Mint arról korábban beszámoltunk, a romagyilkosságok egyik gyanúsítottja vélhetően a debreceni focicsapat ultrái közé tartozik. Pulóverén egy ízben a SZUD1994 (Szívtiprók Ultras Debrecen) emblémája volt látható. A szurkolói csoport tagjai korábban részt vettek Gyurcsány-ellenes tüntetéseken és a „cigánybűnözés” kifejezés elterjesztésében. A kapcsolatról szóló feltételezést most egy névtelenséget kérő, a nyomozást ismerő forrásunk megerősítette. Úgy tudjuk továbbá, hogy ezt a szálat a Nemzetbiztonsági Hivatal is behatóan vizsgálta.
„Nyilvánvalóan nem tudom, hogy ezek a fiúk mennyiben kötődtek a debreceni futballhuligánokhoz, de a kapcsolaton semmiképpen sem lepődnék meg” – ezt már a Ferencváros egyik korábbi, az ultrák világát jól ismerő vezérszurkolója mondja, saját tapasztalataira alapozva. Mint kifejtette, különbséget kell tenni az ultrák és a futballhuligánok között. Bár mindkét csoportra jellemző, hogy szélsőjobboldali beállítottságúak, előbbiek inkább a hangulatért, például a pirotechnikai látványért felelősek, utóbbiakat viszont leginkább a balhé érdekli. „Ahogy én látom, a huligánok mintegy 70 százaléka valamilyen bűnözői csoporthoz kötődik, jellemző, hogy kidobóként, autótolvajként vagy drogdílerként tevékenykednek. Nem ritka, hogy börtönviseltek” – mondja informátorunk. Meséli, hogy a júniusi FTC–Hertha mérkőzésen például a hazai keménymag azért esett neki a vendégszurkolóknak, mert az egyik zöld-fehér drukker aznap szabadult hét és fél éves szabadságvesztés után. A reggel óta tartó „ünneplés” nyomán többen olyan állapotba kerültek, hogy borítékolható volt a verekedés. Ezzel kapcsolatban érdekes momentum, hogy a Ferencváros biztonsági cégét – a volt főszurkoló szerint – egy volt futballhuligán vezeti, aki embereit is jellemzően ebből a körből toborozza. „Ha az ellenfél szurkolótábora nem bír magával, akkor a rendfenntartók is könnyen levethetik a mellényt, és a zöld-fehérek oldalára állhatnak” – vélekedik.
„Szinte minden nagyobb hazai futballcsapatnak vannak ultrái, a kivétel, nem meglepő módon, talán csak az MTK. Budapesten a Fradi, az Újpest radikálisai mellett már a kispesti huligánok is meghatározó szerepet játszanak. Bár a riválisok egymást ősellenségnek tekintik, országosan létezik egy unió közöttük. Ha egy ügyben együtt akarnak fellépni – legyen az politikai tüntetés vagy egy szlovákok elleni válogatott mérkőzés –, akkor a vezetők megegyeznek, hogy ezúttal nem egymást tekintik célpontnak” – mondja forrásunk, megjegyezve, hogy reméli, a közeljövőben a válogatott nem játszik a szlovákok, a románok vagy a szerbek ellen, hiszen ez megoldhatatlan probléma elé állítaná a rendőrséget.
A futballhuligánok szélsőjobboldali megmozdulásokban, utcai harcokban való részvétele 2006 ősze, egészen pontosan az MTV-székház ostroma óta vált rendszeressé. „Utólag már látható, hogy voltak, akik készültek a rendzavarásra, benzint, kannákat hoztak magukkal, csuklyát húztak a fejükre, és szervezték az eseményeket. Az erőszakos cselekmények elkövetőinek nagy része a futballstadionok lelátóiról jól ismert rendbontó volt, de akadtak szélsőséges szervezetek tagjai is, a fiatalok egy része pedig belesodródott az eseményekbe” – mondta a történteket követően Bene László akkori főkapitány.
Informátorunk szerint téves az az elképzelés, hogy valamelyik politikai párt megbízásából cselekedtek volna a huligánok 2006 őszén, viszont azt elismeri, hogy a szélsőjobboldali szervezetek részéről rendszeres kísérletek voltak arra, hogy felhasználják őket. „Bár a kormány teljesítménye és különösen Gyurcsány hazugsága valóban arcpirító volt, a legtöbben inkább csak a nagy balhé miatt szálltak be az ostromba” – állítja. Ami pedig a szervezettséget illeti, ebben a futballhuligánoknak nagy gyakorlatuk van. „Telefonon és SMS-ben soha sem beszélnek fontos dolgokról, ha mégis, akkor nyilvános telefonfülkéket használnak. Titkos találkozókat tartanak, amelyeknek a helyszínét a résztvevők is csak 3-4 órával korábban tudják meg. Így hangolják össze a tevékenységüket” – ad bepillantást a részletekbe a volt huligán.
