hetilap

- Hozzátennék ehhez valamit a saját történetemből. Megyek a 6-os villamoson, előttem egy ember, ingjén felirat: „Ellenségeim a zsidók." Gondolom magamban, nekem most meg kellene mondani a véleményem. Körülnézek, mellettem két lány ül, akiknek a mellén ott domborodik: „Magyar vagyok, nem turista." Elmesélem ezt Amerikában, megkérdezik, hogy a pacákot kidobták-e a villamosról. Mondom, ne haragudjatok, de nem ismeritek az országomat. Ha én szóvá teszem, engem dobnak ki, nem őt. És ez sajnos így van. Nem az a probléma, hogy van antiszemitizmus, nem az, hogy kifejezik, hanem az, hogy nincs civil ellenállás az antiszemitizmus kifejezése ellen. New Yorkban az ilyen embereket kidobják a villamosról. Amíg itt nincsenek, akik kidobják őket, addig próbálkoznak. Az antiszemitizmus nyílt kifejezése elleni küzdelem civil bátorság kérdése.

És mi a helyzet a holokauszt relativizálásával, azzal a felfogással, hogy a holokauszt áldozatai gyászának csak a kommunizmus áldozatairól való megemlékezéssel együtt van létjogusultsága?

- A kommunizmus gyilkosságai morálisan ugyanúgy ítélendők meg, mint a nácizmus gyilkosságai. Tömeggyilkosság és tömeggyilkosság között nincs morális különbség. A különbség „teológiai" jellegű. A zsidók esetében a nácizmus nem az „ellenséget" akarta kiirtani, ahogy a Szovjetunió, hanem egy népet, amely ráadásul a monoteizmus hagyományainak a megtestesítője. A holokauszt valójában Isten elleni harc volt. Nemcsak azért, mert úgy tartották, a zsidók Isten kiválasztott népe, hanem azért is, mert a zsidók létezése az egyetlen bizonyítéka annak, hogy Krisztus élt. Tehát ha a zsidókat kiirtják, ezzel együtt a kereszténységet is kiirtják. Hitler harcot folytatott Isten ellen. A nácizmus pogány hitvallás volt, a holokauszt teológiai kérdés volt. Nem ellenséget öltek, hanem Isten tanúit akarták megsemmisíteni. Ez kimondott cél is volt. A náci párt főembereinek ott kellett hagyniuk az egyházaikat, mert a német pogány isteneket, a német mitológiát vissza akarták hozni a német történelmi és kortárs gondolkodásba. Ezért tehát a kettő nem összehasonlítható egymással. Természetesen, a bolsevizmus is ölt gyerekeket, de nem volt elsőrendű célja az utánpótlás kiirtása. Ilyen módon nem, de más szempontból viszont nagyon is áll az összehasonlítás.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek