2008 októberében közel állt Magyarország ahhoz, hogy fizetésképtelenné váljon, mivel a nemzetközi válság miatt a korábbi pénzbőség, a könnyű hitel időszaka lezárult, a magyar állampapírpiac kiszáradt, ráadásul a kockázati befektetési alapok (hedge fundok) a magyar forint ellen spekuláltak. Pár hétig nem volt Magyarországon olyan erő, se politikai, se pénzügyi, amely képes lett volna megakadályozni az összeomlást. Végül a megoldás az IMF-EU párostól jött gigantikus, 5 ezer milliárd forintnyi nemzetközi hitel formájában és az európai politikai elit védelmével társulva.
Azóta az összeomlás veszélye elmúlt, a magyar állampapírokra is akad vevő, az Orbán-kormány számára mégis biztonságot jelent az IMF és az EU pénze, ezért arról is szó van, hogy egy újabb szerződést kötnek a nemzetközi intézményekkel. Csakhogy a védelmi hitelkeretért teljesíteni kell - elsősorban azt az uniós követelést, hogy Magyarország ne forszírozza a jövőben azt az elméletet, miszerint a gazdaság felpörgetésével generált többletjövedelmek hozzák majd egyenesbe a költségvetési helyzetet. Az EU utóbbi két éve ugyanis arról szól, hogy a kormányok engedték a hiányt növekedni - cserébe azért, hogy pénzt pumpálhassanak a gazdaságba. Ez a módi azonban még Németország és Franciaország esetében sem vált be: ugyan a tőkeinjekciók miatt nem dőltek be különböző iparágak és közszolgáltatások, ám a strukturális reformok elmaradása miatt gyakorlatilag semmi más nem történt, csak felélték az állami pénzt.
Miután ebbe az igazságba az unió beleverte a magyarok orrát, Orbán Viktor 29 pontja beismerte, hogy harmadik, vagy ha úgy tetszik, magyar út nincsen. Csakhogy beismerés ide vagy oda, a Fidesz nem lépheti át saját politikai árnyékát, márpedig a kormánypárt létérdeke azt diktálja, hogy gazdaságpolitikájának gerincéből semmit ne fedjen fel az önkormányzati választásokig. (Emlékeztetőül: a szocialisták népszerűségi lejtmenete nem az őszödi beszéddel indult, hanem a megszorításokat és adóemeléseket jelentő konvergenciaprogram bejelenté-sével.) És bizony az unió, illetve az IMF akceptálni szokta, ha egy állam arra hivatkozik, hogy belpolitikai okok miatt nem foglalhat állást egy adott kérdésben. Hogy ez a jelenlegi tárgyalásokon is így történt-e, arról csak találgatni lehet, az IMF kommunikációjából azonban az olvasható ki, hogy részben igen.
2010. 07. 23. (XIV/29)
