői, utódai, epigonjai eleget tanultak a hibáiból ahhoz, hogy ne plasztikáztassák szét a testüket, jobban gazdálkodjanak a vagyonukkal, és kiegyensúlyozottabb magánéletet éljenek.
Sebők János rocktörténész
A ’80-as években a videoklipekkel és a Music Televisionnel új korszak kezdődött az addig csupán hanganyagokra és élő koncertekre alapuló zenei szórakoztatás világában. Ennek az új érának az első megasztárja volt Michael Jackson. A női oldalon Madonna volt az ikerpárja, aki szintén felismerte, hogy a képiségben milyen hatalmas lehetőségek vannak. Eleinte mindkettejük karrierje egy diadalmenet volt, ám Jackson esetében ez a felívelő pálya ’93-ban, az első pedofilpere miatt megtört: a show-biznisz, ha nem is taszította ki magából, de elfordult tőle.
Sorsának megértéséhez a gyerekkorát is számításba kell venni. Az édesapja négyéves korától úgy dresszírozta, mint egy lovat, vagy más hasonlattal élve: ő csinálta a tripla szaltókat a kupolában, a testvérek csak asszisztáltak. A papa hajszolta a családi vállalkozást, amit a kis Jackson vitt a hátán. Gyakorlatilag nem volt gyerekkora, nem voltak barátai, elmaradt a szocializációja, ráadásul saját állítása szerint apja meg is rontotta. Mindezek közrejátszhattak abban, hogy skizofréniával kezelték, és személyiségére jellemző volt a Peter Pan-effektus: egy tízéves gyermek lelke lakott benne, miközben kőkemény entertainer volt. Ilyen lélekkel viszont nem lehet feldolgozni a magánéleti problémákat: rákapott a gyógyszerekre, gyerekkori traumái miatt megpróbált fizikailag átváltozni, nem akart hasonlítani apjára és a testvéreire sem.
Tragédiája arra is példa, hogy a sztárcsináló gépezet hogyan falhatja fel gyermekeit. A médiatársadalom vér- és szexéhes fogyasztóinak minden nap kell valami új, valami extrém hír kedvenceikről – ezt viszont nem mindenkinek a személyisége bírja elhordozni. Ráadásul a koncertsorozatát szervező cég belehajszolta egy irreális vállalásba: ötven koncertet vélhetően nem bírt volna végigcsinálni. Viszont óriási adósságai miatt kénytelen volt aláírni a szer-ződést, még ha a feladat súlya elképesztően nyomaszthatta is. Nem véletlen, hogy az orvos, aki a halálánál jelen volt, a koncerteket szervező befektetőcég alkalmazásában állt – vélhetően az volt a feladata, hogy biztosítsa, hogy a befektetés biztosan megtérüljön. A boncoláskor Jackson – alig ötvenkilós – testében nyolcféle gyógyszert találtak.
Jackson halálával a csontváz kidőlt a szekrényből, sőt kijöttek a csótányok is a szekrény alól: a családtagok első dolga volt, hogy szó szerint betörtek Jackson bérelt lakásába készpénz után kutatva, volt felesége pedig most adta el a sztoriját súlyos pénzekért, miszerint nem is a popkirály a gyerekei apja.
2009. 07. 03. (XIII/27)