Az, hogy a ultrák világnézete egyértelműen szélsőjobboldali, szerinte nemcsak a bekiabálásokból, az internetes hozzászólásokból vagy az általuk használt jelképekből egyértelmű (lásd keretes írásunkat), hanem a neonáci zenekarokhoz való kötődésükből is. Az olyan együttesek, mint az Egészséges fejbőr, a Romantikus erőszak vagy az Oikor nem egyszerűen csak kedveltek az ultrák között, hanem maguk a zenészek is a szurkolói csoportokhoz tartoznak.
Érdekes az is – ezt informátorunk határozottan állítja –, hogy a Ferencváros keménymagjában nemcsak a nemzeti, hanem a keresztény identitás is fellelhető. Igaz, meglehetősen sajátos formában. „Miközben kiskorunktól kezdve azt szívtuk magunkba, hogy gyűlölni kell az ellentábort, sokan keresztényeknek vallják magukat. Azt állítják, hogy a Bibliát magyarok írták, és hogy Jézus is magyar volt, akit a zsidók megöltek” – mondja.
Azt is megjegyzi, hogy az ultrák között tartja magát a meggyőződés, hogy előbb-utóbb faji háború fog kitörni a cigányok és a magyarok között – és erre készülnek is. Szerinte egy adott ügy érdekében akár 3-4 ezer futballhuligánt is mozgósítani tudnak a vezetőik.
Üsd a rohamosztagost!
Tarjányi Péter biztonsági szakértő, egykori különleges tiszt úgy véli, hogy amíg az ultrák egy része valóban csak brahiból jár tüntetésekre, bonyolódik bele verekedésekbe, addig egy másik részük tudatosan és szervezetten fordul szembe a rendőrséggel. Ez nemcsak a rutinjuknak köszönhető, hanem annak is, hogy a „civil” életben bűnözői életmódot folytatnak. ők tudnak konspirálni, ismerik a rendőrség működését, belső fegyelemmel rendelkeznek, és attól sem riadnak vissza, hogy szó szerint odacsapjanak a „birodalmi rohamosztagosoknak” – ahogy a tüntetésekre kivezényelt rendőröket egymás között nevezik.
Tarjányi szerint a rendőrség ma már felkészült a kezelésükre, ami azért is bír stratégiai jelentőséggel, mert a tüntetéseken, utcai megmozdulásokon az erőszak „motorjai” a futballhuligánok: ők az elsők, akik felveszik az utcakövet, és az egyre keményebb szavakat tettekre váltják. A szakértő úgy véli, annak, hogy az utcai agresszió erősödött, objektív háttere az a társadalmi problémahalmaz, amire a politika nem tudott eddig megoldást adni. A radikális megnyilvánulások, a szélsőjobb és ezen belül a futballhuligánok utcai „aktivitása” tulajdonképpen egy erre adott nagyon rossz válasz.
„Nem lehet szélsőjobboldalinak nevezni a szurkolói csoportokat, de az igaz, hogy nemzeti irányultságúak” – állítja Boros Bánk Levente, az Összmagyar Szurkolói Szövetség – egyébként politológusként dolgozó – szóvivője. A szélsőjobboldali jelszavakból, transzparensekből szerinte hiba lenne általánosítani, még akkor is, ha valóban vannak az ultrák között szélsőjobbosok.
A szóvivő úgy véli, nehéz lenne konkrétan meghatározni annak okát, hogy a keménymaghoz tartozó drukkerek miért a szélsőjobb felé tolódnak, vagy ahogy ő fogalmaz, miért nemzeti érzelműek. „A mindig is a nép csapatának számító Fradi antikommunista múltjából egyenesen következik, hogy tábora nem éppen baloldali, de azt, hogy például az újpesti ultrák miért jobboldali érzelműek, azt nem tudnám megmondani” – szúr oda finoman a „konkurenciának” a Ferencváros Szurkolók Szövetségének alelnöki tisztségét is betöltő Boros Bánk Levente.
Szerinte egyébként nincs mit csodálkozni azon, hogy ha egy szurkolói csoport a meccsen szervezetten van jelen, akkor azon kívül is organizálni tudják magukat a tagok. Azt pedig, hogy ezt esetleg egy politikai megmozduláson teszik, szintén nem tartja meglepőnek, hiszen ahogy minden szubkultúra, a szurkolók is saját identitással rendelkeznek, amit ki is kell fejezni. Hozzáteszi: mindezt természetesen pártoktól függetlenül teszik.
