Jelent-e a magyar rendszerváltás és a demokrácia szempontjából kihívást, hogy Biszku Béla békésen élheti az életét Buda egyik dombján? És az, hogy a családtagjai letilthatják és/vagy megpróbálhatják letiltani a róla szóló film vetítését?
- Büntetőjogi kihívást semmiképp nem jelent, hála annak, hogy a III. Magyar Köztársaság alapjogait szavatoló alkotmányos demokrácia intézményrendszere zárványba csukta az úgynevezett „igazságtételi törvénytervezeteket", amelyeket a '90-es évek elején, Dr. Zétényi Zsolt és Dr. Takács Péter képviselők nyújtottak be az Országgyűlésnek. Morális kihívást azonban jelent, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy a Biszku család tagjai megkíséreltek visszaélni a személyiségi jogokat garantáló adatvédelmi törvénnyel. Ők azt a látszatot keltették, mintha az adatvédelmi törvény valaminő „családoltalmi törvény" lenne, még azzal sem törődtek, hogy védencük él, és Biszku Béla saját kezűleg aláírt nyilatkozattal járult hozzá a film bemutatásához.
Persze, az immáron húsz éve tartó demokrácia jogalkotása sem mentes attól a felelősségtől, hogy az Uránia Nemzeti Filmszínház igazgatóját meg lehetett félemlíteni egy per kilátásba helyezésével, hiszen az Alkotmány 61. §-a és az adatvédelmi törvény között hiátus húzódik. A köziratok és közszereplők „megnyilatkozásai" hátrányba szorultak a személyiségi jogok kitüntetett védelmével szemben. Többek közt e hiátusnak is tulajdoníthatók a legújabbkori történelmi ismeretek fogyatékosságai, amelyek a társadalmi tudat súlyos zavaraihoz, mi több, a magyar politikai kultúra további gyengüléséhez vezettek. Generációk nőttek fel valós történelmi ismeretek vákuumában, és szocializálódtak historizáló hiedelmek és tévképzetek szküllája és kharübdisze között. Ez a vákuum szívta magához a Don-kanyar magyar hóhérjának, vitéz Jány Gusztáv vezérkari főnöknek a rehabilitációját, Wass Albert náci ihletésű lektűr-szerző irodalmi szentté avatását. Ennek a szívóhatásnak köszönhető az is, hogy a magyar állam 2007 óta nem tesz eleget az antifasiszta Wiesenthal Központ kérésének, hogy a háborús bűnösként számon tartott Képíró Sándort - az 1941-es újvidéki razziában tettesként részt vett katonatisztet - adják át meghallgatásra egy belgrádi bíróságnak.
2010. 06. 18. (XIV/24)
