A szerbek ráadásul úgy vélték, hogy az új horvát állam túlságosan emlékeztet az őket üldöző náci usztasa államra. Válaszul a horvát állam lényegében eltiltotta őket a közügyek gyakorlásától, és számos embert elbocsátottak közalkalmazotti állásából. Ezen a ponton a szerbis elveszítették a közös együttélésbe vetett hitüket. Egy részük visszatelepült Szerbiába, egy másik rész viszont fegyvert fogott. A történet folytatását ismerjük.
Az orosz nem lett
Szlovákia függetlenségének kikiáltása óta a nacionalista beállítottságú szlovák kormánypártok makacsul elutasítottak minden törekvést, hogy az alkotmány bevezetőjét, miszerint Szlovákia államalkotó eleme a szlovák nemzet, módosítsák. A szlovák sajtó, a közélet magyarellenes propagandával van tele, a társadalomban nő a magyarokkal szembeni előítéletesség, mindamellett, hogy a valóságban sok szlovák személy nem ért egyet a magyarellenességgel, és nem támogatja a nacionalista pártokat. A magyar kormány most határozott lépést tett, amikor megnyitja az állampolgárság kapuit a nem-rezidens szlovákiai magyarok előtt. A szlovák kormány határozott lépéssel válaszolt: aki magyar állampolgárságot kérelmez, attól megvonják a szlovák állampolgárságot, eltiltják bizonyos közügyek gyakorlásától, el is veszítheti az állását.
Mint ahogyan a 16. századbeli Franciaországban a központi kérdés az volt, hogy a hugenották vajon veszélyt jelentenek-e a királyság számára („lehet-e két vallás egy királyságban?”), aztán a 19. század második felében a német romantikusok kérdeztek: vajon lehet-e németajkú egyén francia állampolgár? – az új társadalmak ma is hasonló dilemmával küzdenek. Például lehet-e egy orosz nemzetiségű egyén lett állampolgár, és ha igen, milyen szinten kellene neki megtanulnia a lett nyelvet? Elméleti kérdés sok gyakorlati következménnyel. Lettország függetlenségének elnyerése után 1991-ben 700 ezer volt szovjetunióbeli lakost (túlnyomó részben orosz nemzetiségűeket) nyilvánítottak „nem-állampolgárrá”; a mai napig 344 ezer „nem-állampolgár” él Lettországban.