Arra a megjegyzésre, hogy a sikeres demonstrációhoz nem kellene feltétlenül felgyújtani az MTV-székházat vagy rendőröket dobálni, a főszurkoló azt mondja, a média állítja be úgy, hogy az ilyen események mögött csoportosan vannak jelen a szurkolók. Kizárólag provokációként tudja csak felfogni azt is, hogy egyesek fradista vagy újpesti sállal a nyakukban mennek tüntetni.
Egyébként – mondja – a szurkolói szervezeteknek a drukkereket védeniük és nem támadniuk kell. Azzal kapcsolatban, hogy sokan éppen azért nem járnak ki meccsekre, mert úgy érzik, őket senki nem védi meg a durva keménymagtól, szintén a média torzítását említi. „Nem igaz, hogy ma egy gyerekes család ne érezné magát biztonságban egy focimeccsen. A Fradi Hertha elleni meccsét leszámítva az elmúlt években nem volt tettlegességig fajuló szurkolói rendbontás a stadionokban. Az az eset is el volt túlozva, hiszen csupán néhány renitens magyar és német szurkoló akaszkodott össze” – fogalmazott.
Ami a verbális erőszakot és az antiszemita, rasszista megnyilvánulásokat illeti, Boros Bánk Levente csak azt mondja, az ultrákat is megilleti a véleménynyilvánítás szabadsága, ami pedig ezen túlmegy, azt a polgári és a büntetőjog szabályozza. „Minden szezon elején felhívjuk a drukkerek figyelmét, hogy tartózkodjanak az antiszemita és rasszista megnyilvánulásoktól, hiszen ezeknek a futballhoz, de még a politikához sincs semmi közük. Az utóbbi időben határozott javulást tapasztalunk ezen a téren is” – jegyzi meg a főszurkoló, hangsúlyozva, hogy a futballhuliganizmust csak visszaszorítani lehet, felszámolni nem, ez egyetlen országban sem sikerült. Arra a kérdésre, hogy ez ellen zajló – általuk jelenleg is sikeresnek értékelt – küzdelmet esetleg a stadionból való kitiltás rendszerével lehet-e még hatékonyabbá tenni, Boros Bánk Levente azt feleli, nem biztos abban, hogy ez nálunk bevezethető lenne.
Nem ilyen megengedő az ultrákkal szemben a Nemzetbiztonsági Hivatal. A szolgálatok 2006-os évét elemző NBH-évkönyv szerint a futballhuliganizmus „kiemelt kockázati tényezővé” lépett elő, és a hivatal munkatársaira meglepetésként hatott, hogy a különböző futballklubok eddig ellenséges ultrái kiegyeztek egymással. „Integrációs lehetőséget biztosított számukra, hogy radikális és szélsőjobboldali jelszavakat, szimbólumokat követtek, viszont pártstruktúrába nem integrálódtak. Bár a futballhuliganizmus alapvetően nem tekinthető a politikai-mozgalmi szerepvállalás fórumának, az ultrák között az NBH évek óta észleli a rasszista, hungarista szervezetek aktivistáinak jelenlétét” – írják, példaként említve a kilencvenes évek második felétől kezdődően a Nemzetiszocialista Hálózatot, majd a Blood & Honour Hungária nevű szervezetet. Az évkönyv hangsúlyozza azt is, hogy számos meghatározó hungarista egyben az ultracsoportok vezetője, jelentős személyisége. Az elemzésben továbbá az is olvasható: „A lelátókon, kerítéseken közszemlére tett transzparensek szélsőséges propagandatörekvést is tükröznek több futballklub pályáján. A korábban ősellenségnek tekintett szurkolói csoportok jelentős erőszak-potenciált megjelenítő akciókészsége akár a már működő – szélsőséges – kapcsolatrendszernek is köszönhető.”
Az idén tavasszal kiadott, a 2008-as évet elemző NBH-évkönyv szintén megerősíti: „A közterületi rendezvények megzavarása, valamint a vandál cselekmények elkövetése során – általában a futballklubok szurkolói csoportjaiban „szocializálódott” – huligánok elsődleges szerepvállalása mutatható ki. Egy-egy hangadó kezdeményezi ugyan integrálásukat a politikai struktúrába, tevékenységük kontrollja azonban a jelenlegi szakaszban inkább közbiztonsági kérdésnek tekinthető. Ezen akciókész bázist több populista személy (pl. Toroczkai László és Budaházy György) is igyekezett saját mozgalmának félkatonai erejeként megszervezni.”
(Az összeállításban közreműködött: Piros Péter)
2009. 09. 11. (XIII/37)
